Vérfarkasok őrzője 》Befejezett《

26. Fejezet

                                                                                    -Kuro-

   Yuki egy ideje furcsán viselkedett. Még Ayamevel is abbahagyta a veszekedést. Sőt, azt is elfogadta, hogy velünk jött a tündér. Itt már erősen aggódni kezdtünk érte. Amikor viszont félrevonult tőlünk, és teljesen a gondolataiba merülve sétált utánunk, már megrémültem.

   Akárhányszor csak hátrafordultam, Yuki komoran nézelődött, mintha valamit vagy valakit keresett volna, és látszott rajta, hogy a sírás határán van. Ezt a szőke róka is észrevehette, mert lassított a tempón.

   Ez egy darabig így ment, amikor is Megumi hirtelen megállt, és aggodalmasan nézett hátra. Én is megfordultam, és abba az irányba néztem, amerre Megumi is.

   Yuki egy vastag törzsű fa előtt állt, ujjaival finoman végigsimított rajta. Egymásra néztünk Megumival. Tudtam, hogy ideje lenne kikérdezni Yukit. Megumi is ezt próbálta jelezni, ezért csak biccentettem, és óvatosan megindultam Yuki felé.

   Viszont amikor megláttam, hogy mit néz a törzsön, azonnal megtorpantam. Egy véres kéznyom, ami fele akkora volt mint az enyém. Mivel elég halványan látszott, így arra következtettem, hogy már régóta ott lehetett. Yuki ujjai megremegtek, és hogy ezt takarja, az öklébe zárta őket.

  - Yuki? - kérdezte bizonytalanul Megumi.

   De mintha meg se hallotta volna, besietett a bokorba. Megumi értetlenül pislogott, de én határozottan utánaindultam.

   A bokron túl egy elhagyatott ösvény fogadott, amit alig lehetett látni. A régen kitaposott utat benőtte a gaz, az öreg fák ráhajlottak. Néhány bokor ága is akadályozott a követésben, de nem veszítettem szem elől Yukit. Több, sietős léptet és a levelek zörgését hallottam, így megállapítottam magamban, hogy a többiek is utánunk jöttek. A nagy zajra a közeli fákon ülő madarak elégedetlenül csipogva szálltak el, és tűntek el a messziségben.

   Elhajtottam egy nagyobb ágat, és kiléptem a bozótosból. A látványra őszintén szólva nem voltam felkészülve.

   Yuki háttal állt nekem, így nem láthattam az arcát, csak a hosszú, fehér haját. Egy leégett házat nézett, teljesen mozdulatlanul. A romok nyomasztónak hatottak a lemenő nap fényében.

   Meredten bámultam Yuki hátát, és próbáltam kitalálni a gondolatait, érzéseit, természetesen sikertelenül.

  - Yuki... - kezdte óvatosan Megumi, és tett egy lépést. A hirtelen jött hangtól kicsit megijedtem. Annyira lesokkolt a látvány, hogy nem is hallottam a többieket. - Mi a baj? Nekünk elmondhatod - Megumi úgy közeledett Yukihoz, mint egy sérült kiskutyához.

   Yuki lehajolt, félredobott pár gerendát, és felvett valamit. Azt szorongatta, közben percekig nem is válaszolt. A döbbent csendben Yuki lassan megfordult, és ránk emelte a könnyes szemeit. Kezében egy kissé megtépázott, és kormos vérfarkas plüssbabát tartott. Legutoljára kicsiként láttam a lányt ilyen szomorúnak és elesettnek.

  - Mi történt, Yuki? - tettem fel a helyes kérdést.

   Yuki leporolta a babát, és üres tekintettel bámulta a gombszemeit. Nagyon úgy tűnt, hogy nehezére esik még beszélni is róla.

   Atsuo, Gingo és Ayame a háttérbe húzódott, csendben figyelték az eseményeket.

  - Csillagtalan nyári éjszakán történt minden - kezdte végül Yuki halkan és bizonytalanul. - Még csak nyolc éves voltam. A Kaminaga családba tartoztam. Ez egy független család volt, semleges maradt ebben a háborúban. Nem tartoztunk se az Osakahoz, se az Akitahoz. És ezt a két klán el is fogadta. Az Osakasok úgy hitték, hogy mi jó vérfarkasok vagyunk a fehér bundánk miatt... Egészen addig a napig. Amikor is - Yuki hangja megremegett. Vett egy mély lélegzetet. - Ezen az éjjelen a szüleink nem tértek vissza a vadászatból. A legidősebb bátyám a keresésükre indult. A másik kettővel pedig az előtérben vártunk. Én a legfiatalabb bátyám ölében ültem. Aitoval mindig is jobban kijöttem, sokkal többet voltunk együtt. Megnyugtatón a karjába zárt, és úgy simogatta az akkor még rövid hajamat. Eközben a második legidősebb bátyám, Etsuya türelmetlenül járkált fel-alá. Néha idegesen fújtatott. A levegő szinte vibrált a feszültségtől.