Vérfarkasok őrzője 》Befejezett《

10.Fejezet

Hali :) Meglepő, hogy hétköznap hoztam egy részt, ugye? :P Ez azért van, mert lehet nem is tudtam volna feltenni hétvégén. Ugyanis szombaton egész nap nem leszek itthon, vasárnap meg valószínűleg sokat kell majd tanulnom. T.T Úgyhogy gondoltam, nem hagylak titeket frissítés nélkül, aztán ma nem is mentem suliba se... Na mindegy, a lényeg az., hogy itt az új rész. ^^ Jó olvasást! Jaj, igen. Kicsit rövid részek jönnek majd, de utána nagyon hosszú fejezetek. :/

-Megumi-  

    Összeszedtem magam, és tovább mentem. A padló - hiába haladtam óvatosan -, minden egyes lépésnél megnyikordult. Ebben a házban még a lélegzet vételem is nagy zaj volt.

  A folyosó végén megtaláltam Ella szobáját. Ahogy beléptem a fiatal gyógyító egyből felém fordult. Szóra nyitotta a száját, de én elhallgattattam azzal, hogy a szelem segítségével elszívtam a levegőjét, amíg el nem ájult, és nagy puffanással a földre esett. Óvatosan becsuktam az öreg ajtót, és jobban körülnéztem a szobában.

  Az ajtót kivéve itt minden új volt és tiszta, mintha valaki azt akarta volna, hogy ne kapjon el más betegséget, és ha felkel, akkor rendben legyen a szobája. Talán én is ezt tettem volna.

   De ahogy végignéztem az ágyon fekvő, lélegeztető gépre kapcsolt holtsápadt kislányon, valahogy reménytelen volt az egész helyzet. Egy géptől függött az élete. Ezidáig fogalmam sem volt róla, hogy van nálam valaki, aki jobban szenved. Nagy akarat ereje lehet, ha eddig tudott küzdeni. Ebben a kislányban egy harcos szív dobog.

   Közelebb léptem hozzá, és megmozgattam a vállaimat, majd kinéztem az ablakon. Mégis mi a céljuk az Isteneknek, hogy ide vezettek? Ki kell derítenem, mi történt azon a napon két évvel ezelőtt.

  - Ez egy kicsit fájni fog - néztem le Ellára, majd a kezemet a fejére tettem.

   Az elmúlt években, miközben megoldást kerestem, rábukkantam egy-két könyvre, amiben hasznos varázslatok is voltak. Mint például ez, az emlék kutató mágia.

   A tenyeremből kék fény áradt ki, és ment bele Ella fejébe. Egy pillanat múlva Ella rángatózni kezdett, a gép pedig fülsiketítően sípolt. Próbáltam figyelmen kívül hagyni ezeket a tényezőket, és tovább kutattam az emlékeiben. Végül megtaláltam amit kerestem, és szorosan belezártam a tenyerembe majd kihúztam, mire Ella fejéből egy fehér gömb szállt ki. A lány lenyugodott és a gép is elhallgatott. Egy ideig néztem a kis lebegő gömböt, és próbáltam felkészülni. Nagy sóhaj kíséretében belenyúltam a fehérségbe.

   Hirtelen forogni kezdett a világ, én pedig már nem is tudtam mibe kapaszkodni, ugyanis pillanatok múlva nekiestem a talajnak. Éreztem, hogy a gyomrom felfordult, és a tartalma már égette a torkomat. Nagy nehezen felültem, oldalra fordultam és hánytam. Újra és újra, míg végül semmi nem jött ki belőlem.

  - Utálom az ilyen utazásokat... - morogtam miközben a ruhámba töröltem a számat. Sose bírtam a varázslattal való ugrálást. Mások tengeri betegek, nekem mágia-utazási bajaim vannak.

   Szédelegve felálltam, és a hányástól tisztes távolságot tartva körülnéztem. A sötét szürke ég alatt egy füves mezőn voltam. Balról hatalmas és egészséges fák, míg jobbról a sötétebb égbolt alatt kopasz rengeteg vett körül. Tehát a völgyben vagyok. Nem is olyan borzalmas. Mondjuk a csípőig érő fű egy kicsit sejtelmes. A háborgó égbolt alatt abszurd volt egy éneklő kislány hangja.

   Komoran lenéztem a mellettem ülő lányra. A nagy fű teljesen elnyelte, ezért nem is látszott, ahogy növényeket és virágokat szed. Egy-két gyógynövényt felismertem, de a többségéről nem is tudtam hogy létezik.

   A szürke fülek megmoccantak, majd szinte azonnal abbahagyta az éneklést, és jobban meglapult a fűben. Először csodálkoztam, végül meghallottam a lépések zaját. A hang irányába fordítottam a fejemet és megláttam a két Osaka tagot. Mit keresnek itt? Az egyik intett a másiknak, egyenesen Ella irányába. Már azt hittem, hogy megtámadják, de ehelyett az egyik előszedett egy nagy kapszulát.

  - Így még jobb lesz... - vigyorgott, aztán a földhöz vágta a tárgyat és közvetlen utána egy tűzgolyót is dobott oda.

   A robbanás ereje olyan nagy volt, hogy utána a füstje belepte az egész völgyet. Ella köhögve és botladozva szedte a lábait, a kezei közt a növények sorba hervadtak el.

  - Szerinted ez elég hatásos lesz? - kérdezte a másik egy idő után. Körülöttük mágikus pajzs díszelgett.

  - Többször is teszteltük. Elvileg csak vérfarkasoknál fertőző. Egy-két év szenvedés után belehalnak.

  - Akkor az idézésnél is használni fogjuk?

  - Csak ha nem jön be Megumi.

  - És ha nem működik a kölyöknél? - biccentett abba az irányba, ahol Ella elfutott.

  - Ez esetben tovább teszteljük - kacagott fel, miközben az Osaka falu felé vették az irányt. Utánuk az élővilág a völgyben szép lassan kihalt.

   Ismét forogni kezdett a világ körülöttem és most a ház padlóján találtam magam. A fehér gömb visszaszállt Ellába.

  Jó pár percig csak meredtem magam elé, és gondolkoztam rajta, hogy túlélem-e ha bemegyek az átkozott faluba és elszabadítok egy pusztító varázslatot. Valószínűleg nem. A tehetetlenségtől legszívesebben üvölteni tudtam volna.

   Ehelyett összeszorítottam a fogamat és felállva Ellához léptem, majd lekapcsoltam a gépet. A kislányra tettem mindkét kezemet és minden erőmmel gyógyítani kezdtem. Az egész szobát betöltötte a mágia fénye. Biztos voltam benne, hogy percek kérdése és rám találnak. Igyekeztem nem erre gondolni, és inkább Ellára koncentráltam. Éreztem a benne lüktető fájdalmat a mágiám miatt, de hallottam a hangját magamban; a segítségemet kérte.

   Több perc küzdés után megszüntettem a varázslatot és az ablakhoz léptem, majd szélesre tártam. A fertőzés megtisztítva, innentől kezdve ez az Ő harca.

   Sietős lépteket hallottam a folyosóról, mire kiugrottam az ablakon. Nagyot szisszentem, amikor megéreztem, hogy egy rózsa bokorban landoltam. Csendesen szitkozódva vizsgálgattam a tüskék által okozott sérüléseket.

  - Ella! - kiáltotta egy meggyötört hang.

  - Mama... - suttogta egy kislány hang. Tehát sikerült.

   Kihúztam egy tüskét a tenyeremből és lopakodva az erdő felé vettem az irányt. Sikeresen kijutottam a faluból és a patak felé vettem az irányt. A patakon áthaladva a hold fénye megvilágította a vörös foltokat, amiket magam után hagytam. És most kivételesen be tudtam rohanni az erdőbe.