Zaklatóm a Starbucksban (H.S. fanfiction)

¤1¤

Május 28.
Reggel, 7:46

Telefonom folyamatos rezgése ébresztett fel idilli álmaim köréből, majd mikor álmos, egyben könnyes szemekkel megpróbáltam ránézni a kijelzőre és a főnököm neve díszelgett rajta, egyből kipattant a szemem, majd felvettem a mobilt.

- Bocsi, bocsi, bocsi! Ne haragudj, esküszöm, hogy többet nem fordul elő, csak ne rúgj ki! - könyörögtem neki hisz tudom, hogy imádja a hülye fejemet.

- Utolsó lövés volt Danielle, utolsó! Ha mégegyszer elkésel kiváglak, mint macskát szarni! - hasonlatán akaratlanul is felkuncogtam.

- Imádlak! - csaptam le a kagylót és azonnal keszülődésbe kezdtem. Szakadt farmer, egyszerű póló, tornacipő (csak megsúgom, hogy az a legkényelmesebb) és az elmaradhatatlan felkontyolt haj. Mindezek után rohanok a munkahelyemre, hogy kiszolgáljak ezer embert aki beugrik egy sütire, esetleg kávéra. Nyolc után kicsivel beesek az ajtón, majd a munkatársam, Emma, a pult mögül idegesen integetni kezd felém, hogy haladjak, mert túl sok a türelmetlen ember. Az öltözőbe trappolva, felkapom magamra a kötényem, aztán a szükséges dolgokat, majd kimegyek a pult mögé.

Dél környékén már a lábamat lejártam, annyi embert kiszolgáltam. Emma hazament, ma mindketten délelőttösök voltunk, még két vendég van hátra, a délutános már az öltözőben.

- Öhm, jó napot! - szólalt meg egy bizonytalan hang, megzavarva a gondolat menetemet.

- Ó, bocsánat. Mit adhatok? - villantottam rá a szokásos erőltetett mosolyt.

- Egy karamellás frappuchinót, kérem.

- Milyen nevet írhatok rá?

- Harry.

- Máris hozom. - láttam neki az elkészítéshez. Amíg csináltam éreztem magamon Harry tekintetét, akit ismertem, de csak a Tv-ből, és mint illedelmes rajongó nem akadtam rá. Elkészítettem a kávét és letettem elé.

- Mennyi lesz?

- Ahh hagyd, a vendégem vagy! - kacsintottam rá, ő pedig ezt egy mosollyal viszonozta.

- Ideadod a filced? - vonta fel egyik szemöldökét a napszemüveg mögül, miközben kezét felém nyújtotta. Átadtam neki a fekete alkoholos filcet, majd elkapta az alkarom és lefirkantott rá valamit. Miután ott hagyott, hosszasan tanulmányoztam a kezemen lévő kerekded, kövér számokat. Ez most komolyan megadta a telefonszámát?

A műszakom végre lejárt és már indultam volna hazafelé, mikor a főnökömbe botlottam.

- Danielle, pont jókor.

- Jajj Jack, csak ne legyen túlórám. - néztem rá világfájdalommal.

- Szó sincs róla, nyugalom! Csak azt szeretném kérni, hogy holnap ne késs el.

- De holnap szabadnapos vagyok! - háborodtam fel azonnal, és kezeimmel combjaimra csaptam.

- Akkor nem szóltam! Na menj, még elkésel a randevúdról a göndörkével. - mosolygott rám, azután bement az irodájába. Leblokkoltan áldogáltam a csendes folyosón, mert kijelentése teljesen meglepett. Fejrázva hagytam el az épületet, hogy lakásomba siessek, hátha ott magamhoz térek.

Sziasztok, ismét itt.😇 Remélem elnyeri egy kicsit a tetszéseteket, ha igen hagyjatok magatok után nyomot!❤

All the love P. and L.