Zaklatóm a Starbucksban (H.S. fanfiction)

¤14¤

- Hé, itt van a közelben egy! - kiáltott fel Harry. - Ja, 15 perc kocsival...

- Mennyi idő gyalog? - kérdeztem fáradtan nevetve. Egyszer-kétszer belefutottunk már abba, hogy sétálva jóval hosszabb volt az út egy nyamvadt kávézóig.

- Fél óra. - mondta kimerülten mosolyogva. Azok a gödröcskék...

- Az nem olyan vészes. Menjünk el oda.

- Jé, végre találtunk valamit! - mondta csillogó szemekkel, mire odahajoltam, és adtam neki egy puszit.

- Nem, ezt te találtad. - mosolyogtam rá, hagyva, hogy megfogja a kezem.

- Így állunk? Puszi? - kérdezte féloldalas mosollyal, ami annyira szexi volt, hogy azt hittem elolvadok. Lesütöttem a szemeimet, majd a vállára dőltem.

- Aha. - feleltem az igen valószínű, hogy költőinek szánt kérdésére. Lassan felemelte a másik kezét, és az egyik rakoncátlan tincsemet a fülem mögé tűrte, és szinte éreztem, hogy áhítatosan tekint rám.

- Na, induljunk, és igyunk egy rohadt kávét, mert jelenleg képes lennék örökké ebben a pillanatban ragadni.

- És nem ragadhatunk itt? - kérdeztem úgy, hogy a szemébe néztem.

- Attól tartok nem. - mosolygott.

Belváros, 14:56

Már nem járhattunk messze a kávézótól, jó 25 perce sétáltunk már.

- Még két utcányira vagyunk. - jelentette be Harry a telefonjába merülve, majd rám mosolygott. Ezután mindketten az utat kezdtük el figyelni, Styles elrakta a "térképet" mondván innen már egy pisis is megtalálná.

- Te, Harry.

- Igen?

- Tudod, nekem nagyon monoton  életem volt. Hétköznapi lakás, munka... aztán hirtelen betoppantál a Starbucksba, és minden megváltozott... te egyszerűen csak változtattál a hétköznapiságomon. - néztem komolyan a szemébe, majd sikerült egy halvány mosolyt festenem az arcomra. - Köszönöm.

Kávézó, 15:46

Őszintén, nem irigylem a pincéreket. Bár állítólag nekem is ez a munkám, nekem nem kell kiszaladgálnom a rendelésekkel, és a rendeléseken kívül szót váltanom a vevőkkel.

- Köszönjük. - mosolyogtam együttérzően a szőke lányra.

- Szívesen. - mosolygott vissza rám. Lassan és óvatosan kortyoltam bele a lattémba, ami meglepően finom volt, viszont attól még én csinálom a legjobbat. No ego. Harry magához híven, a ház ajánlatát kérte, aminek fogalmam sincs mi a neve.

- Nem gondoltam volna, hogy megveszed azt a rózsaszín löttyöt. - gúnyolódtam egy picit rajta.

- Mi bajod van a rózsaszínnel? - kérdezte, miközben szájához emelte jobb kezével a csészét és felemelte a kisujját. Komplett hülyének néztem, még az ízletes kávét is félrenyeltem, majd köhögve figyeltem tovább jelenetét. - Szerintem igenis szép szín. Főleg egy lányon. - mosolyodott el huncutul, én pedig csak a tenyerembe temettem az arcomat, lévén, hogy rózsaszín felső volt rajtam. - Na mivan, netán zavarba hoztalak? - húzta tovább a húrt, én meg azt se tudtam hova nézzek.  Leraktam a lattémat az asztalra, hogy biztonságban legyen, majd két kézzel az asztalra csaptam és komolyan Harry szemébe néztem.

- Harold, jobb lesz, ha most azonnal leállsz a kétértelmű poénokkal.

- Különben? - vonta fel szemöldökét.

- Óóó... tudok én gonosz lenni, ha akarok, mindent anyától örököltem és te nem akarsz anyuval találkozni.

- Miért, milyen az anyukád? - kérdezte Harry megilletődve.

- Maradjuk annyiban, hogyha olyan helyre született, vagy házasodott volna be, akkor tökéletesen illene rá az Arisztokraták Jégszívű Hercegnője cím. Egyébként, az anyukám imád az emberekkel foglalkozni, ha ezt a kórházon belül teheti. - hallgattam el talán túlságosan is hamar. - Ahjj, túl sokat beszéltem magamról.

- Nem, ne! Mesélj még! Annyira jó végre hallani valamit... rólad. - emelte ki az utolsó szót.

- Nos - kezdtem zavartan elvörösödve -, ahogy már említettem anya kórházban dolgozik.

- Van egy olyan érzésem, hogy nem valami jó a kapcsolatotok, ha jégszívűnek és arisztokratának nevezted. - állapította meg.

- Ebben igazad van, az életét a kórháznak szentelte és nem igazán érdekelte, hogy van egy lánya, ezért apám nevelt fel, akinek van egy autószerelő műhelye, de emellett szeretetteljesen törődött velem. - vontam meg a vállam, amolyan beletörődtem stílusban.

- Sajnálom. - húzta el a száját.

- Nem kell, már megszoktam és ami a lényeg, hogy túl vagyok rajta. - mosolyodtam el halványan. - Akkor, ha most megkérhetlek rá, mesélj csak nekem az együttesről. Várható valami változás a közeljövőben? - tereltem el gyorsan magamról a figyelmet.

- Szerintem nem. Maximum lesz valami búcsúkoncert a rajongóknak, ahol elköszönünk. - pillantott fel rám smaragdjaival, amik most a kelleténél jobban csillogtak. Csak nem? - Végleg.

Halihóó! Megérkezett a 14. rész. Remélem tetszik nektek. Szerintem a továbbiakban sűrűbben lesznek részek, de ez csak az időtől függ. Csodás olvasást nektek!😘❤

All the love P. and L.