Zaklatóm a Starbucksban (H.S. fanfiction)

¤9¤

Aznap, a Starbucks-ban, 10:56

A pultban álltam, alig volt vendég. Barna hajamat hátul kontyba fogtam fel, nagyon melegem volt, de néhány tincs nem volt elég hosszú, bár nem bántam, hogy kilógtak, állítólag jól áll ha kócos vagyok. Munkaruhám kávé foltokkal díszelgett, de nem érdekelt, egy igaz barista szokott így járni. Két kézzel támaszkodtam, és félrehajtott fejjel Harryn gondolkoztam.

Oké. Tisztázzuk, nem vagyok beleesve. Ő egy egoista, szoknya-pecér sztár, aki bárkit megkaphat. A lakása óriási, de színek hiányában nagyon magányos. Ez most jutott eszembe.

Éjszaka átölelte a derekam, és jól esett testének közelsége, szinte saját ajkaimon éreztem az ő lehelletét. Ó, és előtte az a csók... hmm. Azok a gödröcskék pedig egyszer a pokolba fognak vinni. És az álmom... hú, az igazán szenvedélyes volt. Deee, nem vagyok beleesve. Alig ismerem két hete. Hiába láttam a tévében ezek előtt, az semmit sem jelent. Hiszen, nem vagyok tisztában a személyiség jegyeivel. Egy csók, és az, hogy jó hangja van, kevés a szerelemhez.

Hirtelen eszembe jutott, hogy nekem most Emmával kellene dolgoznom, ő van velem együtt beosztva, ilyen pedig akkor volt utoljára, mikor legelső nap nyakamba kaptam Styles-ot. Franc gondolta, hogy egyetlen vendég így fel fogja rúgni a hétköznapjaimat.

Vajon milyen érzés lenne, ha a barátnője lehetnék? Itt hagyhatnám ezt a szaros munkahelyet, nem kellene idióta gyerekeket kiszolgálnom, és minden meglenne, amit csak szeretnék. Harryvel laknék, én főznék rá, hiszen mindig korábban kelnék nála, és hétvégente palacsintát sütnék neki. Mindig ott lennék a koncertjein, én lennék a legnagyobb rajongója. Aztán, amikor hulla fáradtan hazaérnénk, együtt lefürödnénk, majd szeretkeznénk. Hú, tényleg ezen gondolkodtam?! Gyorsan találnom kell valami más elfoglaltságot.

Hol van Emma?! Reggel óta nem láttam. Mivel péntek délelőtt lévén egyáltalán nem voltak sokan, június első heteiben a diákok még a padokat koptatták, várva az utolsó csengőszót, és mivel Emma délutánosa, Ethan már itt volt, elhagytam a helyemet, és a lány kutatására indultam. Esküszöm, ha nem találom meg, beköpöm a főninél.

Vagyis, csak be szerettem volna, ugyanis amikor elhaladtam Jack irodája előtt, a barna hajú lány lépett ki az említett helyiségből.

- Hé! Nem dolgoztál ma! - támadtam le a megilletődött lányt az ajtóban. - Szerencséd, hogy egyáltalán nem voltak sokan, és eléggé elkalandoztak a gondolataim, különben megkerestelek volna. És ha épp csúcs idő van? Magamra hagytál. - fejeztem be szomorúan.

- Ó, annyira nagyon sajnálom! Tényleg Ella! Jackkel beszélgettem a fizetésről, hó eleje van, és észre sem vettem mennyire elszaladt az idő... tudod, Ethan e hónapban beteg volt, és a túl órákat számoltuk... annyira sajnálom! Hadd hívjalak meg egy sütire délután, kiengesztelésül! - ajánlotta fel bűnbánóan.

- Nem haragszom. - sóhajtottam. - Nekem is sokszor volt kihagyásom, illetve késésem, ergo nem lenne jogos örök haragot tartanom a mai napért, amikor még vendég alig volt. Viszont a sütit most vissza kell utasítanom, a hétvégémre, és akár csak a mai délutánomra, már van programom. Igazán sajnálom, majd talán esetleg máskor beülhetnénk valahova, egy kis csajos-csevelyre. Annyira hiányzik már, hogy igazán kipletykáljam magam, el se tudnád hinni. - panaszkodtam óriási műbajjal, majd egyszerre nevettünk fel.

- Örülök, hogy nincs köztünk harag. Viszont akkor menjünk, vége a műszaknak. - ajánlotta fel kedvesen.

- Rendben ezzel nincs ellenvetésem. - válaszoltam szolidan mosolyogva.

Ahogy megbeszéltük, elmentünk átöltözni, és a kevés munka híjján, egyikünk sem volt igazán fáradt. Igazán semmi érdekesről nem beszélgettünk, csak az áltagos témákról, mint időjárás, és bajos vendégek. Amikor végeztünk, előkerestem a kulcsomat, majd a lánnyal karöltve lassan sétáltunk kifele, intve a délutánosainknak, majd az ajtóban két különböző irányba indulva.

Mint említettem, nem voltam igazán fáradt, így elmém csak úgy száguldott. Emma egy csomót túlórazott májusban. Szegény, a délutánosa beteg volt. De most, hogy így gondolkodom, nem egy szívásfolt volt a nyakán? De. Hisz, tisztán láttam az öltözőben, és még elég újnak látszott...

Mibe keveredhetett ez a lány?

Sziasztok!😊🤗 Megint itt, remélem nem gond, hogy a részeket össze-vissza hozom. Puszii nektek, és csodás olvasást kívánok!❤️

All the love P. and L.