Zaklatóm a Starbucksban (H.S. fanfiction)

2. évad - 14. rész

Harry lakása
Szombat reggel
9:27

~

Harry isteni sült paradicsomos, tükörtojásos bagelje után úgy döntöttem elmegyek lezuhanyozni, ugyanis előző éjjeli kalandozásom után nem volt alkalmam lemosni magamról a koszt. Mielőtt beléptem volna a fürdőszoba ajtaján, visszapillantottam a kanapén heverésző Harry-re, aki éppen a telefonján nyomkodott valamit.

- Ha van kedved, megfürödhetsz még egyszer. - ajánlottam fel neki, hogy ha gondolja csatlakozhat hozzám.

- Ölni tudnék egy közös tusolásért, de most van egy kis elintéznivalóm, menj csak nyugodtan. - pattant fel az ülőgarnitúráról, és indult el a dolgozószobája irányába.

- Oh, rendben. - Lebigyesztett ajakkal csuktam be magam után a nyilászárót. Mivel kivételesen volt időm, ezért úgy gondoltam, hogy zuhany helyett veszek inkább egy forró fürdőt. Nem is cselekedtem másképp, bedugtam a fürdőkád lefolyóját, és megengedtem a vizet. Míg folyt a víz, addig megmostam a fogam. Érdekesnek találtam, hogy a fogkefe tartóban kettő darab fogkefe volt, egy kék és egy lila. Értelemszerűen a lilát használtam, habár ki tudja, lehet, hogy pont az a Harry-é. A mindennapos tevékenység után levetkőztem, és beleültem a félig megtelt kádba. A sok tisztálkodási szer közül kiválasztottam a legjobb illatút, majd közvetlen a vízsugár alá öntöttem belőle, ezáltal habot kreáltam a kis pancsolómba. Kis idő múlva elzártam a csapot, és hátradőltem a habfürdőben.

Kellemesen és nyugodtnak éreztem magamat, tökéletes idő lett volna a gondolkodásra, de jobbnak láttam, ha inkább csak kikapcsolom az agyam, és nem gondolok semmire. Áldottam a napot, hogy ma nem kellett dolgoznom, valamint a holnapi napon sem kell mennem a kávézóba, ugyanis Mikey-val megbeszéltük, hogy vállalja a műszakot helyettem. Szórakozásképp a habbal játszottam. A tenyerembe vettem egy kis habot, amit megpróbáltam elfújni, így egy csomó pici buborék szállt a levegőbe.
Miközben szórakoztattam magamat beugrott, hogy tegnap találkoztam Josie-val, és megígértem neki, hogy felhívom a mai nap folyamán. Az igazat megvallva, nem volt ma kedvem vele összefutni, ezért egy vállrándítással elintéztem a dolgot.

Eszmefuttatásom közepette meghallottam egy halk kopogást az ajtón. Összeráncolt szemöldökkel fordítottam az ajtó irányába a tekintetem, hogy megbizonyosodjak róla nem képzelődtem-e. Egyszercsak Harry dugta be a fejét a fa nyílászárón. Először a zuhanyfülke felé nézett, majd a kádhoz vezette szép, zöld szemeit, ahol találkozott a tekintetünk. Apró mosoly terült el arcán.

- Áll még az ajánlat?

- Persze! Gyere, szorítunk neked helyet. - mondtam pajkosan, viszont a hatalmas kádba rajta kívül még kettő személy tuti elfért volna.

- Úgy néz ki hamarabb el tudtam intézni a dolgom. A stúdióval kellett beszélnem, hogy mi újság a havi könyveléssel. Sajnos, emiatt be is kell ma mennem, ugyanis kiderült, hogy elcsúsztak a számlák, vagyis néhány hiányzik, és ha nem kerítjük elő, abból később súlyos problémáink lehetnek. Ezt utálom ebben a bizniszben csak, hogy a rohadt bürokrácia miatt folyton csak az a rengeteg papírmunka. - ecsetelte nekem a gondját, miközben bejött és elkezdett levetkőzni. Csak megsúgom, hogy már az felért egy orgazmussal, hogy végigszemlélhettem a kidolgozott felsőtestét.

- Sajnálom, hála égnek én nem értek a pénzügyi dolgokhoz, vagyis úgy kompletten az egész közgazdasághoz. Én fizetem a számláimat, az adót, és úgy körülbelül ennyi. - játszottam tovább a habbal.

- Jobb is neked. Nem vesztettél semmit. - lépett ki a nadrágjából, majd az alsónadrágja szegélyéhez nyúlt, nekem pedig elállt a lélegzetem. Egy pillanatra bele néztem Harry szemeibe, aki sármos, féloldalas mosollyal díjazta izgatottságomat. - De, ha gondolod, megtaníthatlak egy két dologra. - dugta be a hüvelykujjait a márkás szegély alá. Alsó ajkamba beleharaptam, és megszeppenve sütöttem le a szemeimet. Soha nem láttam még őt meztelenül ilyen jól megvilágított helyen, emiatt kissé zavarba jöttem.
Pár pillanat múlva már csak az tűnt fel, hogy belép mellém a fürdőkádba, majd beleült a forró és habos vízbe, ezáltal Arkhimédész-törvénye tökéletesen teljesült. Zavartan mosolyogtam, viszont teljesen feleslegesen, hiszen már láttuk egymást anyaszült meztelenül. Nem is egyszer, ami azt illeti.

- Gyönyörű vagy. - suttogta hozzám, szavai pedig eltűntek a közöttünk lévő rövidke térben.

- Hallottam már egy párszor. - öltem meg az idilli hangulatot néhány szóval, szándékos szerénységgel. Kezeit a víz alatt kinyújtotta felém, hogy megfoghassa az enyémeket, majd magához rántott, így a fél méteres távolságot lerövidítette húsz centire. Karjaimat felemelte a víz alól, és meglátta a két napos véraláfutásokat a jobb alkaromon. Automatikusan vissza dugtam a víz alá, de nem engedte. Lassan, óvatosan ránéztem Harry-re, aki a kezemet és az apró zúzódásokat vizslatta.

- Ezt, ezeket én tettem veled? - tette fel a kérdést bánalommal teli hangsúllyal.

- Igen, de nem érdekes. - vettem el tőle kacsómat, és inkább elrejtettem a habos víz felszíne alatt.

- Ne haragudj. Nem akartam bántódást okozni neked, csak elurakodott felettem a düh. - próbálta megmagyarázni a helyzetet, és legnagyobb bánatomra felhozta a témát.

- Jól van, ne menjünk bele. Jobb, ha megfeledkezünk róla. - erőltettem fejemre, egy halvány mosolyt, aminek láttán Harry arca kissé megkönnyebbült. Haja a nyirkos és fülledt levegő miatt összébb ugrott, tetoválásai még gyönyörűbben festettek tökéletes bőrén, és szemeiben láthatóvá vált a zöld ötven árnyalata a párás közeg hatására.

- Van kedved ma velem jönni? - váltott hirtelen témát. Elgondolkoztam azon, hogy mit terveztem a mai napra. Igazából semmit, azon kívül, hogy találkozni szeretnék Josie-val, de mivel úgy gondoltam, hogy az még várhat, ezért rábólintottam Harry felajánlására.

- Örömmel. - mosolyodtam el, aztán barátságosan közelebb húztam magam hozzá, és lágy, gyengéd ölelésbe vontam. Őszintén szólva, jól esett az összefonódásunk. Melleim hozzá préselődtek izmos mellkasához, lábaimat körbe kulcsoltam derekán, és karjaimmal a nyakát karoltam át, a fejemet a vállára hajtottam és szemeimet lecsuktam. Hallottam, ahogy a szívdobogása felerősödik, és tüdejét kisebb, egyfajta megkönnyebbült sóhaj hagyta el. - Most azt érzem - kezdtem el mondani számára egy gondolatmenetet -, hogy akárhányszor távolabb kerülünk egymástól, a szerencse mindig úgy hozza, hogy vissza is jussunk az eredeti helyzetünkbe. Remélem, ez mindig így marad. - mosolyodtam el szélesen, és szorítottam az ölelésen. Közben az ő kezei is megtalálták csupasz hátamat.

- Valóban. És El... - tolt egy kicsit távolabb magától, miközben ajkai becézték nevemet, aztán ujjaival megfogta az államat, és egymás szemébe néztünk, csakúgy, mint néhány perccel ezelőtt. - Akármit teszek, bármi rosszul sikerül közöttünk, vagy véletlenül veszekszünk, mindig emlékezz arra, hogy szeretlek. Megígéred, hogy ezt sosem felejted el?

- Megígérem. - ahogy kimondtam, gyengéd, de hosszan tartó puszit nyomott a homlokomra, majd visszavont az ölelésbe. Teljesen úgy éreztem, mintha az őrangyalom lenne, aki vigyáz rám. Mellette önmagamat adhattam, és biztonságban tudhattam magam. Örültem neki, teljes szívemből.

~

~

~

Helló mindenkinek!
Szörnyen restellem magam, hogy ennyire elhúztam az írást. Igaz, igérgettem itt pár hetet, de ezek inkább hónapok voltak. Remélem, van még itt valaki. Szóval, most, hogy így év vége felé járunk lett egy kis szabadidőm (DE nem sok!!), úgyhogy elhoztam a leghosszabb ideig íródott részt. Még egyszer szeretnék elnézést kérni Tőletek.
Nagyon szép nyarat kívánok mindenkinek, és pihenjetek sokat! ❤️

All the love, P.