Zaklatóm a Starbucksban (H.S. fanfiction)

¤4¤

Késő délután, 19:27

Totálisan szétesve rohantam ki az utcára a cuccaimmal együtt, és elindultam a korai estén, szeretett lakásom felé. Az utcai lámpák felkapcsolódtak, az emberek siettek haza a túlórából, én pedig, mint egy igazi reménytelen eset, kutakodtam a táskámban a kulcscsomóm után, hogy ne a panel előtt kelljen keresgélni, mikor már teljesen besötétedik. Sehol sem találtam azt a rohadt kulcsot, már kezdtem pánikba esni, mikor valaki megszólalt a hátam mögül.

- Csak nem ezt keresed? - tartotta kezei között a kulcsom. Fejrázva akartam észhez térni ugyanis, hogy a picsába kerülhetett hozzá? Ellopta? Esetleg ezzel próbál provokálni engem?

- Mit keres nálad? - kezdtem megint kiakadni, sőt már nagyon is a szélén voltam.

- Nem árulhatom el. Viszont engedélyt szeretnék kérni arra, hogy hazakísérjelek.

- Nincs azaz isten! - ámultam el. - Még a végén megtudod a lakcímem és egész éjszaka zaklatsz.

- Nem tennék én olyat. Naaa, bízz bennem. - jött hozzám közelebb és két keze közé fogta az enyémeket. Az első alkalom, hogy hozzám ért. Valami furcsa hideg futott végig rajtam, egészen az érintéstől le a gerincemen keresztül, és a pláne az egészben, hogy ez mind jó értelemben történt. A karomon végig futott a libabőr, amit Harry is észrevett. Elmosolyodott, én pedig átestem a ló túloldalára.

- Benned nem lehet megbízni, de most az egyszer beadom a derekam. - indultam meg újra. - Gyere már!

- Lebuktál pici szívem. - jött utánnam elégedett mosollyal a fején.

- Ugyan, miért buktam volna le? De ha mégegyszer így mersz hívni, leütlek a gecibe. - fenyegetőztem.

- Jól esett az érintésem. - még mindig vigyorgott. Ó, hogy... bárcsak le tudnám törölni valamivel a fejéről azt a gyönyörű mosolyt. Ahogy fehér fogait és cseresznye ajkait azok a mély gödröcskék keretezték. Nem Danielle!!! Nem térhetsz ki a sodrodból, nem szerethetsz bele egy ilyen degenerált faszba, mint ez a személy. Nem és nem!

- Nem is igaz, csak hideg volt a kezed! - kontráztam le egyből.

- 25 fok van, ne mondd már, hogy hideg volt a kezem. Még a hülye is tudja, hogy imádsz a közelemben lenni.

- Hagyjál. - zártam le, egy egyszerű szóval a vitát. Már csak pár háztömb és otthon lehetek. Jézusom álldj meg, hogy ne szólaljon meg.

- Látom ma nincs kedved semmihez. - nem volt szerencsém.

- Most mindenhez lenne kedvem, amiben nem szerepelsz te. Rohadt idegesítő tudsz lenni. - forgattam barna szemeimet és próbáltam szarrá oltani a gyereket.

- Lepereg rólam Ella. Hiába próbálkozol. - ölelte át lazán a vállam.

- Most. Azonnal. Vedd. Le. Rólam. A. Kezed. - mondtam neki tagoltan és határozottan.

- Különben? - pimaszkodott velem, és keze továbbra is vállamon pihent.

- Különben ez lesz. - rántottam le magamról, szembeálltam vele és szó szerint jól tökön rúgtam. Harry összeroskadva tartotta két kezét ágyékához, miközben arcán a fájdalom minden érzelme átfutott. Még sajnálni sem volt időm, mert azonnal futásnak eredtem. Sajnos, csak ahhoz a panelhez jutottam el amiben lakok. Harry bizony utolért. Két hatalmas karjával lefogott, majd a földre estünk.

- Nem szabadulhatsz ilyen könnyen. - súgta a fülembe, miközben rajtam feküdt, majd gyönyörű smaragd íriszeit a szemeimbe mélyesztette.

- Ezt jól elbasztam. - hunytam le pilláimat.

- Nem is kicsit drágám. - húzta gúnyos mosolyra száját, ismét.

- Mit akarsz tőlem? - ráncoltam szemöldököm, hogy ha megadom azt amit akar, hátha békén hagy.

- A telefonszámod és hogy engedj fel a lakásodra.

- Ááá, ez túl sok. Először is szállj le rólam. - Mr. Beképzelt felkellt, majd engem is felsegített. Ezek után a táskámban kerestem egy tollat, amit sikeresen meg is találtam. Lerántottam a kupakot, elkaptam Harry alkarját és leírtam a titkos számokat. Vigyorgott, mint egy kis gyerek aki végül megkapta a fagyit amire vágyott. - Oszd be! - vettem ki a még mindig kezében tartott kulcsot, a háztömb ajtajához rohantam beütni a számsort és bementem, Harryt ott hagyva a gondolataival, és megjegyzéseivel együtt. A falnak támaszkodtam, és lecsúsztam a hideg betonra. Összegezzük. Ma is majdnem kirúgattam magam, Harry Styles, a híres énekes, a zaklatómmá vált, én meg itt vagyok összezavarodva, és kétségbeesve, hogy holnap mi is vár rám. Hosszú perceken át tartó gondolkodás után felmentem a lifttel a lakáshoz, hogy ennek a napnak is véget vethessek.

All the love, P. and L.