Zaklatóm a Starbucksban (H.S. fanfiction)

2. évad - 8. rész

"What am I now? What am I now? What if you're someone I just want around? I'm falling again, I'm falling again, I'm fallin'. What if I'm down? What if I'm out? What if I'm someone you won't talk about? I'm falling again, I'm falling again, I'm fallin'."

~

Boldogan sétáltunk vissza a kocsihoz együtt, és miután mindketten kényelembe helyeztük magunkat az autóban elindultunk a boltba. Egy olcsó, de mégis elég nagy üzlet parkolójában álltunk meg, majd Harry félve rám tekintett.

- Nem muszáj bejönnöd, de általában ide szoktam jönni, mert itt az emberek nem annyira ismernek fel.

- Be akarok menni veled. - mosolyogtam rá, hátha meg tudom győzni.

- Rendben, akkor menjünk. - húzta ki a slusszkulcsot és kiszálltunk. Önfeledten siettem oda a bevásárlókocsikhoz, és hoztam egyet, majd beballagtunk az Asda nevezetű diszkontba. Körülbelül negyed órája lehettünk ott, mikor már a kosarunk majdnem megtelt.

- Mégis kérnék valamit... - gondolkodtam el, mikor az édességes soron jártunk.

- Na halljuk. - torpant meg a kosárral, én pedig levettem a polcról egy doboz triplacsokis muffint, amit óvatosan beletettem a kosárba.  - Fogadni mertem volna! - kuncogott fel, aztán mentünk tovább. Nem igazán töltöttünk még ott sok időt, pár dolgot még tettem a kocsiba, de megígértem Harrynek, hogy kifizetem otthon. Szerencsétlenkedtünk egy sort az önkiszolgáló kasszánál, de megoldottunk, és visszamentünk az autóhoz.

~

- Harry! Kérlek, hadd fizessem ki azokat, amiket én tettem a kosárba! - könyörögtem neki kezemben a pénzzel.

- Szó sem lehet róla! Nehogy már pár rohadt dolgot akarj visszafizetni nekem! Néha megengedheted magadnak, hogy vegyek neked pár dolgot, elvégre a pasid vagyok, nem pedig valami smucig ismerősöd. - fojtotta belém a szót, és a pénzzel teli kezem el is lökte magától.

- Oké, de most az egyszer, és ebből nem csinálunk rendszert! - fenyegettem meg összehúzott szemekkel, ő meg csak kiröhögött. - Jól van Harry, jól van. - hagytam rá, de ő csak tovább nevetett. Miután eltettem a pénztárcám mérgemben befaltam két muffint Harry előtt, aki éppen valami hülyeséget nézett a telefonján. A konyhában töltöttem magamnak egy pohár vizet, miközben dúdolgattam valami zenét. 

- Látom a haragod elszállt. - suttogta hátulról a fülembe, míg kortyolgattam az innivalót.  Letettem a poharat, majd szembefordultam vele.

- Hát hogyne. - vicsorogtam rá.

- Ne feledd, este megyünk vacsorázni. - fúrta bele arcát a nyakamba, amit elkezdett csókolgatni.

- És hova is megyünk pontosabban?

- Az maradjon meglepetés. - puszilta meg a fülem mögötti területet, mire hangosan felsóhajtottam. Lassan eltoltam magamtól és a szemeibe néztem.

- Még nem bocsátottam meg neked. - vigyorodtam el, majd az orrát megpöckölve burkolóztam ki ölelő karjai közül, és indultam vissza az étkezőasztalhoz. 

- Mi ez a lerázás? - jött utánam hitetlenkedve. A telefonomat nyomkodva pillantottam fel rá unott tekintettel, és beadtam a totál flegma személyiségemet.

- Tudod, nem kéne minden pillanatban csak a szexre gondolni, lehetnél mondjuk romantikusabb is. - magamban hangosan felröhögtem, mert olyan megdöbbentség ült ki a kobakjára, hogy az filmbeillő volt. 

- Álljunk csak meg egy percre. Tudtommal én foglak ma este elvinni egy közös vacsorára, erre pedig annyit vágsz a fejemhez, hogy lehetnék szentimentálisabb?  Ez most igazán megdöbbentő volt számomra, de köszönöm, hogy így állsz hozzám. - hisztizett be azonnal, mint egy ötéves kislány. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megsértem, de azért egy kicsikét még feszegettem a határokat.

- Most mi van veled? Menstruálsz kicsi szívem? - enyhe vigyor húzódott arcomra és félrebillentett fejjel néztem rá.

- Áhh, szóval így játszunk! Hát legyen, akkor csináljuk rendesen! - húzta össze résnyire szemeit, és valószínűleg elkezdett kitervelni egy csípős visszaszólást. - Csodálkozol, hogy kanos vagyok? Azt hittem tisztában vagy vele, hogy mikor kirúgtál a házadból - leszögezném, hogy az körülbelül 4 hónapja volt -, azóta nem feküdtem le senkivel. Olyan hihetetlen, hogy majd' megőrülök érted?

- Kedves Harry, hinni a templomban szoktak. - emeltem ki az egész mondandójából a leglényegtelenebb részletet. - De amúgy én sem szexeltem senkivel, csakhogy "tisztázzuk" a dolgokat. - rajzoltam kezeimmel idézőjeleket a levegőbe, nyomatékosítva így az ő hitét. Fejemre kaján mosoly terült el, ő pedig szigorú tekintettel állta a szemkontaktust. 

- Szerencséd, hogy most nem jut eszembe semmi, amivel visszavághatnék, de hátha lesz még ilyen heveny szituációnk, amikor lesz valami beszólásom. - kacsinott rám, majd gondolom felsétált a szobájába.

- Hé! Most csak így itt hagysz?! - vágtam le a telefonomat az asztalra, és kiabáltam utána.

- Visszanyal a fagyi, kedvesem! - ordította le az emelteről, amire csak egy puffogás volt a reakcióm.

Szerettem Harryvel ilyen "játékokat" űzni. Ilyenkor valahogy kiélvezhetem gyermekénem, amit régebben nem használhattam ki igazán. Valószínűleg Harry is ugyanígy érzett, jó mondjuk szerintem neki sokkal jobb gyerekkora volt, mint nekem, de ez már csak részletkérdés. Látni kéne azt a kinézetét, amikor sikerül elkapnia a pillanatot, hogy visszavágjon, olyankor csibész mosoly kúszik orcájára, zöld szemei játékosan csillognak és arca enyhén kipirosodik.

Halk morajt hallottam az emeletről, és enyhe haragom ellenére mégis a kíváncsiságom győzött. Óvatosan lépkedtem felfelé a méregdrága kőből kialakított lépcsőfokokon, kezemmel a kovácsoltvas korlátba kapaszkodtam, és a hang irányába közeledtem. A folyosó végéből jött a zaj, ezért utamat arra folytattam. Megálltam egy fehér, fa ajtó előtt, fülemet rátapasztottam a nyílászáróra, és hallgatóztam. Harry csodálatos hangja szűrődött ki onnan zongorakísérettel. Nem ismertem, amit énekelt, de gyönyörű volt.

Halkan kinyitottam az ajtót, hogy benézzek, és szerencsémre Harry háttal ült nekem. A lassú, de mégis eszméletlenül szép zene, teljesen magával ragadott. Az ajtófélfának dőltem, karjaimat összefontam mellkasom előtt, és csak hallgattam. Hallgattam azt, ahogyan Styles mindent beleadóan énekel és zongorázik. Az utolsó sorok végére a szemeim könnyben áztak, és mikor leütötte a legvégső billentyűket, majd csönd telepedett a szobára, Harryből hatalmas sóhaj tört fel. Lassan mögé osontam, és átöleltem a nyakát. Meglepetésemre nem ijedt meg tőlem, biztosan tudta, hogy itt voltam egész idő alatt.

- Ez csodálatos volt, Harry. - pusziltam meg a feje tetejét.

- Ezt neked írtam. - suttogta, és szinte fogadni mertem volna rá, hogy sírt.

- Köszönöm. - súgtam vissza, és a kezeiben tartott papírra néztem. A lap legtetejére Harry kézírásával volt odafirkantva egyetlen egy szó. Falling. És én itt már mindent értettem.

~

Sziasztok!
Hosszú eltűnésem után, visszatértem egy résszel. Nem tudom, hogy milyen időközönként hozok részeket, de próbálom magamból a legjobbat kihozni. Utoljára is elnézéseteket kérem. Nos, remélem mindenkinek jól telt a tavalyi éve, mindenki örül Harry új albumának (annak a legjobban, hogy jön Budapestre!), és mindenki azt kapott karácsonyra, amit szeretett volna. Boldog új évet kívánok nektek, és, hogy érjétek el a célotokat ebben az új évtizedben! 💝

All the love, P.