Zaklatóm a Starbucksban (H.S. fanfiction)

2. évad - 6. rész

Nagy örömeim közepette, egyszer csak befejeztük a gitározást. Harry odébb tette a húros hangszert, majd minden figyelmét nekem szentelte.

- Hiányoztál... - húzta végig ujjait nyakam mentén, majd egész kézfeje megállapodott a nyakamon, amit kissé megszorított és fejemet hátrahúzta magához. Mivel mögöttem ült, nem láttam mire készül, csak érzékeltem cselekedeteit. Halk sóhaj tört fel belőlem, amint ajkait szorosan nyakamra tapasztotta. - És rettentően kívánlak. - suttogta fülembe, aztán gyengéden fogai közé csípte fülcimpámat. Kezei útnak indultak testemen, ezzel kényeztetve engem.

- Harry... - szakadt ki a torkomból a mézzel átitatott neve, amitől számban egyből összefutott a nyál. Fejemet hátradöntöttem nyakhajlatába, és szabad utat engedtem neki nyakamhoz. Csókokkal hintette be az egész területet, egy-két helyen lila és kék szívásfoltokat hagyva. Néhány pillanat múlva megfordultam, és ezúttal az ölében ülve szembe kerültünk egymással. Szó nélkül ajkainak estem, és szinte ott folytattuk, ahol reggel abbahagytuk. Nem törődve a nem legmegfelelőbb alkalommal, szartunk bele az egészbe, és érzelmek között elégítettük ki az egymás iránt érzett vágyainkat. - Még sosem csináltam stúdióban. - mosolyodtam bele kajánul csókunkba.

- Ha szeretnéd, most ezen változtathatunk. - csúsztatta hatalmas tenyereit fenekem alá, majd erősen belemarkolt. Vágytól felfűtött testem ettől a tettől úgy éreztem, hogy még forróbb lett, és türelmetlenül kezdtem el kigombolni Harry ingét, amin amúgy is kevés gomb volt a lyukba bebújtatva. - Ennyire elsietnéd a dolgot? Minél kényeztetőbb annál jobb... - feszegette határaimat a suttogásával, de biztos voltam benne, hogy ő gyorsabban elintézné a dolgot, mégsem teszi meg. Hanyatt feküdtünk a kanapén, miközben Harry fölém kerekedett. - Soha nem tudnálak megunni, annyira imádom a reakciód, ha bárhol is hozzád érek. - csókolt bele ismét a nyakamba.

Lassan, hogy minél türelmetlenebb legyek, elkezdte felfelé húzni rajtam a pólót. Rásegítettem egy picit, és kissé megemeltem magam, hogy sikeresen lekerüljön rólam az anyag. Amint ez megtörtént, Harry egyből lecsapott a testemre ajkaival. Nyelvét óvatosan és finoman végighúzta a két kulccsontom medréből, a melleim között, le a hasamon át. Nadrágom szegélyénél megtorpant, és elindult visszafelé. Nem akartam, hogy abba hagyja, ezért ráadásként megemeltem a csípőmet, ezzel közelebb kerülve hozzá. Ajkamat olyan durván rágcsáltam fogaimmal, hogy azt sem tartottam kizártnak, hogy már véreztek.

Visszatértem két kezemmel Harry ingéhez, majd azzal ügyetlenkedtem. Végre ő róla is lekerült a vékony anyag, és számomra szabad út volt az egész felsőteste. Eszembe jutott régebbről a kínos álmom, amiben Harryvel éppen... szexeltünk? Ha egyáltalán nevezhető annak, amiért felébredtem az egésznek a közepén. Elhessegetve gondolataimat, mosolyogva rajzoltam körbe mutatóujjammal a tökéletes pillangót hasfalán. Stylesból egy jóleső morgás tört ki, amit én egy kuncogással díjaztam.

Hagytam, hogy ő diktáljon, ezért teljesen átadtam magam neki, és ő továbbra is boldogan eljátszott a testemmel, amit egyáltalán nem bántam. Harry mosolyogva belenézett a szemeimbe, lassan odahajolt a fülemehez, és belesuttogott.

- Gyönyörű vagy. És nem is tudtam, hogy van egy kibaszott aranyos tetoválásod, csakhogy tudd, bejönnek a fecskék. - tudtam, hogy a felkaromom lévő kismadárra gondol, majd egyből beugrott a mellkasán levő két fecske. Ezután óvatosan megcsókolt. Ajkaink csak úgy becézték egymást, és a régen érzett édes íz újra betöltötte az egész számat, én pedig nem tudtam betelni a csodálatos élménnyel. Nem bírtam megállni azt, hogy ne mosolyogjak bele a csókba, egy pillanatra elvált tőlem Harry, és ismét a zöld íriszeivel az enyémek után kutatott. - A legjobb az egészben, hogy miattam tiszta libabőr vagy. - és újra csókot hintett a számra.

Idilli pillanatunkat egy kopogtatás zavarta meg, ami az ajtó irányából jött. Harry a gondolat sebességével mászott le rólam, és kapott a mintás ing után. Oda dobta nekem is a felsőmet, amit gondolkodás nélkül fel is vettem. Hajamat kicsit átfésültem ujjaimmal, és megpróbáltam a legtermészetesebben viselkedni, mikor belépett a stúdióba egy fiatal, szőke hajú lány. Egyből átfutott az agyamon rengeteg kérdés, hogy mégis ki ő, mit csinál itt, mit akarhat és mégis honnan ismeri Harryt?

- Öhm... sziasztok! - csukta be maga után az ajtót, és intett egyet idétlenül. Vajon zavartan érzi magát? Harry meglepetten nézett a húszas éveiben járható nőre, majd hosszas idő után kínos mosolyra húzta száját.

- Clare, minek köszönhetem látogatásod? - lépett oda hozzá, és szorosan megölelte, ráadásul két puszit is kapott az illető. Egyfajta féltékenység uralkodott el a testemen.

- Csak Rose említette, hogy itt vagy a stúdióban, gondoltam benézek, és üdvözöllek, végtére is, régen találkoztunk. - nézett fel rá a lány, nagy, kék szemeivel, majd egy röpke másodpercre rám tekintett.

- Óóó! Értem. - vakargatta meg a tarkóját Harry, és felém fordult. Ajkai fel voltak duzzadva, teljesen piros volt, szinte olyan volt, mint egy érett cseresznye. Valószínűleg az enyém is így festhetett. - Ella, ő itt Clare. Együtt zenéltünk, és közösen turnéztunk. Mondhatni a zenekar tagja. - és csak ekkor vettem észre, hogy nincs begombolva az a fránya ing rajta - szerencsére a hossza jó volt, ugyanis eltakarta a problémás területet -, jézusom, mit gondolhat a csaj?! Felpattantam a kanapéról, aztán odamentem eléjük, és nagy nehezen, de sikerült a fejemre erőltetni egy vigyort.

- Szia, örülök a találkozásnak. - nyújtottam udvariasan kezet, ma már másodjára. A lány elfogadva kezemet, viszonozta a gesztust.

- Akkor én nem is zavarok tovább szerintem. - indult meg Clare az ajtó irányába.

- Ennyi? Nem akartál gyakorolni, vagy valami? - marasztalata volna még Harry egy kicsit. Esküszöm kinyírom.

- Öhmm... neem, nem! Csak bejöttem néhány papírért, amire szükségem volt. Örülök, hogy találkoztunk! - lépett vissza, és ölelte meg lazán Harryt, nekem meg csak felemelte a kezét köszönésképpen, aztán már az ajtó túloldalán is volt.

- Hát ez, fura volt. - pecsételte le Styles a történeteket.

- Elmondanád, hogy ez mégis mi a franc volt? - fontam össze kezeimet a mellkasom előtt.

- Hallottad, bejött köszönni. - túrt a hajába. - Csak nem féltékeny vagy? - húzta féloldalas mosolyra ajkát.

- Dehogyis. - fordítottam neki hátat, de utánam kapott, és szorosan magához vont.

- De, az vagy. Le sem tagadhatnád. - nevetve meztelen mellkasára csaptam, és felnéztem smaragdjaiba.

- Utállak. - próbáltam elfolytani nevetésem, és komoly fejet vágni.

- Dehogy utálsz. Szeretsz engem. - puszilt szájon. Majd még egyszer. És még egyszer.

- Ha ezt újra megteszed, felpofozlak. - kacagtam fel.

- Nem tennél olyat. - puszilt ismét szájon, de miután megtette, egyből egy hosszas csókban részesített. Féltékenységem azonnal elszállt, és inkább vele foglalkoztam. Reméltem, hogy kimondja a szót. De nem tette.

Pedig, ha kimondta volna, egyből rávágtam volna, hogy én is szeretlek.

---------------------------------------------------------

Sziasztok! Megérkeztem, igen élek még, és igen nagyon régen volt rész. Ne tudjátok meg, hogy hányszor neki kezdtem már ennek a résznek, de valahogy mindig úgy éreztem nem elég jó, és rossz munkát nem fogok kiadni a kezemből. Most pedig eljött a nap, hogy kitegyem. Hamarosan iskola, vasárnap újra kollégium, hétfőn pedig újra pokol. Kívánok minenkinek sok szerencsét a jövő évhez, és élvezzétek még ki ezt a pár napot. 💝 Jó olvasást kívánok, és ne tartsátok magatokban a véleményeteket. Nyugodtan lehet kommentelni! 😇

All the love, P.