Zaklatóm a Starbucksban (H.S. fanfiction)

Írói utószó... vagy mi

Sziasztok!

Nem is tudom, hogy kezdjek bele. A Zaklatóm a Starbucksban c. történetnek vége, és mindkettőnk nevében szeretném nagyon megköszönni, hogy követtétek a sztorit, hogy vote-oltatok, és, hogy kommenteltetek. Igazán sokat jelentett mindkettőnknek.

Viszont most erről az egészről lenne szó, arról, hogy mégis mi lesz ezután. Nos, mint már korábban is említettük, idén lettünk mindketten középiskolások, és egy kicsit sok volt a változás, az új környezet, az új emberek stb. Szeretném megemlíteni, hogy mindketten sikeresen beilleszkedtünk, és eddig még szeretjük a sulit, viszont tapasztalhattátok is, hogy így sokkal később tudtuk befejezni a történetet. Nekem nem volt kedvem írni, teljesen lefárasztott az új hely, P.-nek pedig ötlete nem volt hozzá, amit valahogy nem tudtunk összeegyeztetni. Tehát szépen elhanyagoltuk mindketten. Azért néha-néha ránéztünk, és valahogy csak eljutottunk idáig.😄

Az egész eredetileg P. sztorija volt, és úgy kezdtük, hogy megkért, hogy olvassam át, és adjak neki valami ötletet. Ekkor felajánlottam, hogy írjuk meg ezt az egészet ketten. Az a helyzet, hogy már fogalmam sincs, hogy mikor kezdtünk neki, valamikor idén tavasszal. Átdolgoztuk az egészet, az eredeti 5 részből állt, és a negyedikben már a koncert következett, szóval egy kicsit hosszabítottunk rajta. Volt egy alap terv, tehát már akkor meg volt beszélve a vége, csak még nem tudtuk, hogy, hogyan. Végül pluszban belekerült Emma mellék-szála, Harry lakása, és Oxford.

P. nevében jelenleg nem igazán tudok beszélni/írni, viszont én nagyon élveztem a közös munkát, azt, ahogy alakítgattuk a két szerencsétlen jövőjét. Egy időben, amikor már szinte meg is írtuk a huszonharmadik részt, (mert először úgy volt, hogy az lesz a huszonötödik, aztán változott), felmerült bennünk a kérdés, hogy mi lenne, ha írnánk egy második évadot, mert mindkettőnkben támadt egy kis hiányérzet, amiért nem boldog véggel zárul a kis sztori.

Viszont amikor már tényleg eljutottunk a végéhez, amikor már nem rendszeresen jöttek a részek, azaz szeptemberben, újra előtört bennem az az érzés, hogy végülis én csak egy társíró vagyok. Ez a sztori eredetileg nem az enyém, hiába érzem minden egyes betűjét valahol a sajátomnak is. Ez kicsit rontotta a hangulatom, és még kevesebb kedvem volt írni, még olyankor is, ha időm netalán engedte volna.

Én ezt szerencsére veszekedés nélkül meg tudtam beszélni P.-vel, nem véletlenül vagyunk nagyon jó barátok. Elmondtam, hogy én szeretnék kilépni a második évadból, viszont nagyon szívesen segítenék, ha néha-néha elakad, és természetesen követném a törtenet menetét a saját fiókomról. Viszont már nem lennék szerves része a procedúrának, és úgy alakítaná a szálakat, ahogy ő szeretné.

Picit sajnálom, hiszen nekem is lett volna egy pár ötletem Ella és Harry jövőjére nézve, viszont úgy gondolom, hogy csak hátráltatnám az egész alakulását, és folytatódását a passzív-agresszív hozzáállásommal.

Igazából ennyit szerettem volna még hozzáfűzni az egészhez, illetve tudatni, hogy innentől mire szánítsatok. Mégegyszer köszönöm, hogy olvastátok a sztorit, és remélem tetszett nektek.

~
~
~

Sziasztok! Itt lennék én is... a nem is tudom mivel. Nos, mivel ugye erős iskolába vettek fel nem tudom, hogy mi legyen a második évaddal. Mint ugye említette L. azt egyedül írnám és őszintén szólva a tanulás rengeteg szabadidőt elvesz tőlem, ráadásul még valahonnan ihletet is kellene szereznem, azt pedig mindannyian tudjuk, hogy nem egy nap.

Igazából fogalmam sincs, hogy hol is kellene elkezdeni a második évadot, utálom az olyan sztorikat, amik azzal a tipikus sablon szöveggel vannak teli, szóval addig nem nagyon áll szándékomban jelentkezni, amíg valahonnan nem szerzek valamilyen leírható foszlányt. Úgyhogy, először is köszönetet szeretnék nyilvánítani annak, aki végigkövette a történetet és valamilyen formában visszajelzést küldött a jelenlétéről. L. te pedig óriási köszönetet kapsz, mert mellettem voltál és végigcsináltuk, egy élmény volt veled együtt dolgozni.

L. már leírta nagyjából, hogy mire számíthattok ezután. Nem ígérek semmit a második évaddal kapcsolatban, de ugye még mindig van egy fél támaszpontom, L. szívesen segít nekem, ha valahol véletlenül elakadnék, de nem akarok számára is teher lenni. Ha lesz valami ihletem, azt ígérem leírom valahova nehogy elszálljon a semmibe.

Addig is, remélem tetszett a sztori és nem csalódtatok nagyot. Köszönöm szépen mégegyszer, remélhetőleg hamarosan jelentkezem, ezúttal egyedül. 💕

Utoljára all the love P. and L.
❤❤❤