Zaklatóm a Starbucksban (H.S. fanfiction)

¤19¤

Kedd, Ella lakása, reggel hat óra környékén

Álmomban Harryvel voltam. Újra Oxford belvárosában mászkáltunk kézenfogva, és rengeteget nevettünk. Apró, kihalt utcákat jártunk be, aminek lakói valószínűleg dolgozni voltak a kora délutáni időpontban. Majd hirtelen minden megváltozott. Újra Londonban voltam, a Starbucksban. Vártam. Nem tudom mire, vagy kire, de vártam...

Hirtelen nyitottam ki a szememet. Kétes érzések öntöttek el az álmommal kapcsolatban, ám nem volt időm gondolkodni annak jelentésén, hiszen göndör fürtök vonták el a figyelmem, amiknek gazdája elégedetlenül morgott a meztelen mellkasomon feküdve.

- Öh... minek állítasz ilyen koránra ébresztőt? Még hajnal vaaan... - fejezte be egy ásítás keretében mondandóját.

- Tudod, valakinek még mindig van munkahelye. - válaszoltam neki mosolyogva.

- Hmmmm, ne menj be. Legyél egyszer rossz kislány miattam.

- Nem lehet. - sóhajtottam nagyot. - Ha mégegyszer elkések, vagy nem megyek be, kirúgnak.

- Nem szereted annyira azt a munkát, hogy ott maradj. - próbált meggyőzni, mostmár teljesen ébren, rajtam feküdve.

- Igaz. De akkor is mennem kell. - pimaszkodtam vele, majd megcsókoltam, és fordítottam helyzetünkön. Ezáltal ő került alulra. Aztán lassan felálltam, és ott hagytam Harryt, felállva.

- Na ne már! - fejzete ki elégedetlenségét Styles.

- Sajnálom. - mosolyogtam rá, majd elindultam készülődni.

A Starbucksba menet, 6:49

Elégedetten sétáltam végig a többi munkába igyekvő felnőtt között. Diákokat ilyen korán, július közepe lévén nem lehet látni, maximum nálam két-három évvel fiatalabbakat, akik ugyanúgy munkába sietnek. Éljen a nyár!

Bár mások nem érették kora reggel, hogy miért mosolygok, vagy miért van olyan jó kedvem, hiszen hét eleje van, és dolgozni megyek. Viszont ők nem tudhatják, hogy otthon egy híres énekes, méghozzá Harry Styles vár, akit hivatalosan is a páromnak hívhatok.

Elsétáltam, az éppen kinyitó újságos standok előt, melyek most pakolják ki portékáikat, a hat óta nyitva tartó pékségek előtt, és lassan betértem a jól simert kávézóba, hogy lassan mi is kinyissunk, mire Emma elkiáltotta magát.

- Hé, Jack! Ne hívd, itt van!

- Jéé, Ella, mi történt veled? - jött elő a fönök az irodájából. - Lázas vagy? Ideértél időben. Mi történt?

- Ha-ha. - reagáltam le piszkálódását, majd az öltöző felé vettem az irányt.

A Starbucksban, 11:38

Kemény huszonkét perc választ el a műszakom végétől, amikor is egy kelletlen ismerős látogat meg. Az első szemeszteres balfasz, aki nem tudja mit kérjen, újra betért a kávézóba, és ismét engem talált meg. A fejemet fogva mélyeket sóhajtoztam felkészülve az általa okozott két kilométeres sorra.

Ekkor meglepetés ért, ugyanis egy lánnyal kézen fogva lépett be. Na ez érdekes lesz. Gondoltam magamban. Ahogy odaléptek a pulthoz, a lány nagy mosollyal kezdte lediktálni rendelését. Úgy tűnik ő már egy ideje ismeri a Starbucksot. Aztán a srácra néztem, és drukkoltam, hogy ne szúrja el. Összeillenek a lánnyal... legalábbis így kívülállóként.

- Egy közepes Lattet szeretnék kérni. - mosolygott rám, majd fizettek. Húú, szerencse, hogy most nem adta elő a "nem tudok választani, mert egy kis hülyegyerek vagyok, segíts" műsorszámát.

Elkészítettem a kávéjukat, majd mivel nem volt több vendég, a pultra támaszkodva gondolkodtam el. Fura, de valahogy apró göndröcskék, zöld szemek, és göndör fürtök jutottak az eszembe. Szerelmes vagyok? Lehet.

- Hú, mi van veled? - lökött oldalba játékosan Emma. - Nem késtél, és "mindenkit a pokolra kívánok" tekintet helyett mosolyogva merültél a gondolataidba. Tán szerelmesnek áll a világ? - kérdezte mosolyogva.

- Valami ilyesmi. - mosolyogtam rá.

- Láttam járt nálad Mr. Nem tudok választani. Úgy tűnik a kis kockafej becsajozott. - nevetett.

- Áá, szóval már téged is megtalált. - egymásra mosolyogtunk, majd megjöttek a délutánosok. Beszélgetés közben hátramentünk az öltözőbe, és mikor végeztem megkérdeztem Emmát, merre megy, mert tudtommal egyfelé lakunk, de azt mondta még van valami dolga. Érdekes...

Végül mit sem törődve munkatársam lerázásával, és a nyakán éktelenkedő láthatóan friss szívásnyommal elindultam haza. Biztos ő is talált magának valakit. Nem az én dolgom. Kicsit fáradtan indultam végig az utcán mégis feldobódva, hogy Harry vár rám otthon. Aztán megláttam.

Ahogy elhaladtam előtte, először észre sem vettem. Viszont az ismerős kép láttán visszafordultam, és igazából megnéztem magamnak. A jó büdös picsába....

Sziasztok!😊 Itt is lennék egy új résszel, és hú, kicsit sokáig tartott, mire egyikőnk eljutott odáig, hogy megírja ezt a részt, viszont csak sikerült! Sajnos sok az iskola, sok a tanulnivaló, na meg a program, és kevés a hétvége. De tudjátok a dolgotokat!😉

All the love P. and L.