Zaklatóm a Starbucksban (H.S. fanfiction)

¤13¤

- Mégegyszer elnézést a kellemetlenségekért.

- Köszönjük szépen, viszhall. - ezzel Harry letette a kagylót, majd felém fordult. - Mostmár boldog vagy? - hajolt kissé előrébb. Én eddig kihúzott háttal, és keresztbetett lábakkal magabiztosan ültem mellette az ágyon.

- Nagyon. - dőltem én is előre, így már csak pár centi lehetett köztünk. A szemkontaktust tartottunk jó néhány másodpercig, aztán ő megszakította azzal, hogy lepillantott a számra. Nyelvével benedvesítette ajkait, és továbbra is ebben a szituációban maradtunk. Őszintén bevallom, nagyon vártam már, hogy megtegye végre, azt a nyamvadt lépést. Végül, Harry leterített az ágyára, és ajkaink csókban forrtak össze.

Kezeit lassan húzta végig az oldalamon, mire felnyögtem, és majdnem a hajába túrtam, amikor is észbe kaptam.

- Harry... ne. - erre ő összeszorított szemmel felkelt az ágyról, és miközben a hajába túrt, hitetlenül felröhögött.

- Najó... - nézett a szemembe komolyan, majd leejtette maga mellé a kezeit. - Mostmár komolyan kezdem elhinni, hogy szűz vagy.

- Azigen. - kerekedtek ki a szemeim. - Nem erről van szó, mielőtt azt hiszed, hogy mennyire is ártatlan vagyok. Csak van egy eléggé kellemetlen emlékem aminek a középpontjában az elhamarkodott szex áll. - mondtam el komolyan, viszont nem mertem a szemébe nézni. Beharapott ajkakkal tanulmányoztam a függönyt. Jé, ez is bézs! Akárcsak az enyém. Hűű... jó, leálltam.

- Öhm...

- Rendben, én inkább elmegyek aludni. - mondtam, majd úgy döntöttem megnézem a saját bézs színű föggönyeimet. Oké, alvásra van szükségem.

Szombat, 8:23

Rosszul aludtam, a fejem kicsit sajog, annyit gondolkoztam az éjjel, hogy körülbelül kettő körül aludhattam el. Rájöttem közben, hogy kissé kellemetlenül érzem magam az egész helyzett miatt, de úgy gondolom jól döntöttem.

Kócos hajjal, pizsamában botorkáltam a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam a mai napra. Miután ez sikeresen megtörtént, leültem a tv és az ablak közötti ülőalkalmatosságra, telefonnal a kezemben, majd ismét elkezdtem szokásos rutinomat. Halk kopogást hallottam az ajtó irányából, mire csak szóltam, hogy szabad.

- Zavarok? - dugta be fejét Harry.

- Nem. Gyere csak. - invitáltam be a kezemmel. Lehuppant mellém, és láttam, hogy totálisan kínosan érzi magát.

- A tegnapi... - kezdett volna bele, de azonnal félbe szakítottam.

- Hagyjuk. - legyintettem le.

- Nem haragszol érte? - túrt bele barna, göndör hajába. Úristen, hogy én mennyire imádom azokat a rakoncátlan tincseket. Ahogy meghúznám őket, kinyúlnak, majd mikor elengedném egyből visszaugranának lokniba.

- Dehogyis, nem tudhattál róla.

- Akkor jó. - engedte ki a levegőt.

- Egyébként, mára mi a program? - tettem fel kíváncsian a kérdést.

- Én azt terveztem, hogy megnézünk pár nevezetességet a városban, aztán meg majd lesz valami. - vonta meg a vállát kisfiúsan. - Benne vagy?

- Persze. Jó leszek így? - mutattam a mai szerelésemre.

- Tökéletes. - mosolygott rám egy kacsintás kiséretében. Ahww... azok a kibebaszott Mariana-árkot megszégyenítő gödröcskék, ahogy felrajzolódtak az arcára és ehhez még társult a smaragdzöld szeme. Szinte már, elolvadtam, mint mikróban a csokoládé.

Ha már ruházatról volt szó, jobban végigmértem a sármos göndört. Félig begombolt ing, fekete, térdnél kiszakított farmernadrág és egy egyszerű cipő. Magával ragadóan szexi.

Belváros, 10:48

Meglátogattunk néhány történelmileg fontosabb pubot, mint például A sas és a gyerek vagy A medve. Illetve, egy gyors guglizás után, ellátogattunk a hozzánk legközelebb lévő színházba. Az már mellékes, hogy az odavezető úton, Harry végig fogta a kezemet. Abban a pillanatban, ahogy ujjait rákulcsolta az enyémekre, hirtelen azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Ez tipikusan egy olyan pillanat volt, amit nem tudtam hova rakni. Harry Styles mefogta az utcán az ÉN kezemet?! Atyavilág!

Rákaptam tekintetemet, az ő fején pedig egy öntelt vigyor húzódott, amit nem igazán bírtam nézegetni, úgyhogy lesütöttem a szememet zavaromban. Nagyon remélem, hogy nem látta a paradicsomvörös arcomat.

A hab a tortán már csak az, hogy nem engedtek be minket a színházba, ugyanis jelenleg nem volt előadás.

- Asszonyom, akkor mondja meg mikor lesz. - doboltam ujjaimmal a pulton.

- Nem tudom elmondani. Nincs benne a rendeszerben. - kattintgatott azzal az óriási nagy, fehér egérrel, amit még kis pisis koromban láttam utoljára.

- Ne röhögtessen, komolyan? Nincs benne a rendszerben?! Maga észnél van? Ez itt egy színház, az isten szerelmére, tudtommal vezetni is kéne valahogy! Főleg úgy, hogy szerintem egy eléggé nagy színházról van szó. - mutattam körbe a helyiségen. - Magának teljesen elment az esze, idióta! - akadtam ki, szegény Harry már fulladozott mellettem a röhögéstől, a pénztáros nő pedig unblock lesokkolt. Harryt karon ragadtam, majd együtt futottunk ki a színhából szakadva a röhögéstől, mert a végén még lecsuknak sértegetés miatt.

Sziasztook! Éjjelek-éjjelén megérkezett a következő rész. Jó olvasást nektek!❤️😘

All the love P. and L.

Oxfordi helyszínekért, köszönjük barátunknak a Wikipédiának.❤️