Zaklatóm a Starbucksban (H.S. fanfiction)

¤15¤

- Vége? Úgy gondolod? - pillantottam fel rá.

- Úgy. - bólintott egyet.

- És akkor mivan a minibárokkal, a drága autókkal, hotelszobákkal, az új tetoválásokkal, a csodás pezsgőkkel és a magán repűlőgépekkel? Amiért nem kellett tennetek semmit, mert az igazság odaát van, majd rájöttetek, hogy mi nem vagyunk ott, és ez csak hazugság volt. Amikor azt mondtátok, hogy ez nem a vég és, hogy tudjátok, hogy ezt mi is tudjuk. - idéztem neki szemrebbenés nélkül a rajongók nevében. Harrynek a szó szoros értelmében leesett az álla.

- Ella... - kezdett volna bele, de nyomban abba is hagyta, mert valószínűleg erre nem tudott mit reagálni. - Ezt, ezt te honnan? - túrt idegesen a hajába. - Így emlékszel még az ígéretünkre?

- Harry... - kezdtem lassan, mélyen a szemébe nézve -, erre mindenki emlékszik. - kontráztam le.

Vasárnap, 19:43

Még a backstageben állok, és várom, hogy Harry végre kidugja a fejét az öltözőből, ugyanis bő tizenöt perc múlva kezdés van. A rajongók örjöngését és sikolyait lehet hallani, a biztonságiak fel-alá járkálnak és csak úgy megjegyezném, hogy jelenleg engem is őriz három, a stábosok rohangálnak, köztük az újságírók és riporterek is.

Idegesen bekopogtatok Harry ajtaján, majd néhány másodperc múlva kijön rajta. Méregdrága öltönyben feszít előttem, és rózsaszín fogkefével mossa a fogait. Nem is ő lenne.

- Jobban izgulok, mint te. - rágcsálom alsó ajkamat. Erre csak fogkrémmel teli szájjal rámvicsorít, amire röhögéssel reagálok. Harry visszament, gondolom kiöblíteni a száját, majd pár perc múltán újra megjelent.

- Feleslegesen aggódsz. Több koncerten túl vagyok, nem lesz semmi baj. - símít végig arcomon hosszú ujjaival. Gyengéden lehunytam szemeimet, és csak bámultam az íriszeim előtt lévő bőrt.

- Mivel kezdesz? - kérdeztem elolvadva, és egyben kiélvezve, hogy sokkal előbb tudom meg, mint a többi rajongó.

- A Carolina-val. - mosolygott.

- Harry, két perc! - mondta az egyik stáb tag, mire a párom bólintott. Kilestem a függöny mögül, és csak annyit láttam, hogy mindenki sikít. A legtöbb lánynál plakátok, általában "Szeretünk Harry" feliratokkal, és mindenki szó szerint sikítozott. Aztán megkezdődött a visszaszámlálás, lassan, hét perc késéssel, de kezdtek.

- Öt, négy... - kezdte egy barna hajú, alacsony lány fülessel a fején, majd innentől némán az ujjain számolt vissza.

- Oh, yeah. - kezdte Harry még mellettem, majd lassan besétált. Az a fülsüketítő sikítás egyszerűen csak adrenalinnal teli volt, és az a mosoly Styles arcán... illetve ahogy csillogtak a szemei... biztos voltam benne, hogy ilyen őszinte reakciót, még soha semmi nem váltott ki belőlle. - She's a good girl! She feel so good. - énekelte felélénkülve. - Oh yeah! - fejezte be már a színpad közepén.

Két-három számmal később, az Only Angel következett. A Styles mögötti kivetítőn, megjelent egy nagyon fényes, angyal szerű lány, aki lassan ereszkedett szinte teljesen Harry mögé. Amikor az a rész következett, a lány szóra nyitotta a száját, és láttam, hogy többen sírva is fakadtak.

- Hey, Woo-hooo! - énekelt Styles átszellemülten. - Open up, your eyes! - táncolt is bele a mozdulatba, én pedig csak figyelni tudtam. - My only angel... - egyszer rám pillantott, figyelve, hogy tényleg alig két másodperc legyen az egész. Hű... - He-heey! She's an angel... my only angeel! - mindenki sikítozott, majd abban a pillanatban, ahogy a szám végén újra az az "angyali hang" következett, a lány a kivetítőn újra berepült a képbe, majd egyszerűen eltűnt a tetején. A zenének vége volt.

Megint két-három számmal később, azt hittem elájulok. Kíváncsian figyeltem, hogy mi következik, amikor Styles a szája elé kapta a mikrofont, és beszélni kezdett... rólam.

- Ezt a számot, egy nekem eléggé fontos lánynak küldöm. Nem régóta ismerem, de abban a pillanatban belopta magát a szívembe, ahogy megpillantottam. - ekkor tényleg rám nézett, és ha jól láttam, a szemétnek nem volt elég, hogy így is már majdnem hordágyon kellett elvinni az abban a pillanatban diagnosztizált szívrohamommal, még rám mosolygott, úgy, hogy látszódtak a gödröcskéi, és még kacsintott is. - Lássuk! - kezdett bele a számba, és bár eddig lesajnáltam a rajongókat... most én is sírva fakadtam.

Sziasztoook! Nos gyerekek, itt lenne az egyik kedvenc részem... nagyon remélem tetszeni fog nektek.❤

All the love P. and L.

U.i.: egy pár kommentért nem harapok😁😇