Zaklatóm a Starbucksban (H.S. fanfiction)

¤21¤

Harry értelmetlen fejet vágva vette keze közé az újságot, majd sebesen vezette végig szemeit a címlapon. Hitetlen nevetéssel visszadobta a dohányzóasztalra és idegesen túrt a hajába.

- És most te ezen kiakadtál? Elég valószínű volt, hogy cikkeznek rólunk, hiszen nyilvánosan sétálgattunk az utcákon és egyebeket műveltünk. Ugyan Ella, ezen ne kapd fel a vizet. - reagálta le ennyivel a szerintem igenis súlyos ügyet.

- Már mért ne lehetnék ideges? Harry, tudtommal az életem került ezzel a szarral kockára. Az, hogy nem szóltál nekem erről, az nem az én hibám, egyáltalán eszembe se jutott, hogy talán a legnagyobb szenny címlapjára kerülök, ráadásul veled. Majd ezek után azt mered mondani nekem, hogy ne kapjam fel a vizet? Kibaszottul nem akarok úgy élni minden egyes nap, hogy akárhányszor kiteszem a lábam azon a retkes ajtón, valahol felvillan egy vaku, esetleg hallatszódik valami kattogás. Nem szeretnék bújkálni a rajongóid elől, mert fenn áll annak az esélye, hogy rámugranak egy bokorból és megölnek. Én erre nem vagyok felkészülve és valószínű, hogy nem is leszek. Minden a te hibád! - akadtam ki totálisan.

- Ugyan miért lenne az én hibám? - röhögött fel hitetlenül. - Ella, tudtad, hogy mivel jár egy sztár élete, kibaszottul hallottál már drámákat, és ugyan mit gondoltál, te vagy az egyetlen kivétel, a csinos pofi, akiről nem fognak írni?! Ugyan már!

- Te komolyan ennyire szarsz bele?! Hogy lehetsz ekkora egocentrikus bunkó fasz?!

- Ó mostmár kifejezéseket is dobálunk?!

- Jajj, mintha annyira szent lennél... - forgattam a szemeimet.

- Na álljon meg a menet! Egy szóval sem mondtam, hogy muszáj eljönnöd velem akárhova is! Nem az én hibám, az, hogy az emberek gusztustalanok, és imádnak mások életében turkálni!

- De igenis neked kellett volna gondolnod arra, hogy bazdmeg kurvára CIVIL BARÁTNŐD VAN, és én nem vagyok olyan jól felkészülve a sajtóra mint mondjuk az a ribanc Swift! Mi a tököm történik, ha meglátja az apám?! Baszki, NEKEM CSALÁDOM VAN STYLES! És képzeld, ők rohadtul nincsenek hozzászokva, hogy újságok címlapjáról köszönök vissza!

- Ó, tényleg?! Úgy beszélsz erről az egészről mintha megbántad volna! Pedig baszki, igenis élvezted amikor ledobhattad a prűd liba szerepedet, és tegnap éjjel ott nyögtél alattam! - kiabált az arcomba.

- Menj a faszba, Styles. Takarodj a lakásomból, és soha többé nem akarlak látni. Azt kívánom, bárcsak soha be se léptél volna a kicseszett kávézó ajtaján! - az elején bírtam olyan hűvös, és távolságtartóan beszélni, hogy Harrynek leesett, mit is csinálunk. Aztán a végén elordítottam magam, de ő már kiesett a vita hevéből... de sajnos túl későn.

- Ella... kérlek... beszéljük meg! - könyörgött, és láttam a szemében az első könnycseppeket.

- Ó, mert az eddig is olyan jól bevált nem?! Kár, hogy egy prűd liba vagyok! Takarodj a lakásomból. - mondtam neki teljesen szárazon. Háttal álltam a bejárati ajtónak, és Harry elindult kifelé.

- Biztos vagy...

- Takarodj innét! - ordítottam rá, úgy, hogy még mindig háttal álltam. Harry kinyitotta az ajtót, és szavak nélkül távozott. Én ott álltam két másodpercig, mire felfogtam, hogy mi történt. Hirtelen leesett, hogy miket vágtunk a másik fejéhez, hogy mi éppen szakítottunk.

És a következő pillanatban a dolog súlya hirtelen rám zuhant, én pedig összeestem. A nappalim padlóján tört rám a zokogás, és nem az a tipikus filmes sírás volt. Nem. Bennem, ott abban a pillanatban az eddig fontosnak tartott érzelmek és gondolatok keveréke gyülemlett fel, és jelentéktelen dologokként távoztak. Akárcsak Harry.

Azért azt hittem nagyobb drámát fog csapni. Azt hittem ki fog akadni, hogy mellém fog állni, és bűntudata lesz, amiért ezt művelte velem. De ezt a térképzetet abban a pillanatban dobtam el, amint felnevetett az újság címét elolvasva.

Viszont egy másik csalódásom is volt. Azt hittem jobban ki fog akadni, amikor rájön, hogy elveszíthet engem, hogy jobban fog könyörögni. Azt hittem... azt hittem fontosabb vagyok a számára. De úgy tűnik ebben is tévedtem.

Viszont arról fogalmam se volt, hogy azon a napon, amikor Harry Styles kilépett a lakásom ajtaján, egy időben kilépett az életemből is. Véglegesen.