Zaklatóm a Starbucksban (H.S. fanfiction)

¤16¤

- Sweet creature - kezdett bele Harry abba a zenébe, amit úgy tűnik nekem küld... azt hittem elolvadok. Bevittek neki egy széket, és ott ült, akusztikus gitár a kezében, és nézte a sok rajongót, akik mind miatta jöttek el. - Sweet creature, wherever I go, you bring me home. - énekelte el a végét is lecsukott szemekkel. Egyszerűen tökéletes volt, még ha nem is én voltam az egyetlen, aki hallotta a vallomását.

Már majdnem vége volt a koncertnek, két szám volt hátra, amikor Harry elköszönt, és lefutott mellém a Backstage-be.

- Milyen vagyok? - kérdezte két korty között, miközben a sikításokat, és a "Vissza, vissza" kántálásokat hallgattuk.

- Lélegzetelállító. - mondtam, miközben gyorsan loptunk egymástól egy csókot. - Köszönöm a dalt. - mondtam mosolyogva, izzadt homlokának támasztva a sajátomat. - Na menj, sirass meg még egy pár tinit, aztán majd beszélhetünk. - mosolyogtunk egymásra mint két tejbetök, majd megörvendeztette a rajongóit egy Kiwi-vel.

- She worked her way throught a cheap pack of cigarettes. - kezdte, miközben a mögötte lévő kivetítőn sütemények kezdtek lepörögni, akár csak a klipben. Aztán gyerekek rohangáltak, illetve dobálták az édességeket egy tornateremben, halálos komolysággal, drága öltönyökben, mintha maffiózók lennének. - I'm having your baby, It's none of your... It's none of your business! - üvöltötte Styles, mire ő is megjelent a kivetítőn, a klip, és a szám pörgött tovább, és nem volt olyan, aki ne táncolt volna, hiszen Harry tényleg mindent beleadott.

Az utolsó szám a Sing of the Times volt. Harry lelasított, ezúttal nem ő kezdte az éneklést. Ahogy a dal első két akkordja felszólalt, az egész aréna énekelni kezdett, és a majdnem hat perces számról mindenki tudta, hogy tényleg ez az utolsó.
- If we never learn, we been here before... - végül bele kezdett a számba Harry is. Csillogó szemekkel énekelt, tekintetével végig a rajongóit figyelve készült fel az utolsó, bár szövegben nem túl gazdag versszakra.
- Stop your crying, baby
It's a sign of the times
We gotta get away... - énekelt a térdére támaszkodva.

Harry elköszönt, a koncertnek vége lett. Az óriási arénából tinédzser lányok ezrei próbálkoztak kijutni. Ennyi vetély társam van. Érdekes belegondolni, hogy mindenki, aki itt ma megjelent, és nem anyuka, apuka, vagy bármilyen egyéb kísérő, mindannyian a fél karukat odaadnák, ha épp csak egy képet készíthetnének azzal, akit én a páromnak nevezhetek. Mert így van, bárki bármit állít, Styles teljesen úgy viselkedik a közelemben, mint egy szerelmes tizenéves, én meg egy kis túlzással még az vagyok.

Oxford hotel, hétfő, 8:57

A reggeli megvolt, a cuccaim már a limuzin csomagtartójában, bár én még mindig a hotel szobában ülök, és a telefonomat böngészem. A koncertre nem igazán kerestem rá, és nem igazán ismerek olyat, aki kirakhatta volna, hogy itt volt, és mennyire érezte jól magát. Egyszer csak kopogást hallok, majd Harry dugja be a fejét az ajtómon.

- Hé, szia. Kész vagy?

- Aham. - válaszolom éppen felnézve a telefonomból, majd még elküldtem apunak az sms-emet, hogy jól vagyok, majd minden figyelmemet az ajtó előtt beharapott szájjal álló Harryre fordítom. - Valami baj van? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Nem, csak... - nagyot sóhajtott majd folytatta. - sajnálom, hogy tegnap nem tudtam veled haza jönni. Még egy-két dolgot el kellett intéznem, és tudod, néhány szerencsés rajongó találkozhatott megnyerő személyemmel.

- Aha. Megnyerő mi? - kérdeztem csak úgy lazán, továbbra is felhúzott szemöldökkel.

- Vagy te inkább azt mondanád, hogy lélegzetelállító, nem? - szórakozott velem, de én komolyra vettem a szót.

- Mert az voltál. Az a szenvedély ami a szemeidben csillogott... megismételhetetlen. Egyszerűen látszott, hogy bele adsz anyait-apait, és, hogy szeretsz énekelni. Illetve, hogy a rajongóidért csinálod. Példaértékű a csodálatod az emberek felé.

- Köszönöm. - nézett mélyen a szemebe, miközben átkarolta a derekam, én pedig a tarkójánál összekulcsoltam az ujjaimat, és egy apró puszit váltottunk, amire bukfencet hányt a szívem, és mégtöbbért koldultam, így szenvedélyes csók lett az ártatlan mozdulatból.

Sziasztok olvasók! Megérkezett a 16. rész itt lassan hajnali egykor, viszont csak most van időm, mivel jelenleg gólyatáborban tartózkodom.😊

Nagyon örülök a rengeteg visszajelzésnek, ami őszintén szólva szívmelengető érzés. ❤️😍
Imádlak titeket, jó olvasást! 💕😘

All the love P. and L.