Zaklatóm a Starbucksban (H.S. fanfiction)

¤18¤

- Tudom, hogy jól nézek ki, és azt is imádom amikor engem bámulsz, de nem engednél be? - szakította félbe ínycsiklandó gondolatmenetemet.

- De, gyere. - álltam félre, hogy betessékeljem. - Foglalj helyet. - nyújtottam karomat a kanapé felé.

- Köszi. - túrt mosolyogva hajába, gyűrűi pedig megcsillantak a lámpafénytől. Mondtam már, hogy oda vagyok érte? Nem hiszem.

- Mondanám, hogy készítek kávét, de fél kilenc van és szerintem az most nem tenne jót. Szóval, egy teát? - álltam be a konyhapult mögé, és szemeimmel őt vizslattam.

- Elfogadom.

- Rendben, de csak úgy mellékesen megjegyezném, hogy ettől függetlenül én készítem a világ legjobb kávéját. - csibészkedtem vele egy kicsit, hogy megmutassam mekkora egoista emberrel van most dolga.

-Tisztában vagyok vele, Ella. Eddig a te kávéd ízlett a legjobban. - hangsúlyozta a "te" szócskát.

- Tudom. - kuncogtam fel halkan. A teafiltereket a csészébe raktam, majd a vizet feltettem forrni. - Hogy szoktad inni? - vontam fel a szemöldökömet a pultra támaszkodva.

- Csak egy kevés tejet kérek bele.

- Okés. - vettem elő az említett hozzávalót. Miközben a víz forrt, nem tehettem semmit, úgyhogy vártam.

- Szóval, hiányoztam neked? - törte meg a köztünk lévő csendet.

- De még mennyire. - próbáltam ironizálni.

- Igen?

- Igen. - vigyorodtam el, majd élveztem ahogy elveszünk a szemkontaktusban. Zöldjei lassan sötétültek, ahogy a vágy eluralkodott rajta, és biztos voltam benne, hogy az én szemeim is hasonló érzésekről árulkodhattak, ugyanis lassan végig nyalt ajkain, majd beharapta a szája szélét. Hú....

Halk megegyezésünket, hogy mindketten kívánjuk a másikat, a víz forraló szakította félbe. Lassan megcsináltam a teákat, majd egy kanállal teljesen elkészítve őket, odaadtam Harrynek a bögréjét, és leültem mellé.

- Na és mit csináltál ma? - kérdezte, én pedig igyekeztem kihagyni azokat a részeket, hogy hiányoltam.

- Kipakoltam, és kimostam a cuccaimat, új ágyneműt húztam a régi helyett, majd kitakarítottam a konyhát.

- Hát ez nagyon érdekes.

Érdekesebb lenne, ha kiolvasnád a sorok mögül, hogy egész nap hiányoltalak te seggfej. Mosolyodtam el magamban.

- És te, mit csináltál? - kérdeztem ártatlanul, bele kortyolva a forró italomba.

- Főztem, és igyekeztem nem tudomást venni arról, hogy káosz uralkodik a házban, azaz, hogy takarítanom kéne. - vigyorgott rám. Hazudsz, Styles! Hiányoztam neked, csak nem akarod először mondani.

Ella lakása, 22:32

- Nem vagy fáradt? - kérdezte Harry hirtelen. - Sokat utaztunk ma.

- Nem. - feleltem meglepetten, miközben Harry ölében pihentettem a fejemet. Nem is tudom, hogy kerültünk ebbe a helyzetbe, de egy ideje már így beszélgettünk. Szeretem ezt a srácot. Ez biztos.

Csak azt vettem észre, hogy csókolózunk. Először csak lassan, mint akik belefáradtak a világ dolgaiba, és egyszerűen szartunk rá, hogy jobb dolgunk is lehetne, mint az, hogy együtt lopjuk a napo... öhm, éjszakát. Aztán, Harry egyik kezét a fenekemre vezette, mire felnyögtem, ő pedig elmélyítette csókunkat. Nyelveink régi ismerősökként üdvözölték egymást, majd lassú táncba kezdtek.

Mikor nyaka körül a karjaimat, dereka körül pedig a lábaimat fontam össze, egyből értette mit szeretnék. Belemarkolt a fenekembe, azután úgy emelt fel. Halkan felkuncogva jeleztem neki, hogy tetszik, amit csinál.

A szoba irányába vettük utunkat, én eközben Harryn csüngtem. A mámorító csókot egy pillanatra sem szakítottuk meg. Mikor már bejutottunk a hálóba, ledobott az ágyra, és fölém kerekedett. Halk nyögéseket hallattam, a nyakamat szívogatta, én pedig azt sem tudtam hova tegyem a kezem, annyira kívántam őt.

Végül, de nem utolsó sorban eljutottunk arra a szintre, hogy kigomboljam az ingjét.

- És ez innentől legyen a mi titkunk. - súgtam oda neki önelégült vigyorral a fejemen. Kisebb röhögéssel díjazta.

- Rendben. - csókolt meg, azután elvesztünk egymás élvezeteiben. Ha őszinte akarok lenni, ez már nagyon hiányzott nekem. Főleg úgy, hogy ezt tőle kaphatom meg.

Örülök, hogy eljutottunk idáig, még ha az elején teljes szívemből utáltam Harryt.

Sziasztoook olvasók! Mint ahogy írtam vagy esetleg fogalmazhatunk úgy is, hogy megígértem, elhoztunk nektek itt szombat alkalmával egy részt. ❤️😊 Viszont tudjuk, hogy itt a vége eléggé félreérthető, de nyugalom, még nincs vége a sztorinak, ellenben rohamosan közelítünk felé. Nagyon reméljük tetszik nektek, és nem lesz csalódás. Tudjátok a dolgotokat. 😅😁

All the love P. and L.