Zaklatóm a Starbucksban (H.S. fanfiction)

¤12¤

Péntek, Oxford, 17:58

Arra kelltem fel, hogy valaki rázogatja a vállaimat. Már éppen kiakadtam volna, ha nem egy édes hang társul hozzá. Várj, mi?!

- Ella, Ella! Tizenöt perc, és odaérünk. Kelj fel! - nem igazán válaszoltam, csak morogtam egy keveset, és újra Harry vállába fúrtam a fejemet. - Héé, Csipkerózsika!

- Várj, mit mondtál? - kaptam fel hirtelen a fejemet, arra, hogy tényleg egy kibaszott nyálas Disney hőshöz hasonlított.

- Naaa, azért visszabújhatnál, az nem volt annyira ellenemre. - mondta egy kacsintás kíséretében, mire a vállába bokszoltam.

- Bolond! - néztem rá elképedve, majd a szám szélét beharapva mérlegeltem, hogy tizenöt perc hosszú idő, így inkább vissza bújtam Harry nyaka, és válla közé, mire felnevetett.

A recepciónál, Styles teljesen kiakadt. Én ott álltam tőle öt méterre, és ahogy a pultra könyököltem, ott megtámasztottam a fejem, és felhúzott szemöldökkel figyeltem a hisztijét.

Uraságunk ugyanis teljesen kiakadt, amiért a szerencsétlen nő nem találta meg a nevét. Komolyan mondom, még nem is az a baja, hogy a foglalás nincs meg, ő azon akadt ki, hogy mi az, hogy még nem hallott róla. Bezzeg amikor finoman odaszóltam, hogy hé, édes, fél órája arra várunk, hogy meglegyenek a kulcsok, még engem szidott le, hogy mi az, hogy én beleszólok. Később az az idióta recepciós rájött, hogy, hogyan is írják Harry nevét, majd felmehettünk a legfelső emeletre.

Természetesen az utat, amit a liftben tettünk meg, végig dühöngtem, de az én hisztim előbb hasonlított csendes fojtogatásra, ugyanis keresztbe tett kézzel, és összehúzott szemöldökkel meredtem az ajtóra, véletlenül se pillantva a sztár felé.

- Hé... minden oké, Ella? - kérdezte Styles félve, de nem válaszoltam, csak kisétáltam a liftből, és magam után húzva a bőröndömet, tüntetve a saját szobámhoz léptem, és kinyitottam a zárat.

Leraktam az utazótáskámat, és körbe néztem. A bézs árnyalatai, és a fehér szín uralkodott, illetve egy külön ajtó nyílt a fürdőbe. A hatalmas franciaágy, akárcsak Styles lakásában pont annyira fehér, mint egy kórházban, a bútór mögötti fal, pedig egyedül az ablakból, és természetesen az erkélyből állt. A kilátás, a városra nyílt, már láttam is magam előtt, hogy ide szívesen fogok majd kiülni, egy jó kis könyvvel a kezemben, persze ha lesz rá energiám.

Miután kipakoltam a ruháimat, és a tisztálkodó szereimet kiraktam a fürdőbe, elővettem a telefonomat, majd lefeküdtem az ágyamra. Bekapcsoltam a netet, és benéztem a közösségi oldalaimra. Nem túl sok újdonságot találtam, így ezt is hamar meguntam, majd magam mellé lerakva a telefont, egy sóhajtás kíséretében a plafont kezdtem bámulni.

Hirtelen gondoltam egyet, és átmentem Harryhez. Amikor az ajtó előtt álltam, már nem találtam ilyen jó ötletnek. Majdnem vissza is fordultam, és elfoglaltam volna magam akármivel, de rájöttem, hogy azzal  megfutamodnék. Végül megelégeltem, hogy lassan már tíz perce itt állok az ajtó előtt szerencsétlenül, tehát bekopogtam.

- Szabad! - hallottam meg Styles hangját. Ahogy benyitottam, csak egy rosszalló tekintetre futotta, ugyanis az én drága Harrym ott ült az ágy szélén, és nyomta a telefonját, a cuccai pedig az első adandó helyre le voltak dobva.

- Miért nem pakoltál ki?

- Ki kellett volna? - nézett a szemembe ártatlanul, a kezeit széttárva mire csak hitetlenül megráztam a fejem.

- Borzalmas vagy. - mondtam a szemébe nézve, mire félmosolyra húzta a száját, és megvonta a vállait. Körbenéztem a szobáján, ami szinte ugyan az volt, mint az enyém, csak mintha tükrözték volna. Állj! Az ott... csak nem?! De!

- Na ne viccelj velem! Ezt most ugye nem, mondod, KOMOLYAN?!

- Hé, hé nyugi, mi a baj?! Min akadtál ki, héé! - állt fel összehúzott szemöldökökkel, és odasétált felém, mivel még mindig az ajtóban álltam, akárcsak egy szerencsétlen.

- Te komolyan kaptál az ágyadra ajándék csokit, én pedig elégedjem meg egy kis nyamvadt szappannal a fürdőben?! És ezek után, még elém állsz azzal, hogy ne akadjak ki?!

Sziasztok! Megérkezteeem egy hosszabb eltűnés után ismét. Az gáz, hogyha nincs bűntudatom? Eléggé. 😬 Lényegtelen, további jó olvasást kívánok nektek, és érezzétek jól magatokat még ebben az utolsó egy hónap szabadságban. ❤️❤️

All the love P. and L.