A legszerencsésebb A.R.M.Y. (BTS ff) [BEFEJEZETT]

₪3₪

Mikor eltöltöttük a maradék időt a viziparkban egyenesen haza mentünk és ledőltünk a kanapéra. Örökös csend uralkodott a lakásban mire eszembe jutott...

- Nézzük meg a sorsolás idejét!- mondtam egy teli vigyorral a képemen miközben a lányok csak unottan bólogattak

A nappaliba vittem a leptopomat és lehuppantam a két lány közé. Ügyködtem a gépemen, a barátnőim csak nézték és néha néha megdörzsölték a szemüket.

- ÚR ISTEN! 2 HÉT!-ráztam meg Borát mire csak értetlen fejet vágott. Pedig tudta ,hogy mi van csak azt nem érti ,hogy miért örültem meg.
Miu csak megszeppent képet vágott miután leesett neki.

-Uram atyám!- állt fel és elkezdett ugrálni mint egy 5 éves.

--------
Mindenki elment hajatmosni majd elmentünk aludni.

[13 nappal később]

- ISTENEM! Holnap mondják ki a személy nevét!-kiabáltam izgulva mint akinek elmentek otthonról. Persze Bora ezt is elnézte nekem mint mindig.

- Elhiszem Yu! Én is izgatott vagyok!-állt fel majd megölelt.

- Arra nem is gondoltam ,hogy mi lesz ha ne talántán engem sorsolnak ki! Tudom ,hogy lehetetlen mert van még több millió fan aki jelentkezett ,de....!-belém folyt a szó nem tudtam arra gondolni ,hogy mi lesz holnap.

-Nyugalom Yuju! Nem lesz semmi baj! Gondolom nem szeretnél holnap elmenni a hirdetésre álmos fejjel szóval? Iparkodjunk aludni!-zaklatott az ágyba az én kedves és megértő barátnőm akit ilyenkor nagyon "imádok".

-Jólvan lehet ,hogy igazad van!-mondtam morcosan majd felsóhajtottak egyet.

Mivel ma péntek van így kivételesen Bora hívott el magához. Sajnos Miu nem tudott eljönni mert más dolga volt ,de a holnapi bejelentésre eljön.
Már éppen csukódott le a szemem mikor megpillantottam a plafonon egy pókot. Amit rólam lehet tudni ,hogy irtózok a bogaraktól így felkiátottam.

- Mi van már megint.....-dörzsölgette a szemét.

-E-eeeee-eeegy...-

-Mond már azt' menjünk aludni!- mormolta az álmoskás barátnőm

-Egy pók!-sikítottam fel mire Bora csak a plafonra nézett.

-Jah.... Ő a szobatársam úgy hívják ,hogy PókIca-viccelődött ,de én csak morcos és egyben félénk fejet vágtam.
-Jólvan na! Dúzzogj én csak hozom a seprűt.-mondta mikor már kiviharzott a szobából.

A pókot elpusztította és mostmár elköszöntünk egymástól és párnára hajtottuk fejünket.

******reggel******

Ismét korán keltem ,de most az izgalom miatt.
Már el se tudtam képzelni ,hogy mi folyik majd ma.
Gondolkoztam azon ,hogy talán el se megyek ,de megérdemli az az illető aki ilyen szerencsés élményben vehet majd részt.

Mind a ketten felkeltünk megittuk a reggeli tejes kávénkat és felöltöztünk.
Miu is eljött a ház elé mi pedig ott vártuk őt.

A kijelentés úgy fog megtörténni ,hogy ebben a városban van egy főtér és ott lesz kijelentve.
Már furdal az izgalom....
A gondolkozás menetemből az ugrasztott ki ,hogy megindult alattunk a kocsi.

-Na várod már?-kérdezte tőlem Miu és rám kacsintott.

-Ne is mond! Rosszul vagyok már a kíváncsiságtól-mosolyogtam a barátnőmre.

Az oda tartó út közben csendesen teltek el a percek.
Igazából mint mindig Kpoppot hallgattunk a rádióban.

-Itt vagyunk!-nézett hátra Bora aki nagyon mosolygott.

-Akkor menjünk. Mindenki ott van már és elfogunk késni. -Mire kimondtam már mindenki kimászott a kocsiból. Én ugyan így követtem a többieket és kimásztam.
Oda sétáltunk a tömeghez.
Szerencsére a vetítő magasan volt ezért mindenki látta.
Már ott helyben elájultam volna ,komolyan. Plusz info rólam nagyon izgulós vagyok akár egy dolgozatra is úgy tudok izgulni mintha a saját esküvőmre mennék.
A tömeg beszélgetett így nagyobb hangzavar volt.

-CSENDET KÉREK! A LIVEOT 1 PERC MÚLVA ELINDÍTJUK!-ordibálta az ott dogozó pasas.
-NAGYON KEVÉS AZ ESÉLYE ANNAK HOGY EBBŐL A VÁROSBÓL VÁLASZTJÁK KI A FŐT ÍGY NEM SZERETNÉNK SÍRÁST HALLANI!-mostmár csak kiabált az a 30-as évekbeli férfi.

A videó elindult vagy inkább az élő show.
A fiúk külön külön bemutatkoztak és az ott lévő biztonsági őr hozott nekik egy nagy ládát teli papír cetlikkel.

-Úr isten! Eközül a sok papír közül nehéz lenne ,hogy én legyek az.-suttogtam Miu fülébe.

Az izgalmakat fokozták így kő -papír -ollóval eldöntötték ,hogy ki húzza ki a nevet.
Végül Sugára esett a sor.
Nagyon izgultam amikor a szőke turkált a ládában.
Felfele nézett így elérte ,hogy nem lát semmit.

Kihúzta a papír cetlit ,de még nem nézte meg.
Széthajtogatta ,de még most se nézte meg.

Lenézett majd megforgatta a cetlit ,hogy el tudja olvasni.
Csak mosolygott és aztán kimondta.

-Kim H-hiju.
Hangzott el a név mire csak szomorúan lenéztem. Bár nem tudom miért úgy is tudtam ,hogy nem én leszek.
Inkább figyeltem tovább a jeleneteket.

A fiúk Suga köré gyűltek és a háta mögött lesték a papírt.
Közben azon agyaltam ,hogy kinek van ilyen hülye neve, de csak néztem.

-Hülye!-vágta tarkón Jin Sugát mire nem tudtam miért. Mindenki értetlen fejet vágott.

-Ő Kim Yuju! Söulból!-vágta tarkón RM is mire lesokkoltam.

Nem tudtam mit csinálni. Nagyon örültem ,de megmozdulni nem tudtam az örömtől.
Csak lesokkoltam. Nem tudtam hol vagyok,ki vagyok,hogy történhetett ez.
A gondolkozási menetemből Bora zavart meg. Elkezdett rázogatni mire mind a két barátnőmre néztem.

- Te hülye nem is örülsz neki!-mire a másik barátnőm is rázogatott.

-É-é...én?-kérdeztem megszeppenten.

~rose~