A legszerencsésebb A.R.M.Y. (BTS ff) [BEFEJEZETT]

₪6₪

****reggel****

Mikor felkeltem a nap fénye sütött be így először csak hunyorogtam kis idő múlva kinyitottam a szemem.

Megdörsőlve arcom szépen lassan felültem.
A telefonomért nyúltam egy időt nézni.
"Áh még csak 9 óra" mondogattam magamban.

Kopogás! Ezt hallottam.
Nem tudom ,lehet ,hogy inkább nyitva hagyom az ajtót mert nincs semmi takargatni valóm.

J-hope pov.

Este sokat gondolkoztam a lányon.... Olyan furcsa...
Bele gondolva ,ő is egy rajongónk,de Ő normálisabb.

Amikor meglátott nem kezdett el ugrándozni,sikítani,tapsikolni..stb...
Ő olyan más... Nyíltabb,de szerény,kedves,szép,aranyos ,de nincs egója.

Reggel korán keltem és nem voltam fáradt. Gondoltam meglepem az új "családtagunkat" egy reggelivel.

Sokat ügyeskedtem mire készen lett.
"Oh 9 óra " mondtam magamban egy sóhajjal kísérve. Az ételt egy tálcára tettem majd elindultam volna.... De eszembe jutott ,hogy fel raktam a vizet forralni ,de nem csináltam meg a teát.

Egy 2 perc alatt készen lettem majd a bögrét is a tálcára helyzetem szint úgy és a lépcsőn felmentem.

Az egyik szoba ajtó nyitódott, pontosabban RM-é.

-Kinek csináltad?-szólított meg engem.

-Yu-nak!-vágtam rá.

-Csak nem tetszik?-kérdezte egy huncut mosollyal az arcán én erre csak megforgattam a szemem majd kikerültem.

Yuju ajtaján kopoktam mire nem kaptam választ.
Szépen lassan kinyitottam az ajtót attól félve ,hogy öltözik.

A szoba üres volt ,és az erkély ajtó tátva nyitva.
Oda sétáltam az ajtóhoz majd láttam a lányt az erkély kéritésén támaszkodni.
Én az ajtó félfának dőlve a kezemben lévő tálcával néztem ,hogy előre bámul.
A kaja ki fog hűlni ezért megszólitottam.

-Jó Reggelt! Csináltam neked reggelit.-mondtam mire felém fordult ijedten mint aki szellemet látott volna.

-Ne ijesztegess!-fordult felém és tekintetét fürkéztem.
-Jó reggelt neked is amúgy...és nagyon szépen köszönöm!-nézett végre a szemembe mire kikapta a kezemből a tálcát.

Bement a szobába és leülve az ágyra tette ölébe a tárgyat.
Én lehuppantam mellé mire rám pillantott.

Megvártam ,hogy meg egye ,hogy levihessem a cuccokat a konyhába.

-Ez nagyon finom volt! Köszönöm!-ölelt át szorosan, én ölelve simogattam a hátát.
Furcsálltam ,hogy csak így megölelt ,de nem bántam meg. Jól esett ,hogy megölelt. Igazából én egész nap ölelgetném mint egy plüss macit.

Ölelésemből gyorsan elém állt amit furcsáltam.
Én csak értetlen fejjel néztem rá mire észre vettem a kezében lévő telefonom.

Mire észre vettem addigra elfutott.

-Na megállj csak!-ordibáltam neki és utána kezdtem futni.

Gyorsan lesprinteltem a lépcsőn ahogy csak tudtam.
Láttam ,hogy a konyhába ront be ezért követtem.
Majdnem fellöktem Nam-t aki éppen kávézott.

Aztán körbe néztem ,de nem volt már itt gondolom kifutott mikor megálltam bocsánatot kérni.
Kirohantam a nappaliba és ott állt lihegve a kanapé mögött.

Yu pov.

Csak futottam,és futottam mikor megcéloztam a konyhát. Na hát ott zsák utcába kerültem ,de szerencsére kijutottam amikor Hobi majdnem fellökte RM-et. Bementem a nappaliba és levegőért kapkodtam. Ott lihegtem mint egy kutya mikor megpillantottam a fiút.