A legszerencsésebb A.R.M.Y. (BTS ff) [BEFEJEZETT]

₪29₪

-Szeretlek Yu!-fordított magához hirtelen majd megcsókolt.

-Én is szeretlek...-váltunk el egymástól.

-Gyere segítek le vinni a bőröndjeidet...-sóhajtott majd felkapott 2-őt.
Mikor le értünk mindegyik tag ott állt a bejárati ajtó előtt. Amikor hozzájuk értünk mindenki felkapta rám a tekintetét.

-Hiányozni fogsz tökmag!-jött hozzám RM. Először a szemembe nézett majd erősen magához ölelt.

-Remélem még találkozunk húgi...-ölelt meg könnyes szemekkel Tae.

-Ne felejts el minket!-jött J-hope is.

-Hiányozni fogsz!-mondta Suga.

-Még találkozunk...-ölelt meg lehajtott fejjel Kook. Végül Jimin is ide jött így csoportos ölelésben kötöttünk ki. Lassan mindenki elvált a nagy ölelésből és szomorúan néztek rám.
"Hihetetlen ,hogy itt kell őket hagynom..." Ahogy végig néztem rajtuk egy kövér könnycsepp gördült végig a piros pozsgás arcomon. Gyorsan letöröltem majd a bejárati ajtó felé indultam. Lenyomtam a kilincset majd kinyitottam az ajtót majd megfogtam a csomagjaimat. Utoljára vissza néztem szomorúan mosolyogva.

-Viszlát Bangtan!-sóhajtottam egyet mosolyogva majd be is csuktam magam mögött. Sétálva indultam el a szüleim házához. Ahogy mentem üresség töltötte el a szívem. Magányosnak érzem magam. Ezért is megyek a szüleimhez. Hirtelen valaki vagy valakik elém álltak.

-Te vagy Kim Yuju? Te voltál Jimin mellett a képen? Most a BTS-től jössz?-halmozott el kérdésekkel egy interjús miközben kameráztak. Kikerekedett szemekkel álltam ott és nem tudtam mit csinálni. A kamera miatt lefagytam majd eltakartam az arcom.

-Nem adok interjút!-mondtam kissé dühös hanggal majd kikerültem őket.

~

-Ohh szia csillagom!-nyitott nekem anya ajtót majd a nyakamba ugrott.

-Szia anya!-öleltem át.

-Baj van kincsem?-simogatta meg az arcom.

-Ömm... Bemehetünk?-hajtottam le a fejem.

-Persze gyere!-invitált beljebb.
Leültem a kanapéra ami előtt a kisebb dohányzó asztal volt. Megláttam az újságot amit reggel a manager is mutatott. Jobban szemügyre vettem a képet majd megláttam a sarkában valamit.

Fotó készítője:KIM SANG-GYUN

Na ekkor kiakadtam. Nem csak testileg bántott, hanem még az életemet is tönkre teszi.

-Mi a baj?-ült mellém anyu.
Felemeltem a lapot majd neki adtam. Rám nézett majd a képre. Sóhajtott egyet és végig olvasta.
-Ugye nem?-kérdezett.

-De...Ott kellett őket hagynom...-fordítottam el a fejem.

-Mi? Sang-gyun? Nem az a fiú aki-mondta volna ,de félbe szakítottam.

-Igen!-álltam fel ,de anya megfogta a csuklóm. Felállt ő is majd erősen magához ölelt. Szemeimbe könnyek gyűltek s' így öleltem vissza.

-Feljelentem!-mondta a vállam felett.

-Apa?-néztem körbe.

-Dolgozik. Maradsz? -kérdezett.

-Ha lehet...-néztem a cipőm orrát.

-Jaj! Tudod ,hogy szívesen látunk! A szobád pedig ugyan olyan mint régen...-tűrte a hajam a fülem mögé.

-Köszi!-mosolyogtam szerényen.
Felvittem a cuccaimat a régi szobámba majd körül néztem. Olyan rég jártam itt. Púder színű falak. Az egyik falnak a színét nem is lehet látni hisz tele vannak k-poppos plakátokkal. Végig nézve a BlackPinkes-től a Got7-ös poszterekig... Eszméletlen milyen fan vagyok. A régi fehér író asztalom melyen a BTS albumok és fotók vannak... Mintha még mindig az a 14-éves tini lány lennék aki kitűzökkel teli táskával járt a gimibe. Vicces vissza gondolni...
A telefonom megrezdült a zsebembe én persze egyből kivettem onnan és láttam meg ,hogy...Jimin üzent.