Fájt a fejem... De eszméletlenül,azt hittem szétrobban... Sötét volt... Lassan kinyitottam feldagadt szemeim és csak sötétséget láttam... Megvakultam volna? Felemeltem a fejem mire észre vettem ,hogy ülő helyzetben vagyok és valaki az ölemben pihen... Lassan kezemmel a fejet tapogattam pontosabban a haját simogattam... "Ez?! Ez...nem lehet?! "
-Tae?! Tae kelj fel!!! Tae! Tae! TaeHyung! Ne csináld!- Zokogtam miközben haját borzoltam össze-vissza.
És szemeimből csak úgy áradtak a könnyek mintha sose fogyna el.-Nyugi nem lesz semmi baj...-csengett egy ismerős hang. Magam elé néztem és a fehér ruhás Jimin guggolt ott Tae mellett.
A kezét a hátára helyezte amiből már nem állt ki a kés csak a skarlát vörös vér folyt széjjel.-Ne bántsd! Mi történik itt?-néztem értetlenül Jiminre. Miközben V háta ragyogni kezdett ahol a másik fiú keze pihent... Mire a szemébe néztem
-Mondtam ,hogy nyugi... Bízz bennem...-mondta ezt nyugodt hanggal.
Én még a csillogó felületre pillantottam ahol már semmi nem látszódott a sebből.-Eh..ezt... Meg hogy...hogyan?-kérdeztem szipogva...
Zihálva és izzadtan keltem fel. Megdörzsöltem a szemem majd lábamat felhúztam és a fejemet rátéve néztem előre. Szerencsére mint az előző ez is egy álom volt. "De miért álmodok ilyet? És miért pont velük?" ilyen és ehhez hasonló kérdések merültek fel magamban. Kopogást hallottam ,de nem szólaltam meg. Most egy kicsit erősebben kopogott az illető ,de én csak jobban össze húztam magam. Végül benyitott és meglepetésemre Rapmon volt az.
-Minden rendben?-kérdezte aggódó fejjel.
Én csak a lábamat vizsgáltam és meg se mukkantam nem tudom miért.
-Figyu... Szeretnél beszélni róla? Elmennyünk sétálni?-lépkedett felém s' végül leült az ágyam szélére.-Igen az jó lenne...-sóhajtottam egyet majd felülve szorosan megöleltem.
-Akkor öltözz... Negyed óra múlva lent várlak, oké?-állt fel és kérdőn nézett rám.
Csak bólogattam majd miután kiment egyből a szekrényben válogattam.Végül egy fekete,rövid bőrgatya (igen nyáron bőrgatya xd) és egy fekete cropptopp mellett döntöttem egy hálós harisnyával.
Kimentem a fürdőbe a sminkcuccaimmal majd arcmosás,fésülködés és fogmosás után elkészítettem a sminkem. Igazából csak korrektort tettem fel ,hogy ne látszódjanak a karikák a szemem alatt és szempillaspiráll ami sose maradhat ki.
Kb 10 perc alatt elkészültem így egyből lementem. RM már ott várt engem ezért gyorsan felkaptam magasított sarkú szandálom és a nadrágom zsebébe becsúsztattam a telóm.-Akkor indulhatunk?-kérdezte és közben már a kilincs felé nyúlt. Egyet bólogattam majd már kint is voltunk.
-Menjünk a közeli kávézóba majd ott eszünk.-nézett szemembe.-Oké.-néztem az ő szemébe.
-Valami baj van...? Vagy... Rosszat álmodtál? Nekem... Bármit elmondhatsz...-nézte az utat.
-Mióta itt vagyok rosszat álmodok persze nem mindig...-
-Mesélj.- vágta rá egyből mondandóm után.
Még oda nem értünk addig meséltem az elejétől a végéig. Utána csak bementünk és leültünk egymás elé.
-Figyu... Én nem tudom ,hogy mik ezek az álmok ,de kiderítjük... -fogta meg a kezem. En csak értelmetlen fejjel néztem szemébe mire ő úgy húzta el a kezeit az enyémtől mintha megégettem volna.
Leadtuk a rendelést és mind a ketten gofrit ettünk kávéval. Megettük majd kifizettük a reggelit vagyis RM mert ragaszkodott hozzá. Elindultunk haza felé. Az egész út csendesen telt néha volt ,hogy egymásra pillantottunk,de ezen kívül semmi más. Amikor láttam ,hogy a kapu előtt vagyunk megálltam vele szembe és még egyszer megöleltem.
YOU ARE READING
A legszerencsésebb A.R.M.Y. (BTS ff) [BEFEJEZETT]
Fanfiction[BEFEJEZETT] Kim Yuju, középiskolás éveit kettévágta egy baráti fogadás. Pontosabban a kedvenc előadói sorsolást tartottak ahol találkozhatna velük... Nem kap sok jövőt a több millió A.R.M.Y miatt, mégis mennyi rá az esély? Figyelem! Trágár szavak...