A legszerencsésebb A.R.M.Y. (BTS ff) [BEFEJEZETT]

₪28₪

***Másnap reggel***

Üdén és frissen keltem Jimin mellett aki még mindig velem egy ágyban alszik. Az elektronikus órára néztem ami reggel fél 7-et mutatott.
Amint a kis Jiminire néztem aki elnyílt szájjal szuszogva aludt akaratlanul is egy félmosoly húzódott a szám szélére. Mivel még korán volt nem szerettem volna felébreszteni. Ma mennek Japánba így ki kell pihennie magát. Felkönyököltem majd próbáltam magam felnyomni ülő helyzetbe mikor egy erős kar vissza húzott és magához szorított.

-Maradj...még egy kicsit...-suttogta csukott szemmel mire elkuncogtam magam.
-Szeretném érezni az illatod...-suttogta tovább.

-Na jó... Ne légy' ilyen nyálas...nyugodtan aludj!-simogattam meg a haját.
Válaszul vagyis ,ha lehet annak mondani átfordult a másik oldalára. Mostmár kikászálódtam az ágyból majd a szekrényemhez mentem a ruhámért. Miután elvégeztem a reggeli rutinom ami már oly ismert lementem valami harapni valóért. Egy szendvicset készítettem magamnak majd leültem az étkező asztalhoz.
A fiúknak is csináltam végül a maradék időmben. Egy tálcára rakosgattam ki a szeleteket amikor valaki berontott. Majd szívinfarktust kaptam a hirtelen zajtól így véletlen elejtettem az éppen tartott szendvicset.
-Moni annyira megijesztettél ,hogy a rggeliteket is elejtettem!-csaptam a combomra kissé dühösen.

-Bocsi Yu! De igyekezni kell!-kapkodott össze vissza.
-A manager fél óra múlva itt lesz és nem volt egy kedves hangja...-húzta el a száját aggódóan.

-Oké! Gyorsan felkeltek  mindenkit addig...-mértem végig.
-Menj és öltözz át...-vicsorítottam arra utalva ,hogy egy pizsama nadrág volt rajta és egy trikó. "Milyen kidolgozott teste van ennek is...öregem".

***

Miután mindenkinek szóltam és felvettek egy tűrhető valamit erra pedig azt mondom ,hogy mindenkin melegítő volt, lejöttek enni. Nem sokkal később a csengő hangjára lettünk figyelmesek. NamJoon felkapta a fejét majd kissé feszengve tett gyors lépteket a bejárati ajtóhoz. Mi még mindig a konyhában voltunk én a pultnak támaszkodva ugyanis már ettem. Egy mély férfi morgás hallatszódott majd hangos léptek.

-Reggelt Bangtan!-bólintott egyet a manager miután a társaságon végig nézett.

-Mi volt ilyen sietős manager?-tért vissza RM.

-Ez!-csapott valami papírszerűt az asztalra a dühtől kirobbanva. Mindenki a lecsapott tárgy köré gyűlt én persze nem értem oda. Próbáltam pipiskedni ,de nem láttam így se semmit. Egy kis idő után az előttem álló Suga felém fordult majd sóhajtott egyet rámnézve és el léppett ,hogy én is lássam.
A papír szerű izé pedig egy újság volt aminek gyorsan próbáltam elolvasni főlapját.

~Jimin megtalálta volna az igazit? Ennek a fanok tán örülni fognak? Tartogatnak még meglepetést nekünk a Bangtan? Az igaz szerelem megtalálásán vannak?~

Ilyen és ehhez hasonló kérdések voltak írva az első lapra majd alatta egy kép van melyen én ...és Jimin éppen kézenfogva sétálunk... Hiába volt rajta takaró ruha így is felismerném több 100 ember közül. Én oldalról látszódtam ,de teljesen egyértelmű volt a kép. Döbbenten néztem végig a lapon ,hogy ez biztos a valóság-e? Jiminre néztem aki engem bámult aggódó és félénk tekintettel. Kb 2 perc néma csönd állt be közénk majd ezt a manager törte meg.

-Sokat segítettünk neked... Most kérem ,hogy pakolj össze és hagyd el a Bangtan házat, vagyis az életét.-mondta kissé se kedves hangnemen felém. Nagyon rosszul éreztem magam.

-De...de ma-kezdett bele J-hope.

-Semmi de!-vágta félbe az előző mondatát. Gyorsan felrohantam a szobába majd bezártam magam mögött az ajtót. Neki dőltem majd lecsúszva azon kezdtem el sírni.

×Nem szeretnék senkivel se járni.... Igazából most nagyon nagy hazugságot mondtam ,de félek ,hogy ebből baj lesz.×

Emlékeztem vissza zokogva a gondolataimra. Amikor még el sem akartam hinni ,hogy ide jövök. Csak akkor gondoltam erre. Ez mind az én hibám. Olyan önfejű és naiv vagyok. Azt hittem ,hogy az életnek csak szép oldala van. Bőgve vettem ki az ágy alól a bőröndjeimet és pakoltam bele mindent össze-vissza dobálva. Most is csak magamra gondolok ugye? Nagyon rossz társaság voltam... Utólag miután mindent össze pakoltam megtöröltem a kisírt szemeimet majd kikulcsoltam a szoba ajtót. Jimin állt előtte szomorú arccal. Rám nézett majd a bőröndömre.

-Sajnálom...-hajtottam le a fejem.
-Ez mind az én hibám...-motyogtam az orrom alatt.

-Miért lenne a tiéd?-értetlenkedett.

-Azt hittem minden szép és jó lesz csak elfelejtettem egy dolgot...-vettem mély levegőt.
-Ti idolok vagytok és te is jobbat érdemelsz...-préseltem össze a számat a mondat végén. Kikerültem őt a kofferjaimmal majd a lépcső felé vettem az irányt.

-Az érzéseidet nem befolyásolhatod!-kiabált nekem.

-És mégis mit tegyek?-törtek utat könnyeim. Érdeklődve pillantottam vissza afelé aki éppen felém tart.

-Nem te tehetsz róla!-jött hozzám.

-De igen...-fordultam vissza.

-Nem mehetsz el!-fogta meg a derekem erősen.

-Pedig el kell engedned! A manager is mondta...-fújtam ki az eddig benntartott levegőm.

-És te itt hagynál engem?-fúrta a nyakamba a fejét.

-Akit igazán szeretek el kell engedjek...-mosolyogtam szomorúan.

~rose~