A legszerencsésebb A.R.M.Y. (BTS ff) [BEFEJEZETT]

₪4₪

-É...én?-kérdeztem megszeppenve ,mert nem tudtam felfogni ,hogy mi van.

-Igen te!-mosolyogva nézett a szemembe a két barátnőm.

Nem tudtam elképzelni ezt. Olyan mint egy valóra vált álom. Amit az ember megálmodik ,de tudja ,hogy az esélye egy a százmillióhoz. Na nekem az az egy esélyem meg volt. Csak úgy csillogott bennem a boldogság ,hirtelen meleget éreztem a testemben és nagyon ,de nagyon örültem neki.

-Szóval.... Mi nyertük a fogadást.-viccelődött Miu.

-Na most az egyszer örülök ,hogy ti nyertetek.-válaszoltam és közben örömkönnyek gyűltek az arcomra.

-Kim Yuju! Fáradjon ki a színpadra!-kiabálta az a csávó aki az előbb még ordibált.

A nagy tömeg között elvegyültem majd kilyukadtam a színpadnál.
Egy hölgy segítségével felmentem a lépcsőn és már a mikrofon elé álltam.

-Tudom most sokatok nagyon szomorú hiszen egy ilyen lehetőséget nem kapott meg ami igazából egy sors nevezetű izé adott nektek és nekem. Elsem hiszem ,hogy én lehetek az aki élőben meglátja ezeket a gyönyörű srácokat....-mikor mondandóm végére értem egy taps vihar érte a fülemet. Igazán szólva nem tudok beszédet mondani ez se olyan volt mit akartam,de ezen már nem változtathatok.

A szervező (mármint a városi) elhívott engem hátra,hogy megbeszéljük a dolgokat.

Elmondta nekem ,hogy 2 nap múlva egy fekete furgon jön a házam elé így a lakcímet is meg kellett mondanom,persze azért is ,hogy biztos rólam van e szó mert mást is hívhatnak így. Csupán 10 perc alatt megbeszéltünk mindent.

Elmentem arra a helyre ahol álltunk ,de nem voltak ott a barátnőim. Így elkezdtem felhívni Borát

-Szia hol vagytok?-kérdeztem tőle aggodóan.
-Szia elmentünk egy helyre. Ne szomorkodj nálad találkozunk!-mielőtt vissza szóltam neki kinyomott. Szomorúan sétáltam a buszhoz hiszen nem a lányokkal megyek haza.

Szóval felszálltam a buszra a fülhallgatót a fülembe dugva.
Persze a szokásost hallgattam.

Leszálltam a buszról majd hazasétáltam. Hazafelé gondolkozni kezdtem.
"Mit nem mondjak? Kedves barátnők! Mondhatom most nyertem meg életem egyik legnagyobb ajándékát és ők nem gratulálnak. Nem ünnepelnek velem. "
Addig gondolkoztam míg haza nem értem. A kilincset le akartam nyomni egy hirtelen mozdulat miatt ,és furcsa módon nyitva volt. Lehet ,hogy elfelejtettem bezárni? "Áhh Yu! Nem ez az első eset csak gratulálni tudok."

Beléptem az ajtón és nagyon meglepődtem.

A lányok és a szüleim,kiugrottak a kanapé mögül.

-GRATULÁLUNK YUJUUUUUU!-kiáltozta mindegyik amitől zengett az egész ház.
Anyukámnak a kezében egy torta volt melyen gyertyák díszelegtek.

-Annyira........köszönöm !-mondtam majd öröm könnyek gurultak a piros pozsgás arcomon.

Miután mindenki gratulált elmentünk az étkezőmbe enni. Majd lassacskán fogytak az emberek. Márcsak a szüleim és a két legjobb barátnőm maradtunk a lakásban.

-Ugye vigyázni fogsz magadra?-kérdezte anyukám miközben kortyolt egyet a pohár tartalmából.

-Mint a szemem fényére.-mondtam egy mosollyal és odamentem az anyukámhoz egy ölelésre.
Még egy kicsit maradtak beszélgetni aztán ők is elbúcsúsztak.

-Olyan szerencsés vagy Yu! Ugye tudod?-kérdezte Bora nagy beleéléssel.

-Tudom ,de mindent elmesélek,jó?-válaszoltam melyre csak egy bólogatás érkezett.