A legszerencsésebb A.R.M.Y. (BTS ff) [BEFEJEZETT]

₪27₪

-Hát nem bír engem az apukád...-húzta el a száját Jimin miközben a hazafelé való úton megyünk sétálva. Persze a biztonság kedvéért felvett egy sapkát és egy napszemüveget ami amúgy az enyém így elég viccesen néz ki.

-Kell még neki egy kis idő... Eddig még nem volt nála 1 barátom se...-magyaráztam. Ránéztem és egy nyugtató mosolyt küldtem felé. Felemelte az összekulcsolt kezünket majd egy puszit nyomott a kézfejemre.
A hosszú séta után végre hazaértünk.

-Sziasztoook!-kiabált Jimin a csöndes házban.

-Hol voltatok?-bukkant fel Namjoon.

-Yu volt állást keresni utána meg a szüleinél...-vette le a patikáját Chim.

-Értem... És ,hogy sikerült?-nézett felváltva ránk.

-Engem felvettek az állásra Jimin pedig...-húztam kínos mosolyra szám.

-Csak azt ne mond ,hogy rossz benyomást keltettél a szüleinél mert akkor biztos halott vagy...-kerekedtek ki Joon szemei.

-Én nem akartam...Csak az apukájával volt gond...-hajtotta le szégyenében a fejét. Oldalról megöleltem majd a vállának hajtottam a fejem.

-Miért is...?-érdeklődött továbbra is.

-Apa kicsit....makacs volt...-húztam el a szám.

-Ohh...Oh...-fogta fel.
-Viszont van egy rossz hírem...-rágta a száját továbbra is RM.

-Mond...-sóhajtottam.

-Sajnos Japánba kell menjünk turnéra és te nem jöhetsz...-mondta. Jimin egyből felkapta a fejét majd rám nézett szomorkásan.

-Mikor indulunk? És meddig maradunk?-morgott Jimin majd combjára csapott.

-Holnap este megyünk 9-kor és 1 vagy 2 hétig maradunk...-egyből éreztem a fájdalmat a mellkasomban. Az érzés amikor tudod ,hogy nem lesz melletted. Amikor tudod ,hogy nem szívhatsz vele egy levegőt,hogy nem érzed folyton az illatát,hogy nem tudod mikor nevet- és mikor sír. Nem tudom eddig ,hogy bírhattam ki úgy mint egy átlagos fan. Emlékszetek amikor azt gondoltam az ide jövetelnél ,hogy nem jövök össze senkivel? Igen lehet már aznap tudatosult bennem ,hogy ők nem csak barátok lesznek...hanem a második családom is. Mindenkinek meg van a maga szerepe. Jin mint egy gondoskodó anyuka. Mindig rám szól amikor egy kicsit is fiúsabban öltözködök. Namjoon aki olyan mint egy gondoskodó apuka. Aki össze tartja ezt a ,családot' és ezzel sok energiája megy el miközben  rengeteget dolgozik. Tae akire úgy tekintek mintha a bátyám lenne és ő is a húgaként gondol. Olyan tanácsokat ad amik feleslegesek ,de így adja a tuttomra ,hogy gondol rám. Suga akinek az érzéseit nem olvasnád ki. Lehet ,hogy sokszor komolynak és ridegnek képzelik ,de egy élettel teli srác akiben az érzések úgy járnak mint a csípős szél az őszi éjszakán.
J-hope a reményünk ezt mindenki tudja. A sok veszteség ellenére is minden percben mosolyog és mindig megnevettet minket. Rám mindig lehet számítani ,ha valakit meg akarsz viccelni.
Jungkook tanácsokat ad. Olyanokat tud mesélni amitől nyitva marad az ember szája. Ő az aki mindig a bajt csinálja majd úgy tesz mintha mi sem történt volna. Hiába az a pár év közöttünk én így is egy kis öcsiként tudok rá nézni.
És utoljára Jimin... Aki törődő, szeretet teljes, oda adó, vicces, romantikus... És még sorolhatnám. Gondolkodásomat az zavarta meg ,hogy valaki éppen rázogat?

-Hé! Minden oké?! Kb 2 perce itt bámulsz ki a fejedből...-kuncogott Chim. Megráztam a fejem ,hogy elhagyjam a gondolataim és vissza térjek a szomorú valóságba.
-Hey! Majd minden nap felhívlak,oké? Ne szomorkodj!-jelent meg egy szomorkás mosoly az arcán. Egymás szemébe néztünk majd megfogta az arcom két puha kezével. Még mindig elveszve néztük egymás szemeibe amikor Jimin megszűntette azt a kis távolságot ami köztünk volt. Puha ajkait az enyémre tapasztotta majd úgy adott egy érzelmes ,de annál inkább szenvedélyesebb csókot. Kezeimet nyaka köré fontam és úgy markoltam bele a selymes hajába. Az ő kezeit mostmár leengedte az arcomról és erősen a derekamnál fogva magához húzott.

Jimin pov:

Nem akartam ekkor semmi mást. Csak azt ,hogy örök legyen ez a pillanat. A kezeimet az arcáról a derekára helyeztem majd magamhoz húztam. A testünk teljesen össze simult és így folytattuk az eddig elkezdettet.

-Khmm... Majd ,ha befejeztétek az egymás lenyelését akkor gyertek vacsizni...-köszörülte meg a torkát Jin. Lihegve elváltunk egymástól majd egy ismét szomorkás mosoly ült meg a számon. Szomorú voltam ,hogy ez a pillanat nem tartott örökké és tudtam akármilyen áron is az enyém marad ez az elképesztő lány.

~rose~