A legszerencsésebb A.R.M.Y. (BTS ff) [BEFEJEZETT]

₪21₪

-Ohh Jimine ... ez ... ez... gyönyörű!-ámélkodtam nyitott szájjal és kikerekedett szemekkel. Eléggé meglepődtem a kedvességén.
Egy kisebb hídon voltunk amit cseresznyefák vettek körbe. Éppen a virágzás idején járunk így nagyon szép volt látni a rózsaszín virágokat a fán és annak szirmait pedig a földön. Olyan elegánsnak nézett ki. Viszont a híd végén egy asztal volt megterítve. Távolról is látszott a vanília színű terítő és rajta a gyertyák. Jiminre néztem egy 1000 wattos mosollyal ő pedig ugyan így téve felém nyújtotta karját én pedig átkarolva az övét mentünk közelebb az asztalhoz.
-Ezt mivel érdemeltem ki?-kérdeztem.

-Ez az első randink... Tudom meg se kérdeztem ,de meglepinek szántam,remélem azért tetszik...-nézte a talajt.

-Tetszik?! Imádom! Olyan aranyos vagy! Nem tudom ,hogy ez most egy álom vagy nem ,de az biztos ,hogy tökéletes ez a pillanat és sose felejtem el!-öntöttem ki a szívem neki majd megöleltem. Vissza ölelt majd egy puszit nyomott a hajamba.

-Örülök neki!-húzódott el majd rámmosolygott.
Kihúzta nekem a széket Uri ember módjára majd egy pincér is megjelent valahonnan.

~

-Na? Finom volt a desszert?-kérdezte miközben a száját törölgette a szalvétával.

-Valami isteni volt...-nyaltam meg a szám automatikusan.

-Várj ott van még egy pici...-nézte a számat.

-Hol?-kérdeztem miközben a számat tapicskoltam keresve a maszatot.

-Itt!-nyúlt át az asztal felett majd a hüvelykujjával letörölte és vissza húzódott majd lenyalta az ujjárol.
Erre a tettére elpirulva lehajtottam a fejem.
-Olyan cuki vagy amikor zavarba jössz!-kuncogott mire még jobban zavarba jöttem. "Hogy lehet ilyen aranyos és zavarba ejtő?"
-De most egy fontos kérdésem lenne...-vált komollyá mire felkaptam a fejem. Valamit keresett a zsebében majd az ölébe rakta és azt nézte ,de én nem láttam. Hirtelen rám nézett majd egyik kezével az enyémért nyúlt.
-Yu... Leszel a barátnőm?-húzódott egy féloldalas mosoly az arcára félénken.
Meglepődtem ,hogy tudta ,hogy milyen fontos ez nekem.

-I-igen...-mosolyogtam mire a másik kezembe tett egy bordó kis dobozt,masnival. Levette a tetejét én pedig megpillantottam benne egy medált.
-Uh! Ez nagyon szép... Felteszed?-kérdeztem miután kivettem a láncot a dobozából.

-Persze!-bólintott majd felállt és kivéve a kezemből mögém sétált. Feltartottam a hajam ,hogy betudja kapcsolni majd fel is tette.
Vissza ült a helyére majd beszédre nyitotta a száját.
-Itt van nálam a másik fele, ha távol vagyunk akkor fogd meg a medált és gondolj rám, oké?-nézett mélyen a szemembe. Csak akkor vettem észre ,hogy ez egy páros medál és ha össze tesszük akkor 'LOVE' jön ki. Enyém volt a fehér és övé pedig a fekete fél.

Akaratlanul is könnyek szöktek ki a szememből. Nem szerettem volna megijeszteni Jimint így egy halványat rá mosolyogtam.

-Oké!-válaszoltam neki kis habozás után.

-Na~! Ne sírj mert én is sírok...-kezdett el sírást szinlelni mire elnevettem magam.

-Szeretlek Park szívrabló Jimin!-mondtam.

-Én is szeretlek Kim szívdöglesztö Yuju!-jött oda hozzám majd megcsókolt. A csókaja gyengéd és lágy volt mintha a mennyben járnék. Elvesztem a pillanatban melyre örökké fogok emlékezni. A pillanat melyben boldogan élem a perceimet. A pillanat melyben akkor nevetek amikor szeretnék. A pillanat melyben vidáman szögdécselnék kézen fogva a barátommal egy réten. Minden pillanatot ki szeretnék élvezni...
De ekkor még nem tudtam ,hogy egyszer minden jónak vége és egy új korszak következik melyben ennek az ellentetjei válnak...
Levegő hiány miatt elváltunk egymástól majd homlokunkat egymásnak döntöttük és úgy néztem bele mogyoró barna szemeibe.
-Ideje haza menni...-mondta.

-Oké...-elhúzódtam majd rámosolyogtam amit viszonzott.
A zsebéből elővett egy maszkot és egy napszemüveget majd azt feltéve össze kulcsoltuk az ujjainkat majd úgy sétáltunk haza felé.
-Egyébként honnan jött a pincér? Mert meglepett ,hogy csak úgy előjött és valahonnan hozta a rendeléseinket frissen...-kérdeztem nevetve.

-Hát... Közel van egy étterem csak ott felismernének...-nevetett ő is.
A sétánk csöndben telt volt ,hogy egymásra pillantottunk ,de kellemes volt.
Végül a kapuhoz értünk Jimin pedig levette az álcát.

-Köszönöm!-és most először én csókoltam meg. Tettemre meglepődött majd visszacsókolt.

-Nincs mit Jagi!-ölelt meg majd felemelt és megpörgetett.

***3 héttel később***

Éppen a kottát olvastam amikor kopogást hallottam.

-GYERE!-kiabáltam.

-Bocsi ,hogy zavarlak ,de van egy rossz hírem...-nyitott be Nam.

-Mond!-figyeltem rá.

-Csak annyi ,hogy a manager-nim hívott és azt mondta ,hogy holnap nem tudunk ott lenni a válogatón...-pásztázta a szemével a földet. Az eddigi válogatóimon mind ott voltak a srácok. Sokat segítenek a felkészülésben. Folyamatosan tovább jutottam és ez nekik is köszönhető. "Csak nem halok meg, ha egyszer nem lesznek ott és nem figyelnek."-gondoltam magamban.

-Nem baj! Így is sokat segítetek nekem! Hálás vagyok ,hogy ennyi munka mellett rám is szántok időt. Ez miatt nem kell aggódnod.-mondtam ,de egy kissé szomorú voltam.

-Nincs mit. Szívesen segítünk.-mondta majd el is ment.
Ez a beszélgetés után kicsivel meg csörrent a telefonom. Csak akkor láttam meg ,hogy ki hívott: SANG-GYUN ❤💇.

-Halló!-

-Szia Yu! Azt szerettem volna mondani ,hogy felszabadult egy csomó hely a műsor nézőterében. Képzeld elmegyek megnézlek élőben és az első sorban fogok ülni!

-Ohh! De jó akkor majd ott találkozunk!

-Igen csak ennyit szerettem volna mondani! Akkor ott tali' csáó!

-Szia!

Megörültem ,hogy lesz ott ismerősöm. Majd folytattam a gyakorlást.

~rose~