A legszerencsésebb A.R.M.Y. (BTS ff) [BEFEJEZETT]

₪32₪ +18?

Nyugi-nyugi! Nem lesz 18 karikás rész, de jó poén volt kiírni! Jó olvasást!
---------------

-Sajnálom!-szedtem össze minden erőm, nehogy elsírjam magam. Jimin furcsálva döntötte oldalra a fejét és figyelt rám.

-Mit sajnálsz?-húzta össze szemöldökét.
-Azt, hogy kihasználtál? Azt, hogy mind végig csak egy játékszer voltam számodra?-kérdezett monoton hangnemben. Nem bírtam tovább, tényleg ki kellett mondanom az igazat.

-Hogy hazudtam!-vágtam rá.
-Hazudtam, hogy nem szerettelek! Hazudtam, hogy nem akarlak látni! Hazudtam mindenről ami neked fájt!-szorítottam össze szemeim és törtek utat könnyeim.

-Már nem tudom, hogy mikor mondasz igazat...
De, ha mégis,ha igazad lenne...-sóhajtott.
-Egyet nem értek... Miért csináltad?-erre a kérdésére kinyitottam a szemem majd egy szomorú mosoly jelent meg az arcomon.

-Mert szeretlek idióta!-versenyeztek könnyeim az arcomon. Rá néztem, hogy lássam a reakcióját. Mondhatom viccesnek? Igen, lehet, de ez most nem az az alkalom volt. Olyan döbbent feje volt amit még a képeken se láttam.

-Szeretsz?-nézett rám döbbenten.

-Igen! És én vagyok a legszerencsésebb A.R.M.Y! Örülök, hogy megismerhettelek titeket a színfalak mögül is! És téged... Jimin én nem tudom, hogy hiszel-e nekem, de örülök, hogy itt voltál nekem és, hogy annyi mindent megtettél értem. Én kimondhatlanul szeretlek! De megértem, ha már nem kölcsönös ez az érzés, hiszen eleget tettem, hogy megutálj.-fejeztem be a monológom néhány szipogás közepette. A térdem felhúztam majd átkarolva zokogtam tovább. Tudom, hogy V bezárt ide minket, ezért nem tudok kimenni, de tényleg jól esett nekem kimondanom az igazságot. Ha már úgyse leszünk többé együtt ezt meg kell neki hálálnom. Hirtelen valami meleget éreztem meg magam körül amitől bizseregni kezdett a bőröm. Felemeltem a fejem és egy velem együtt síró Jimint láttam meg aki átölelt. A szemembe nézett majd szólásra nyitotta a száját.

-Nem azért vagyok itt mert megsajnáltalak! Hanem azért, mert én is szeretlek Jagi! És lehet ezt az időszakot nem felejtem el, de ez hozott össze minket jobban!-mosolygott őszintén. Leengettem a lábam majd viszonoztam az ölelését. Ismét rá néztem majd egy csókkal fogadott. Nekem ez egy kicsit túl gyors volt. Én nem biztos, hogy saját magamnak megbocsájtanék... Gyorsan viszonoztam a csókját, nem akartam elengedni, annyira hiányzott az érintése, az ajkai, azok a szép szemek amik mindig elvarázsolnak, és a személyisége. Az a szív ami neki van, egyszerűen csodálatos. Olyan érzelmes és tele van szeretettel. Most éreztem magam igazán szerelmesnek. A csókunk kissé vadabb lett, kezem nyaka köré fontam majd beletúrtam hajába. Az ő keze a derekamra tévedt majd ott megpihent. Lassan hátra döntött az ágyon majd felém kerekedett miközben nyelvünk még mindig csatát vívott. A hasam görcsbe rándult és a szívem gyors tempót vett fel. Meghúztam Jimin egyik hajtintét, melyre egy mozgás hagyta el a száját. A fogásán szorított egyet majd keze a pólóm aljához ért. Egy gyors mozdulattal lehúzta rólam és nyakamat csókolgatni kezdte mire egy jól eső sóhajtás hagyta el a számat minden egyes érintésénél, közben keze felmérte a terepet és megállt a melltaróm pántjánál. "Ez a mi pillanatunk lesz."

***

Reggel arra ébredtem, hogy valaki piszkálja a hajam. Kinyitottam a szemem és Jimin aranyos mosolyát véltem felfedezni.

-Jó reggelt Jagiya! Jól aludtál? Az éjszaka fárasztó volt.-húzta száját huncut mosolyra. Éreztem, hogy arcom elpirul, ezért próbáltam elbújni Jimin melkasába persze tudtam, hogy nem menekülhetek. Hiába volt kínos ez a pillanat, de egy gyönyörű éjszakám volt vele.
-Na jó... Nagyon cuki vagy amikor elpirulsz, de már 10 óra van.-simogatta meg a fejem.

-Szeretlek!-karoltam át a derekánál és ahogy tudtam úgy húztam magamhoz közelebb.

-Én jobban!-puszilta meg a kobakom búbját.
-Na, de menjünk mert éhes vagyok.-kuncogott. Lehúztam magunkról a takarót s' arcon csapott az a női ösztön mikor szégyeljük a testünket. Gyorsan a takaró után kaptam majd magamra kaptam, pontosabban magamköré tekertem.
-Yu~, te meg mi a jó istent csinálsz?-kuncogott párom majd felfújt arccal felé fordultam.

-Összeszedem a ruháimat, amit tegnap este szanaszét dobáltál!-mondtam. Felálltam a takarót még mindig szorongatva majd kezdtem felszedni a cuccaimat.

-Kicsim! Te most komolyan takargatod a tested egy ilyen boldog éjszaka után?-nevetett. Egy pillanatra megálltam, de inkább úgy tettem mintha nem hallottam volna semmit és tovább mentem a cuccaimért.
-Yu! Gyönyörű vagy! Minden porcikád gyönyörű!-hallottam meg közelebbről hangját. Hirtelen felkapott- bár nem tudom hogyan teleportált ide- és az ágyra vitt ahol lassan, de vigyázva lerakott. A ruháimat a kezemből kivette majd a székére tette.

-Jimin! Én azokat fel szeretném venni!-ültem fel és néztem mit csinál. A szekrényéhez indult majd kivett belőle egy zacskót majd oda hozta nekem.

-Ez meg a tiéd!-nyújtotta nekem mosolyogva. Kinyitottam a szatyrot és... Mi a szent lótetű? Ezek az én fehérneműim?!

-Jimin! Ez meg-kezdtem volna számon kérni, de idő előtt félbe szakított.

-Igen-igen... A szennyesben hagytad őket Jin pedig kimosta neked és most itt van, de ahelyett, hogy mérges lennél inkább adj egy jó reggelt puszit...-közelített felém. Játékosan próbált megfogni, hogy utána megadjam neki amit kér, de persze nem hagytam magam könnyen és mindig elhúzódtam vagy elszaladtam előle. Nagyon vicces volt ez az egész persze addig amíg a takaró aljában el nem estem s' ezzel a földre kerültem.
-Na most megvagy!-ugrott mellém a földre. Kezeimet elfogta majd lehajolt hozzám egy csókra. Persze ,már nem szégyenlősen, vettem fel az itt hagyott, tiszta fehérneműimet és a Jimintől kapott ruhákat mely egy kék pólóból és egy szürke melegítő nadrágból állt. Miközben rájöttünk, hogy az ajtó nincs zárva egy kicsit frusztrált lettem.
Összekulcsolva kezeinket indultunk lefelé a konyhába, hogy együnk.

-Jó reggelt!-köszöntött minket Jin vidáman, miközben a rózsaszín köpenyében szaladgált a fakanállal a kezében. Elengedtem Jimin kezét és Jinhez rohantam, hogy megölelgessem.

-Köszönöm!-szorongattam mint egy plüssmacit.

-Nincs mit, az a lényeg, hogy boldog a család!-vicsorított a tökéletes fogsorával.
-Na, és... Hogy aludtál?-kérdezett.

-Ohh! Szerintem nem sokat aludtak egy békülő szex után...-battyogott el mellettünk Suga.

-Hyung!-csapta tarkón eomma Yoongit. Jimin mellém jött majd megfogta a derekamat.

-Reggelt!-bicegett be Namjoon majd Jin mellett megállt és egy puszit adott a szájára.

-What the...-kezdtem volna el amerikaiul káromkodni, de inkább vissza fogtam magam.

-Ti meg?-értetlenkedett Chim is. Legalább nem egyedül vagyok.

-Igen, jól látjátok! Ott van eomma és appa!-forgatta meg a szemeit Suga.

-Mi? És mikor?-döbbentem meg.

-Már 2 hete. Amúgy ti nagyon szar titkolózók vagytok hiszen én voltam az aki legelőször rajtakapott titeket. És ki tudja még?-tárta szét a karjait az idősebbik rapper.

-Tae...-mondták egyszerre. Gratuláltunk nekik persze ők se hagyhatták ki a mondológot felénk. Már mindenki a konyhában volt és reggeliztünk. Nagyon jól éreztem magam. Most érzem ezt az igazi család hangulatot. És...

Boldog vagyok!

~rose~