A legszerencsésebb A.R.M.Y. (BTS ff) [BEFEJEZETT]

₪26₪

Éppen a szobámban ülök az ágyon ölembe a laptopommal. Állás hirdetéseket nézek mivel csak nem tarthatnak el a fiúk vagy a szüleim. Nem várhatom el tőlük hiszen keményen dolgoznak és így is rám dobálták ki a pénzüket. Találtam egy ékszeres butikot ahol jól fizetnek. Gyorsan megnéztem a címet majd azt beírva telefonomba pakoltam el a cuccaimat. Úgy döntöttem ,hogy utána el megyek a szüleimhez ugyanis már rég beszéltünk.

-Hova mész hercegnő?-hallottam meg a barátom hangját miközben a cipőmet vettem. "Jaj... Csak ezt nem akartam..."

-Öm... Hát... Izé... Van egy kis dolgom...-habogtam mindenfélét.

-Nem mehetsz el egyedül!-mondta halál komolyan.

-De miért tudok magamra...vigyázni...-hajtottam le a fejem.

-Aha... Ezt rosszul gondolod 2 perc és jövök!-mondta majd elszaladt. Ahogy mondta 2 percen belül meg is érkezett maszkkal és sapkával.
-Mehetünk!-mondta majd kinyitotta az ajtót.
-Merre?-nézett körbe.

-Csak gyere utánam!-legyintettem majd elindultam a pláza felé.
Egymás mellett sétáltunk majd hirtelen megéreztem a puha kezét az enyémen. Lenéztem a mostmár össze kulcsolt kezeinkre majd fel pillantottam rá. Mivel nem láttam a száját ,viszont a szemét igen úgy véltem ,hogy a maszk alatt mosolyog. Viszonoztam a mosolyt majd így mentünk tovább... Mint egy szerelmes pár...
-Megérkeztünk! Te maradj itt kint ,oké?-néztem rá.

-De minek jöttünk ide? Bemegyek én is!-mondta majd meg is indult volna ,de elkaptam a karját.

-Mondom várj meg! Bízz meg bennem ,oké?-néztem megnyugtatóan a szemébe.
Válaszul bólintott majd be is mentem.

-Jó napot!-köszöntem majd meghajoltam.

-Szia ,drága! Tudok valamiben segíteni?-jött ki a pult mögül egy idős néni.

-Igen! Az állás miatt jöttem! -vigyorogtam mint a tejbetök.

-A kitöltött lapokat elhoztad?-kérdezett rekedtes hangján.

-Igen! Persze!-bólogattam majd előszedtem a dossziét a táskámból.

-Remek! Holnap már kezdhetsz is! Gyere be 1-re és 7-ig van munkaidőd.-lapozgatta át.

-Köszönöm szépen! Pontban itt leszek! Viszont látásra!-hajoltam meg majd egymásra mosolyogtunk. Kilépve az ajtón Jimin nyakába ugrottam.

-Ez az!-örültem meg majd ölelgettem mint egy plüss macit.

-Mi az? Megtaláltad az ékszered?-nevetett.

-Nem! Képzeld felvettek! És holnap már kezdhetek is!-ugrándoztam egy 1000 wattos mosollyal.

-Hű! Nem is mondtad ,hogy állást keresel!-hitetlenkedett.

-Hirtelen ötlet volt. De nem is örülsz?-vágtam "szomorú" arcot.

-Dehogynem! Most hova megyünk?!-kérdezett miközben én már rég a csuklójánál húztam.

-Én a szüleimet szeretném meglátogatni! Te is szeretnél jönni?-vártam a válaszát.

-A-Aha! Amúgy is... -nézett össze vissza.