A legszerencsésebb A.R.M.Y. (BTS ff) [BEFEJEZETT]

₪30/1₪

Tae pov:

-Igen...-bólintott Jimin. Hitetlenkedve nyíltak pingpong labda nagyságúvá a szemeim. Nem hiszem el ezt neki. Igaz Yu-t nem évek óta ismerjük ,de a vele együtt töltött időben igazán megismertük annyira ,hogy nem hisszük el a szavait. Egy kicsit túl átláthatóvá vált számomra a story.

-Nem hiszem el!-ráztam tagadás képpen a fejem.

-Pedig azt írta ,hogy csak a hírnév miatt voltam jó...-törölte le a könnyeit arcáról. Mind ketten felálltunk majd a többi tagra néztünk.

-Nem hiszem...-hajtotta le a fejét Namjoon.

-Senkinek se felelek meg...-sóhajtott egyet Jimin majd a combjára csapva fordult el. "Mindig ezt csinálja...Nem szereti saját magát."

-Jimin...-fogta meg a vállát Suga.
-Szerintem kell egy kis idő nektek!-mondta ezt neki ridegen.

-Szerintem menjünk haza.-sóhajtott Jin.

-Szerintem is!-indult meg Chim az autó felé.

~Írói szemszög~

A kocsiban hallani lehetett a tagok lélegzetét olyan csönd telepedett meg. Taehyungnak gyanús volt mind ez ami eddig senkinek se szúrta az oldalát. RM azon gondolkozott ,hogy ezek után is boldognak kell látszódniuk.

"Ma elmegyek Yu-hoz"-határozta el magában Tae.

Amikor a doromba értek senki se szólt senkihez és ezt a viselkedést ők maguk se értették.
Mindenki a saját szobájába ment hiszen hosszú és megterhelő volt a mai nap, mindenki pihenésre vágyott. Jimin a szobájában az ablak elé ült le és onnan bambult kifelé. V azt az alkalmat várta ,mikor megy ki Namjoon a szobájából. Nem meggyőzően hallotta az ajtó nyitódását-csukódását. Kiment a folyosóra majd a leader szobájába kopogott kétszer. Miután nem kapott választ benyitott az üres szobába s' az íróasztala fiókjában kereste a lány adatait. Szerencsére -vagy kinek mi- megtalálta a lakcímet. Kiosont a szobából majd ugyan ezzel a céllal hagyta el a házat is.

Tae pov:

A házszámot keresve járom Szöul utcáit reménykedve ,hogy megtalálom.

-Ahh! Végre meg van!-sóhajtottam egyet a maszk alatt majd a kapuhoz mentem. Megnyomtam a csengőt majd egy kis várakozás múlva Yu ki is jött megszeppent arccal.

-Örülök ,hogy látlak!-mondtam a hangomban kis gúnnyal.

-Taehyung! Mit keresel itt?-húzta össze a szemöldökét.
Bementem a kapun majd igyekezett utánam és a bejárati ajtót is nyitotta.
-Akkor gyere beljebb...-morogta. Egyből egy szép tágas nappali fogadott ,de nem volt időm nézegetni.

-Miért hazudtál Jiminnek?-tértem egyből a lényegre. Egy kicsit durva és komoly akartam lenni ,persze nem annyira ,hogy megijesszem.

-Honnan veszed ,hogy hazudtam?-fordult el.

-Miért csinálod ezt?!-mondtam ezt már nagyobb hangsúllyal majd fordítottam hirtelen szembe magammal, na ettől megijedt.

-Neki így jobb lesz...-vette ki a kezeit a fogásomból, majd ismét elfordult.

-Neki? Vagy nektek?-álltam szorosan mögé, szinte már ordibáltam. Mikor felém fordult láttam könnybe lábadt szemeit. Akkor jöttem rá miért is csinálta. Abban a tekintetben minden benne volt amit eddig nem is sejtettem,mindenre- tényleg mindenre megkaptam a választ amire akartam is.
-Yu én...-hajtottam le a fejem.

-Tae...Te nem tehetsz semmiről... Ha nem jöttem volna össze vele akkor most nem kéne könnyes búcsút vennünk...-hunyta le a szemét.

-Ez nem a ti hibátok! Az érzéseidet nem befolyásolhatod!-fogtam meg gyengéden a vállát.

-Az érzéseimet nem befolyásolhatom...-suttogta lehajtott fejjel.
-Légyszíves ne mond el Jiminnek ,hogy hazudtam...-nézett magabiztosan a szemembe.

-Mind ketőtöknek rossz lesz egymás nélkül.-válaszoltam.

-Pedig ez tiltott szerelem...-mosolygott szomorkásan.
Nem tudtam mit mondani. Még pár percig néztük egymást majd megszólaltam.

-Szerinted ez így helyesebb?-döntöttem oldalra a fejem.

-Ő egy idő után úgy is elfelejt...Vannak nálam jobb lányok is,nekem meg...mindegy....hagyjuk...-hajtotta le a fejét.

-Elfelejt?-gondolkoztam el ezen.
-Szerinted ezek után elfog felejteni?-vontam kérdőre.

-Mondom vannak nálam jobbak és különben is! Ott vannak a csinos lány idolok-fojtatta volna ,de közbe vágtam.

-Yu! Szerinted Jimin nem érez irántad semmit? Tudod ,hogy reagált amikor befejeztétek az irogatást?-értetlenkedtem. Mondtam volna tovább ,de megszólalt a csengő.

-Uhh basszus! Ezek Miu-ék lesznek! Nem láthatnak meg!-mondta a lány majd kapkodni kezdett.
-Ömm! Búj el a kanapé mögé!-lökdösött az említett tárgyhoz majd lefeküdtem kérésére.

-Szia Yu!-hallottam meg egy ismeretlen lány hangot.

-Sz-Szia Miu! Menjél fel a szobámba légyszives mindjárt jövök!-hallottam meg most Yuju hangját.
-Menned kell V!-jött hozzám suttogva.
Nem volt más választásom muszáj voltam elmenni.

-Szia Yu...-léptem ki az ajtón.

-Viszlát Taehyung!-integetett csalódottan.

Yu pov:

-És hol van Bora?-kérdeztem Miu-t miután a szobába értem.

-Hát,most neki dolga van...Ömm...mi az a könyv ott?-nézett az elhajított tárgyra.

-Figyu Miu...Muszáj voltam valahogy befejezni a kapcsolatom Jiminnel...-ültem le mellé az ágyra.

-Mi?!-akadt ki.
-De amiket meséltél és...nektektek együtt kell lennetek!-fogta meg a kezem.

-Ahogy te is tudod a manager küldött el!-húztam fel magam kissé.

-És erre az a megoldás ,ha szakítasz azzal akit legjobban szeretsz?-kérdezett lágy hangon.

-Nem szeretném,hogy miattam menjen tönkre a karrierje...-paszíroztam össze ajkaimat.

-És ,hogy jön közbe a könyv?-értetlenkedett.

-Amikor üzenetben váltunk el egymástól idegemben a falnak vágtam...-magyaráztam.

-Üzenetben? Megnézhetem?-kért engedéjt. Bólintottam egyet majd a telefonomért nyúltam. Rányomtam az üzeneteinkere majd oda nyújtottam neki.
Néhány percig vártam még elolvassa majd a reakcióját vártam.
-Úr isten...-vett mély levegőt.
Elvettem a telefonom majd hirtelen csörögni kezdett. Taehyung hívott. Megszeppenve néztem barátnőmre majd mondtam neki ,hogy ez fontos hívás várjon meg a szobában.

-Na végre felvetted...-hallottam meg a vonal másik végéről a hangját.

-Kim Taehyung! Hogy lépjek ki az életetekből ,ha nem hagysz békén?! Komolyan mondom le kell tiltanom a számod!-sóhajtottam.

-Várj! 1. Tudod a maknae line sose fogadszót a manager-nimnek. 2. Jimin éppen hozzád indul szerintem...-felelt. Ahogy ezt kimondta kopogást hallottam meg. "Aish! Nem zártam be a kaput V után!"

~rose~