A legszerencsésebb A.R.M.Y. (BTS ff) [BEFEJEZETT]

₪24₪

Jimin pov:

{ Yu-t megerőszakolták...}-ez a mondat jár az eszemben folyton.
Ez az én hibám. Ha nem hagytuk volna itt akkor ez nem történik meg. Biztos rosszul érzi magát. Nem tehet semmiről. Beszélni szeretnék vele, de megfogadom Bora tanácsát és hagyom megnyugodni. Majd este megpróbálok hozzá átmenni. Érezni szeretném az illatát , látni szeretném ahogy mosolyog, érezni szeretném a száját az enyémen. Le kell nyugodnom... "Beszélek Sugával"-határoztam el majd el is indultam.

-Mit akarsz?-hallottam a rekedt hangját miután kopogtam.

-Beszélni...-hajtottam a homlokom az ajtónak.

-Gyere...-nyitott nekem ajtót így majdnem beestem.
Leültem az ágyára ő pedig a bőrszékére. Néma csend volt nem tudtam ,hogy mit mondjak. Mind a ketten lehajtott fejjel néztük a parkettát.

-Az én hibám...-néztem rá ,de a szőke hajkoronája eltakarta az arcát még mindig.

-Te nem tehetsz semmiről!-kapta fel a fejét majd mélyen a szemembe nézett.
-Nekem elmondta ,hogy kivel fog találkozni aznap.-lett sötét a tekintete.

-Ki volt? Fiú volt?-kapkodtam válaszokat várva.

-Igen... Azzal a régi haverjával ment aki a haját is csinálta.-mondta mereven.

-Akkor... Szerinted ő volt?-lettem ingerültebb. Nem kaptam választ csak egy bólintást. Dühöm miatt ökölbe szorítottam a kezem majd felálltam.

-Ne csinálj hülyeséget Jimin! Senki nem tud a ti kapcsolatotokról.-nézett fel rám. Én is csak némán bólintottam majd ki mentem az udvarra ,hogy kiszellősztessem a fejem.

Yu pov:

Miután Bora elment hallottam ,hogy beszélget a fiúkkal majd elmegy. Én felhúztam mind két térdem majd átkarolva azokat kezdtem megint sírásba. Szerintem életemben nem sírtam ennyit. Amikor minden elhalkult felkeltem és kinéztem a folyosóra. Nem volt kint senki valószínű mindenki a saját szobájában van. Egyedül szerettem volna lenni kint a friss levegőn. Kilopóztam a mamuszomban majd amikor láttam ,hogy senki sincs a nappaliban  kimentem a bejárati ajtón. Elmentem egy régi játszótérre ahol kiskoromban mindig együtt játszottam Sang-gyunnal. Leültem a hintára a még most is fájó végtagjaimmal és úgy emlékeztem vissza arra ,hogy milyen jó is volt régen. Nem tudom ,hogy mi vagy ki irányította őt ,hogy ezt csinálja velem ,de többet nem tudok rá nézni. Undorító. Egyszerűen gusztustalan amiket művelt.

-Áhh mivan csillagom!-hallottam meg a gúnyos hangját "Hogy talált meg, vagy miért jött ide Sang-gyun?".

-Azok után amit műveltél velem még van képed elém jönni?!-akadtam ki majd felálltam így szembe kerültünk egymással.

-Miért nem tetszett Baby? Csak egy kicsit játszadoztam.-húzta gúnyos mosolyra száját.

-Ne gyere a közelembe! TAKARODJ!-üvöltöttem a képébe mire megfogta a vállam.

-Nyugalom cicababa!-közeledett és megláttam a tüzet a szemébe.

-Eressz el!-léptem egyet hátrébb.
-Gyűlöllek! Hogy tehetted ezt velem?! Megbíztam benned!-lettem egyre dühösebb.

-Jaj... Sajnállak...-lépett közelebb.

-NE.MERJ.HOZZÁNYÚLNI!-hallottam meg egy hangot mögülem.

-Jaj itt van a szőke herceged aranyom!-kezdett el furcsa képet vágni mire hátranéztem láttam meg Jimint.

-Szerintem most menj el mielőtt szétverem azt a gúnyos mosolyt a képedről-szorította ökölbe a kezét Jimin majd mellém jött.

-De kár... Hogy nem te vehetted el a szüzességét ennek a törékeny bombázónak...-röhögött a képünkbe mire megpofoztam. Jimin láthatólag egyre dühösebb lett mert össze szorította az álkapcsát.

-Fogd be!-sziszegte a fogai közt a barátom.

-Na mindegy majd máskor...csillagom!-ment el nevetve Sang-gyun.

-Nem látod többé!-mondta neki Jimin.

-Azt nem te döntöd el!-mondta már halkabban majd le is lépett. Jiminre néztem aki még mindig az elsétáló szemétládát figyelte. Lassan ő is rám nézett majd végigmért aggódva. Felém fordult majd hirtelen megölelt. Úgy ölelt mintha sose akarna elengedni ,vissza léptem majd egy puszit nyomott a homlokomra. Akaratlanul is előjöttek a könnyeim. Jimin elhúzódott majd a szemembe nézett. A kezével megfogta az arcomat majd a hüvelykujjával letörölte a könnyeim. Óvatosan körbenézett majd megcsókolt. Hiába volt a csókja érzelgős és vágyakozó nem voltam képes vissza csókolni. Ennél ő jobbat érdemel. Amikor elege lett ,hogy én csak állok elhúzódott és értetlenül nézett rám.

-Bocsánat Jimin, de te ennél jobbat érdemelsz... -"Mert már nem vagyok olyan tiszta mint te"-de ezt már magamban mondtam.

-Te meg miről beszélsz?-húzta össze a szemöldökét.

-Vannak nálam jobbak is. Miért pont velem jöttél össze?-szipogtam.

-Yu te számomra tökéletes vagy!-mosolygott halványan.
-Megkellett volna téged védenem! Nem foglak elitélni egy ilyen alak miatt!-magyarázott nekem.
-Most szépen menjünk haza, oké? A többiek már biztos aggódnak és nem szeretnék paparazikat se.-mondta majd össze kulcsolta a kezeink.

-Köszönöm Oppa!-adtam egy puszit az arcára.

~

-Ti meg hol voltatok?-kérdezett minket J-hope mikor beléptünk.

-Neked is szia!-mondtam.

-Ohh bocsi Yu...-hajtotta le a fejét.
-Szabad?-kérdezte majd felém nyújtotta a kezeit.
Bólintottam egyet majd megöleltem.

~rose~