A legszerencsésebb A.R.M.Y. (BTS ff) [BEFEJEZETT]

₪35₪ Vége

Jimin pov:

-Hát...Nem is tudom Jimin.-vakarta a tarkóját a manager.

-Kérlek! Egyszer úgy is meg kell tegyem, vagy rosszabb következményei lesznek.-érveltem a fanokat ismerve.

-Áh, legyen!-sóhajtott. Szerintem már elege van, hogy egy órája itt könyörgök.

-Nagyon köszönöm Bang PDnim.-mosolyogtam őszintén majd meghajoltam és elmentem.

Yuju pov:

A debütálás után nagyon felkaptak minket az emberek ami lehet, hogy az Enterimentel miatt is van. De ami végképp aggaszt az az, hogy a Bangtanhoz mérnek minket a rajongók és elvárják az előttünk álló tehetséget. Éppen ezért is döntött úgy a közös managerünk, hogy mostanában együtt kéne dolgoznunk a fiúkkal. Van egy közös dalunk amit RM, FireLadyvel írt. Egy koncertet is megszerveztek így közös táncpróbák és edzések voltak az elmúlt hetekben. Jiminnel sok időnk volt egymásra ezzel ellentétben is. A hiányosság mindkettőnkben kifullt miután tudtunk néhány napot csak egymással tölteni. Mind két banda megérti a szerelmi viszonyunkat és ha nem vagyok vak akkor nem csak mi leszünk összekötve.

-Sziasztooook! Nemsoká' vissza térünk!-integettek a lányok a kamerába. Gyorsan vettem a fonalat és én is beszálltam a fanjaink elköszönésében majd SuI leállította a liveot.

-Jaj~, olyan aranyosak a rajongók!-áradozott FireLady.

-Bizony. Lányok. Mi lenne, ha megnéznénk együtt egy filmet?-nézett körbe K-Happy.

-Nekem oké, de most megyek mosdóba.-nevettem.

-Menjél, én addig csinálok kukoricát a lányok meg választanak filmet.-magyarázott SuI mosolyogva.
Elmentem s' elvégeztem a dolgom majd eszembe jutott valami. Az ijedség átvette a helyét az agyamban majd gyors szíveréssel indultam meg a naptáramért. Késik?

-E-ez... Nem-, nem lehet.-kerekedtek el szemeim majd hajamba túrtam mind két kezemmel. Vissza gondoltam az előző szeretkezésünkre Jiminnel és jó erősen arcon vágott a felismerés mégpedig nem védekeztünk és én sem szedtem tablettát. Nagyon ideges lettem és csak forogtak a kerekek a fejemben. Ennyit nem késhet. 2 hét az sok. Már a sírás határán voltam, ha arra gondoltam, hogy ez Jimin és az én karrieremre kihat. Már majdnem zokogtam mikor valaki szólt nekem.

-Yu! Hol vagy? Gyere kezdődik a film!-kiabált.

-Pe-persze megyek!-kaptam fel a fejem majd amilyen gyorsan csak tudtam összekaptam magam és indultam a nappaliba ahol már mindenki elhelyezkedve várt engem. Lassan, és idegeskedve lépkedtem a kanapé felé.

-Valami baj van Yu?-nézett rám furcsán a maknae.

-Nincs.-zártam le.
-Biztos nincs!-mondtam erőltetebben mielőtt újra kérdez.
-Milyen filmet nézünk?-kérdeztem kicsit feldobódnak látva.

-Bangtan bombokat fogunk nézni.-mosolygott az FL. A szó hallatán megfagyott a vér az ereimnben és eszembe jutottak az előbb gondoltak.

-Nyugi, csak az Alkonyatot nézzük meg, mivel a lányok amerikai filmet akartak nézni.-magyarázkodott K-Happy. Kicsit megnyugodtam, de még mindig ezen az egy dolgon agyaltam. Elhelyezkedtem én is majd elkeztük a filmet amit már annyiszor láttam. Szerintem még a felénél se jártunk amikor bealudtam, de nem is bántam. Nem akartam eret vágni a hülyeségem miatt.

***Másnap reggel***

Igaz, bealudtam, de egész este csak forgolódtam a kanapén. Valakivel meg kell beszélnem ezt az egészet mert lehet, hogy aztán nem is vagyok várandós. Vagyis remélem. Nem mintha nem szeretnék gyereket, de nem most és nem így. A lányok még mindig mellettem aludtak szuszogva a kanapén ezért halkan elvonultam a szobámba. Miután konstatáltam, hogy reggel fél tíz van, gondoltam nincs túl korán felhívni Namot. Nem tudom miért nem a lányokkal beszélem meg mindezt, vagy Jiminnel, de valahogy volt egy női megérzésem vele szemben. A telefonomon egyből tárcsáztam a számot majd a számat már véresre rágcsáva vártam, hogy felvegye.