A legszerencsésebb A.R.M.Y. (BTS ff) [BEFEJEZETT]

Külön kiadás RM×JM

RM×JM
(Háttér story)

NamJoon pov:

/NamJoon most annál a napnál van amikor Yu elmondta neki, hogy várandós/

Miután haza értem a kávézóból egy gombóc akadt a torkomban. Én vagyok a csapat leaderje, de titkolóznom kell a Hyungok előtt. Ahogy a bejárati ajtónk előtt álltam nagyon rossz közérzetem lett. Csak negatívan tudtam mindenre gondolni, ami a gyerekhez kapcsolódik. "Lehet ez tenné tönkre a csapatunk? Vagy lehet ez indít el egy lavinát."
Annyira éreztem a bűntudatot, hogy el kell valamit hallgatnom, hogy próbátltam magam ebből kimenteni. "Lehet a legjobb megoldás az, ha úgy teszek, mintha ez a beszélgetés meg se történt volna?" Mindent csak a csapatért teszek. Nekem ez a dolgom, és mindent megteszek, hogy ne legyen belőle balhé.

Végül a rövidke, de annál is hosszabbnak tűnő gondolatok után bementem a házba.

-Áhh! Szia Nam! Hol voltál?-jött hozzám Hoseok.

-Be kellett mennem egy ügy miatt, de ha nem bánod Hobi most nekem mennem kell, még sok dolgom van.-magyaráztam egy szuszra és felmentem a szobámba. El akartam bújni a hazugságok teremtése elől. Igaz Yuju nem kért meg rá, hogy ne mondjam el a többieknek, de én ezt alapnak veszem, ha már megbízott bennem.
Végül egy kis agymosást csinátam sok papír munkával, de akkor sem fogadtam el a helyzetet. Kíváncsi lennék Jimin gondolataira ezzel szemben és, ha körülírom akkor csak én járok jól. Szóval úgy döntöttem, hogy beszélek Jiminnel.

-Gyere!-hallottam meg hangját az ajtó mögül.

-Beszélhetünk?-dugtam be a fejem a szobába.

-Gyere Hyung!-mosolygott majd oda tessékelt az ágyához.

-Jó látni, hogy boldog vagy.-mosolyogtam egyetértően. Jimin kivillantotta a fehér fogait és ezzel a szemei egy vonallá ábrázolódtak.

-Mit szeretnél mondani?-kérdezett, majd lábait török ülésbe helyezte az ágyon.

-Csak kíváncsi vagyok.-kezdtem bele és próbátam a feszültségemet mosolygással takarni. Jimin egyetértően bólintott,hogy hallgat majd folytattam.
-Jimin, te mit szeretnél a jövőben?-vontam kérdőre.

-Pfhu, attól függ mire gondolsz.-fújta ki a bentartott levegőjét.

-Tudod Jimin. Yuju már nem csak a te életednek a tagja, hanem a miénk is.-

-Yah, hogy ilyenre gondoltál.-húzta fel a szemöldökét. Bele túrt a hajába majd folytatt mit elkezdett.
-Nam, én a karrieremre koncentrálok még a maradék időmben. Yu egy lényeges ember, sőt az életemmé vált. Utána 2 év katonai kiképzés és abba szeretném hagyni. Szeretnék egy családot. Egy olyan körülményt amit én és a családom alakít ki. Nem szeretnék megfelelni már a fanoknak akkoriban. Sokat értünk el és a nevünk mindenhol ismert már. Úgy gondolom eleget tettünk mások életéért és eleget is fogunk tenni.-mondta ezt komolyan. Meglepődtem az érett beszédén s' viselkedésén.

-Szóval azt mondod nem érdekel a karier? Mindent eldobnál Yu miatt?-húztam össze a szemöldököm és néztem a szemébe.

-NamJoon...-kezdett mondandójába mosolyogva. "Hogy ennek nem fagy a szájára ez a sok mosoly"
-Nem azt mondom, hogy nem érdekel a karier.-rázta a fejét.
-Hanem azt, hogy új céljainknak kell lenni. Nem énekelhetsz és táncolhatsz még nem fáradsz bele halálosan. Te örök életedben bújkálni szeretnél az utcán csak azért, mert rozs kenyeret akarsz venni?-nevetett. Kellemes csalódás ért azzal szemben ahogy látja a dolgokat. El kell fogadni, de Jiminből egy érett ember lett. Emlékszem amikor debüt előtt még Jungkookkal rohangáltak. De az idő szalad és az emberek változnak. A sok érzés ami kavarog bennünk, az elvárások, a megfelelési kényszer amik minket meg változtattak. Látom, hogy Jimin sikeres lesz és jó hatással lesz rá Yu is. Csak a mostani szituációt kell elfogadnunk és végig csinálnunk.

-Köszönöm Jimin.-vigyorogtam majd megfogtam a vállát.

-Jó veled beszélgetni! Remélem te is boldog vagy Jinnel.-

-Az az igazság, hogy nagyon jól elvagyunk és múltkor Jin beszélt nekem a gyerek témáról.-vakartam a tarkómat ezzel elérve az én kínos szitumat és az érdeket amiért jöttem. Kikerekedett szemmel nézett rám, gondolom melepődhetett.

-Milyen gyerek téma?-ráncolta a szemöldökét.

-Jin szeretne majd örökbefogadni egy gyereket ami a mi közös gyerekünk lenne.-magyaráztam.

-Hát ez nagyon jó!-csapta össze a két tenyerét.

-És, ti már gondolkoztatok ilyenen?-

-Még nem beszéltünk... De én szeretnék majd...-mondta Ez kínosan.

-Hey, hey! Nyugodtan elmondhatod. Én sem titkoltam el, ha elszeretnéd mondani nyugodtan mond.-mentettem a menthetőt.

-Igazából nagyon is szeretnék, de nem tudom, hogy kéne ilyeneket megbeszélni. Sajnos nem volt még komoly kapcsolatom, így nem vagyok benne tapasztalt sem...-nevetett fel kínosan.

-Tudod Jimin, eljön a te időd. Csak várni kell. Várni.-zártam le majd felálltam és megsimogattam a fejét.

-Köszönöm!-Nézett utánam.

És itt esett le a kő a szívemről Park Jiminnel szemben.

Ez a rész külön nektek ment csak, hogy meglássátok igazából milyen érzelmeik is vannak a tagoknak.

~rose~