A legszerencsésebb A.R.M.Y. (BTS ff) [BEFEJEZETT]

₪23₪

Arra keltem ,hogy remegek. Fázok és rosszul érzem magam. Nagyon rosszul. Körül néztem és akkor láttam meg ,hogy ez nem csak egy rossz álom volt... Sajnos ez a valóság. Itt fekszek a sikátorban. Kevéske ember járkált át ,de aki elment mellettem az lenézően nézett rajtam végig. Szényenemben az egyik kezemmel az arcomat takatam a másikkal pedig a szakadt ruháimat szorítottam magamra. Amikor már nem hallottam ,hogy bárki is itt lenne elvettem az arcomat takaró kezemet és megbizonyosodtam ,hogy nem lát senki.
Összeszedtem minden erőmet és oda másztam a táskámért ami kb 3 méterre lehet tőlem távol. Sírni akartam ,de most tudtam ,hogy erősnek kell lennem. A végtagjaimat alig bírtam megmozdítani. Minden porcikám fájt. Amikor éreztem ,hogy egy ruha darab lecsúszik a derekamról oda kaptam a fejem. Bár netörtént volna meg. Megláttam ,hogy a combom közepétől a csípőmik marás nyomok vannak. Ekkor el szakadt a cérna. Mocskosnak éreztem magam. Elvették tőlem az egyetlen biztos kincsem, a szűzességem. Amit nem egy ilyen undorító alakkal akartam megosztani. Sírva kúsztam tovább közbe magamra szízottam a ruháim. Végre elértem a táskámhoz amit meglpő módon nem loptak el. Kikerestem a telefonom és egyből láttam, hogy van 57 nemfogadott hívásom. Csak random egyet megnyontam és a fülemhez emeltem szipogva.

-HELLO! YU?! OTT VAGY?!-hallottam Jin aggódó hangját.

-I-Ighen... Itt vagyok Jin...-kezdtem el sírni.

-Miért sírsz? Hol vagy? Annyira aggódunk!-kérdezett.

-Jin... Nagyon rosszul érzem magam... Itt vagyok a...-kezdtem bele ,de nem tudtam ,hogy pontosan hol.

-Nyugodj meg! Hol vagy?-mondta a lágy hangján.
Akkor körül néztem és éppen láttam egy utca táblát.

-Itt vagyok az xxx utcánál... Egy sikátorban...-mondtam elhaló hangon majd előjöttek az emlékek. Ismét sírásba kezdtem.

-YU! Ne sírj! Nagyon sietek!-mondta majd hallottam ,hogy fut miközben ezeket mondja.
Nem tudtam mit tenni a telefont le ejtettem és a két kezembe temettem az arcom.
Kutakodtam hátha van valami menthető ruhám ,de nem jártam sikerrel... A melltartómnak a kapcsa el volt tépve és a víz... vagyis a könny áztatta az egészet. Az alsó nemüm szintén elszakadva két helyen. A blúzomat óvatosan néztem és megnyugodtam ,hogy csak a gombjai nincsenek meg így gyorsan bele bújtam ,hogy ne fázzak. A szoknyám 2 részben volt így nem tudtam vele mit kezdeni. Most gondoltam át és rájöttem ,hogy Jin fog értem jönni és nagy szégyen lesz ,hogy így lát. Ruha nélkül, piszkosan, piros duzzadt szemekkel, kócos hajjal és egy -már- nem tiszta lányt fog látni. Ez szégyen. De még mekkora. Gyorsan a sarokba akartam bújni ,de addigra már késő volt. Valaki berohant a sikátorba. Félve néztem a sötét alakot.

-Yu! Te vagy az? Úr isten!-hallottam meg egy ismerős hangot ,de az nem Jin-é volt.

-I-Igen...-húztam össze magam.

-Jimin vagyok!-jött közelebb mire rá kaptam a fejem és láttam ,hogy tényleg ő az. Ez az egész úgy nézhetett ki mintha egy kóbor kutyát akart volna megszelidíteni.
-Ömm... Te mesztelen vagy?-nézett rám értetlen fejjel ,de aggódó tekintettel.
Ahogy bele néztem az ártatlan szemébe rosszul éreztem magam. Most biztos elgondol egy kurvának vagy akármi másnak.
Lehajtottam a fejem és vártam mikor hagy ott magamra.

-Jimin...én...én...-kezdtem bele ,de hirtelen felvett engem menyasszony pózba.

-Shh! Most nyugodj meg! Majd otthon megbeszéljük.-nyugtatott.
Az egyik kezemmel átkaroltam a nyakát a másikkal meg takartam a testem.
Lassan az autóhoz értünk és úgy ahogy voltunk Jimin beült az anyós ülésre.
Mellettünk Jin ült a volán mögött ,de hátul nem láttam senkit szerencsére. Jin próbált beszélni ,de inkább kikerekedett szemekkel tátogott mint egy hal.
-Ne szólj egy szót se! Inkább adjál egy pulcsit vagy valamit.-nézett az arcomra Jimin.