A legszerencsésebb A.R.M.Y. (BTS ff) [BEFEJEZETT]

₪31₪

Jin pov:

-Jimin~! Gyere ki enni!-kiabáltam be a szobájába neki.

-Nem akarok!-kiabált vissza halkabban.

-Már 1 hete nem eszel semmit! Gyere ki vagy bemegyek!-fenyegettem meg reménytelenül.

-Úgy sem tudsz, bezártam az ajtót!-flegmázott vissza.

-Nem érdekel! Akkor idehívom Namot és leszedi az ajtót. Úgyis olyan ügyetlen...mindent elront.-döntöttem a homlokom az ajtónak.

-Hé ezt hallottam!-kiabált valahonnan az emlegetett.

-De ez az igazság!-nevettem.

-Igaz... De azért is....-sétált el mögöttem Nam.

-Jimin~ gyere már~!-kéretőztem. Nem kaptam választ így azon kezdtem el gondolkozni ,hogy hogyan is tudnám kinyitni ennek az idiótának az ajtaját. Sajnos már 1 hete nem mozdul ki innen. Ha mégis akkor is csak a próbák miatt ,de akkor se szól hozzánk. Senki se tudja mi a baja... Taevel beszéltem egyedül erről komolyabban és úgy gondolja ,hogy volt Yu-nál. Nem tudjuk ,hogy mi történt vagy történhetett nála ,de sajnos nem érjük el a lányt se.
Meghátráltam egy kicsit vagyis néhány lépést mentem. Minden erőmet összeszedtem majd neki futottam az ajtónak vagyis csak futottam volna ,ha az ki nem nyílik mielőtt a tárgynak ütközök.
Szóval a lendülettel amivel mentem úgy estem be a szobába. Mikor felnéztem láttam meg Jimint aki láthatólag le volt gyengülve. Mivel az elmúlt két napban nem volt hang esetleg tánc próbánk ezért nem láttam. Felálltam majd leporoltam a ruhám és úgy készültem az anyai hegyibeszédre.

-Park Ji Min! Nem eszel. Nem jössz ki. És úgy nézel ki mint akit a felmosóvödörből kotyvasztottak volna.-szidtam.

-Hát... Köszi ez bíztató...-mondta minden életkedv és mosoly nélkül. Becsukta az ajtót majd leült az ágyra.

-Mi van veled? Én értem ,hogy hiányzik Yu mint ahogy nekünk is ,de ha nem látod egy hónapig vagy hétig akkor összedől a világ?-csaptam a combomra még mindig kiosztva őt.
Lehajtotta a fejét majd a térdére támasztva könyökeit kulcsolta össze két kezét. Egy kicsit vártam, szőke tincsei miatt nem láttam az arcát ,de aztán megláttam egy könnycseppet mely kezét áztatta. Egyből meglágyult a szívem. Jimin mindig is érzékenyebb volt. Igaz többször sírt mint mi ,de mi így szeretjük a kegyes lelkét. Volt amikor csak a rajongók miatt hatódott meg. Az ablak felé néztem ahol a kelleténél is jobban sütött be a nap így a szememet szúrva néztem ellenkező irányba ahol az asztalon megláttam a láncot melyet szerelmének és magának vett ,hogy legyen mi összekösse őket. Sose vette le még a koncerteken is rajta volt. Ahogy vissza gondoltam az elmúlt napokra jöttem rá ,hogy az elmúlt 1-2 hétben nem hordta. Aztán eszembe jutott...

♣Vissza emlékezés♣

-Jó lenne haza menni... Eléggé elfáradtam.-sóhajtottam kimerülten miközben Kookkal beszéltem.

-Jungkook oda adod a telóm?-jött hozzánk Jimin.

-Írsz Yu-nak?-mosolygott majd oda nyújtotta az említett tárgyat.

-Igen!-vigyorgott mint a tejbetök.

-Furcsa így látni őt!-nevetett majd letörölte az izzadt homlokát.

-Ezt ,hogy érted?-billentettem oldalra a fejem.

-Hát a mi Chimünk szerelmes... Emlékszel régen milyen kevés önbizalmat volt? Most pedig Yu-t motiválja... Tud valamit a csaj.-kezdett el éretten beszélni a maknae.