Nervous 《S.M.》

11. NÉGY ÓRÁJA

Blair

 - Blair, te vagy az? - hallottam meg anya hangját a nappaliból. Sóhajtva levettem a cipőm, és bementem a helységbe.

 - Szia, anya - intettem neki zavart mosollyal. Baszki, félek...

 - Na, milyen volt? - vigyorogva megpaskolta maga mellett a helyet, mire engedelmesen leültem mellé.

 - Jó, nagyon jó. És hát, azt hiszem együtt vagyunk - húztam el a szám.

 - Csodás - anyu csak úgy sugárzott, talán még nálam is jobban örült, amin magamban jót derültem.

 - Viszont el kell mondanom valamit a bulival kapcsolatban - és csak dőlt belőlem a szó. Sokszor megijedtem, hogy anya nem tud követni, mert ide-oda csapongtam, egyszer a történteket mondtam, máskor meg könnyek közt bizonygattam, hogy mennyire bánom, és hogy borzalmasan érzem magam, nem így akartam, illetve a többi negatív érzés.

 - Oh, Blair - nem mondott többet, csak szorosan átölelt. Azt hiszem, ez többet ért számomra minden szónál.

 - Annyira utálom magam emiatt. Józanon sose tennék ilyet - zokogtam a vállába.

 - Semmi baj, kicsim. Nincsen semmi baj - nyugtatóan suttogott a fülembe, közben hajamat simogatta. - Szerencséd, hogy pont vele kerültél össze. Más lehet, hogy kirakott volna.

 - Tudom.

 - És szerencséd, hogy volt annyi esze ennek a fiúnak, hogy szerzett neked tablettát.

 - Tudom, anyu.

 - Mi lenne veled tizenhat évesen egy gyerekkel? Te jó ég, bele se merek gondolni - tolt el magától, és a fejéhez kapott. - Ezek alapján szimpi a srác. Be kéne mutatnod - bólogatott elismerően, mire felnevettem.

 - Örülök, hogy ilyen jól kezelted.

 - Ugyan már - legyintett. - Ez így tök rendben van. Elvisz randizni, összejöttök, szerelmesek vagytok. Ez sokkal elfogadhatóbb, és számodra is könnyebben feldolgozhatóbb. Képzeld el, mi lenne, ha kidobott volna mondván, örömlánynak jó voltál, nem emlékeztél, hogy védekeztetek-e, így könnyen előfordulhatott volna, hogy lesz egy apa nélküli gyereked. De ez így szerencsés esetnek is mondható - mosolyogva végigsimított arcomon, majd vállamat átkarolva közelebb húzódott hozzám. - Mi is volt azon a randin?

 - Park, séta, kaja, barátnő, ház, film - vigyorogtam rá, mire egy nagyon aprót csapott a tarkómra.

 - Oké, most halljuk a hosszú verziót. Mindent részletesen!

 - Megkóstolta a szájfényem - böktem ki egyszerűen, vállamat vonogatva, és vigyorogva.

 - Mi?

 - Megcsókolt, miután Sasha elment - forgattam meg a szemem. - Aztán kajálásnál is, elég sokszor. Meg a házukban is. Meg filmezésnél még többször is, mint egész nap együttvéve - húztam be vigyorogva a nyakam.

 - Mutasd be nekem - anya szinte már visongva hallgatta hosszas beszámolómat, olyanokat közbekiáltva, hogy "Elrablom tőled", "Azonnal hívd át, látni akarom", "Mehetünk is az esküvőre!" De természetesen viccnek szánta az egészet.

 - ...aztán meg hazahozott, és azóta neked dumálok. Lassan másfél órája - fejeztem be fülig érő szájjal az egész napom bemutatását.

 - Ajjaj, indíts aludni. Késő van, ti pedig holnap megint mentek Londonba.

 - Jó éjt - puszit nyomtam az arcára, majd a szobámban összeszedve a dolgaim, bezárkóztam a fürdőbe, és előkészültem az alváshoz.

■■■