Nervous 《S.M.》

46. ENNEK ÖRÖMÉRE

Blair

- Nem akarom, hogy holnap elmenj - sóhajtott Shawn, mikor cirógatásával felkeltett az éjszaka közepén.

- Shawn - sóhajtottam fel, és hátamra fordulva beletúrtam a hajamban. - Minden rendben lesz. Kibírjuk, mert szeretjük egymást. És szét csókollak majd, amikor újra látlak - Shawn mosolyogva hajolt az ő pólójába bújtatott mellkasomra, orrát mellem közé fúrta, lábát pedig átlendítette rajtam.

- Utálom, hogy még mindig suliba jársz. Elvesz tőlem, nem maradhatsz mellettem.

- Nem akarok visszamenni oda - motyogtam sóhajtva. - De sajna már késő a suliváltáshoz.

- Lebegjen az a szemed előtt, hogy minden este beszélünk majd. Akárhol legyek éppen.

- Megfogom ölni magam.

- Ne, mert akkor nem tudunk este beszélni - rázta meg a fejét, és szorosabban átölelt. Haját cirógatva hallgattam légzését, ami egyre egyenletesebbé vált. A lábam iszonyúan zsibbadt a súlya alatt, de ahhoz túl aranyos volt, hogy felkeltsem, így inkább szenvedtem. Az alvó Shawn látványa egyébként is gyógyír mindenre.

- Szeretlek - emelte fel tök hirtelen a fejét, és leszállva rólam most engem húzott a saját mellkasára. - Nem tudom mi lenne velem nélküled. Sosem voltam még ilyen boldog. Akkor is szeretlek, ha nem vagy velem, nem szólsz hozzám, ha haragszol, ha utálsz. Soha nem akarlak elengedni, és most sem foglak. Bármi legyen, kibírjuk ezt az évet, aztán egész nyáron a karjaimban tarthatlak majd. Ez a hónap életem legjobbja volt, olyan szinten, hogy az már büntetendő. Azt akarom, hogy pár év múlva hozzám gyere, és megajándékozz a világ leggyönyörűbb gyermekeivel.

- Baromira nyálas, de szívhez szóló - töröltem le nevetve kicsorduló könnyemet. Sóhajtva mellkasába fúrtam az arcom, és szinte egész testsúlyommal ráfeküdtem, ahogyan ő rám, és vigyorogva simogattam hasát. - Ezeken komolyan sakkozni lehetne - rajzoltam körbe kockáit. Shawn nevetve összerándult a csikis érzésre, és ellökte onnan a kezem.

Fél óra múlva engem cirógató kezei megálltak, egyenletesen lélegzett, de még mindig szorosan ölelt. Mivel az óráját véletlenül kezén hagyta, esélyem volt meglesni az időt.

3:53

Jó korán keltettél Shawnie. Köztudott, hogy nem tudok visszaaludni, ha egyszer már felkeltem, így inkább új programot találtam ki magamnak. Mosolyogva néztem Shawn nyugodt, kisimult arcát, miközben elgondolkodtam az életünkön.

Komolyan gondolja velem? Minden bizonnyal, hiszen egy kívülálló számára is nyilvánvaló, hogy szeret.

Én komolyan gondolom vele? Kétségtelen, érte még a felhőkarcoló tetejéről is leugranék. Felvágnám magam keresztbe kasba, kis milliárd felé, csak magam mellett tudhassam.

Érdekel a média? Nem, nem érdekelhet, nem tud érdekelni. Úgy élem az életem, ahogy akarom, és akivel akarom. Én pedig tizenhét évesen a világot járva szeretnék a barátom mellett lenni.

Bizonytalan vagyok? Nem mondanám. Szeretjük egymást, ha nincs is közös jövőnk, Shawn számomra egy felejthetetlen időszakom legfontosabb személye.

Órák teltek el így, bennem zakatoló kérdésekkel, válaszokkal, érzelmekkel. Shawn nyugodt arcára nézve mindent jónak láttam, még a médiát is. Szeretem, vele akarok maradni, amíg a halál el nem választ. Boldoggá akarom tenni, őt is és magamat is. Vele akarom átélni az élet legszebb pillanatait, vele akarok sírni, mikor kezünkben tartjuk első, majd második, és akár a sokadik gyermekünket is. Végig akarom nézni az ő oldalán, ahogy a kis csöppségekből erős, magabiztos felnőtt emberek cserepednek fel.