Shawn
Blair üzenetét látva még idegesen forgattam a szemem, most meg a kíváncsiság és a féltékenység öl meg. Ki az a bizonyos Will, akivel az imént veszekedett? Aki állítólag egyszer sem mondta még ennek az angyalnak, hogy szereti.
Blair még mindig vonalban volt, szinte tisztán hallottam trappoló lépteit, majd a hangos ajtócsapódást.
- Itt vagyok - idegesen fújta ki a levegőt. Talán nem kéne cirkuszt csapni, csak nyugodtan megbeszélni a dolgokat. Szegény épp eléggé kiakadt 'Willen'.
- Én is - idióta módon beégettem magam. Persze, mert Mendes ennek a mestere. Olyan egyértelmű, hogy itt vagyok, de azért közbe szúrom ezt a faszságot.
- Sajnálom, Shawn. Ne haragudj, az előbbiért se, meg hogy nem írtam, meg hívtalak vissza. Csak... - szinte láttam magam előtt, ahogy vadul hadonászik apró kezével, miközben fel-alá járkál.
- Semmi baj - szakítottam félbe mosolyogva, majd megdörzsöltem az arcomat. - Csak elég rosszul esett ez az egész. Mármint nem az előbbi. Hanem, hogy nem hívtál, meg ilyenek.
- Sajnálom - suttogta erőtlenül a telefonba. - Annyira nagyon sajnálom - fakadt ki hirtelen, majd egy nagy csattanást hallottam. Valószínűleg rácsapott valamire.
- Blair, nem gáz, tényleg.
- De az! - kiáltott fel meggyötört hangon. - Elhanyagoltalak, leszartalak, semmibe vettelek, és mindezt egy idióta srác miatt.
- Szóval idióta vagyok? - hallottam tompán az idegen fiú kiáltását.
- Húzz már innen és ne hallgatózz! - el kellett tartanom magamtól a telefont Blair üvöltését hallva. Ha minden igaz, náluk olyan este tíz-tizenegy lehetett, így reménykedtem benne, hogy a szomszédok nincsenek otthon, vagy süketek.
- Engedj be! - kiabált megint a srác, miközben a hangok alapján az ajtón dörömbölt.
- Takarodj már innen! - a dörömbölés és az ordibálás abbamaradt, gondolom elment a fiú. Blair egy hatalmasat sóhajtott.
- És ezért is bocs - amennyire ismerem, most éppen a hajába túrt.
- Semmi baj - ismételtem magam, majd ezúttal én sóhajtottam egy nagyot, és beletúrtam a hajamba. - Ki ez a srác? Aki miatt hanyagolsz - tudtam, hogy az utolsó mondtatom szíven üti majd, de ez volt az igazság. Másfél napja nem hajlandó felvenni a telefont, és megnézni az üzeneteimet. Azaz hanyagol. De nagyon durván.
- A-a barátom, W-will - édesen eldadogott mondata szíven talált. Összeszorult a torkom, keserű ízt éreztem a számban. Talán csalódtam. De nem benne. Hanem magamban. Megint egy olyan embert kedveltem meg, akinek nem kellek.
- Értem - lehangoltan suttogtam, közben az ágyneműm piszkáltam. - Azt hiszem, én megyek - ahhoz képest, hogy percekkel ezelőtt mindent megakartam vele beszélni, már az életkedvem is elment.
- Shawn... - tétova hangja felcsendült, de korántsem volt olyan vidám, ahogy én őt ismertem. - Baj van?
- Nem - semleges, sokkal inkább kedvtelen hanglejtéssel válaszoltam, majd kinyomtam a hívást. Telefonomat az ágyamra hajítottam, de elvétettem a mozdulatot, így az lepattant a fal és az éjjeliszekrény közé.
- Fantasztikus - két kezemmel hajamba túrtam, megtámaszkodtam a térdemen. Mindent elbaszok. Percek múlva felkelek, és elhúzom a szekrényt. Kihalászom mögüle telefonomat, és egy apró mosollyal nyugtázom, hogy nem tört darabokra, mint az én szívem néhány perc leforgása alatt.
ESTÁS LEYENDO
Nervous 《S.M.》
FanficShawn Mendes és Blair West Az angliai diáklány és a kanadai énekes. Ez a párosítás hiányzott a sztárok világából. De Shawn és Blair, Blair és Shawn ezt pótolták. Bebizonyították, hogy akár egy véletlen folytán belőled is lehet a kedvenc hírességed s...