13. SZUPERHŐS

3.1K 187 22
                                    

Shawn

Blair üzenetét látva még idegesen forgattam a szemem, most meg a kíváncsiság és a féltékenység öl meg. Ki az a bizonyos Will, akivel az imént veszekedett? Aki állítólag egyszer sem mondta még ennek az angyalnak, hogy szereti.

Blair még mindig vonalban volt, szinte tisztán hallottam trappoló lépteit, majd a hangos ajtócsapódást.

- Itt vagyok - idegesen fújta ki a levegőt. Talán nem kéne cirkuszt csapni, csak nyugodtan megbeszélni a dolgokat. Szegény épp eléggé kiakadt 'Willen'.

- Én is - idióta módon beégettem magam. Persze, mert Mendes ennek a mestere. Olyan egyértelmű, hogy itt vagyok, de azért közbe szúrom ezt a faszságot.

- Sajnálom, Shawn. Ne haragudj, az előbbiért se, meg hogy nem írtam, meg hívtalak vissza. Csak... - szinte láttam magam előtt, ahogy vadul hadonászik apró kezével, miközben fel-alá járkál.

- Semmi baj - szakítottam félbe mosolyogva, majd megdörzsöltem az arcomat. - Csak elég rosszul esett ez az egész. Mármint nem az előbbi. Hanem, hogy nem hívtál, meg ilyenek.

- Sajnálom - suttogta erőtlenül a telefonba. - Annyira nagyon sajnálom - fakadt ki hirtelen, majd egy nagy csattanást hallottam. Valószínűleg rácsapott valamire.

- Blair, nem gáz, tényleg.

- De az! - kiáltott fel meggyötört hangon. - Elhanyagoltalak, leszartalak, semmibe vettelek, és mindezt egy idióta srác miatt.

- Szóval idióta vagyok? - hallottam tompán az idegen fiú kiáltását.

- Húzz már innen és ne hallgatózz! - el kellett tartanom magamtól a telefont Blair üvöltését hallva. Ha minden igaz, náluk olyan este tíz-tizenegy lehetett, így reménykedtem benne, hogy a szomszédok nincsenek otthon, vagy süketek.

- Engedj be! - kiabált megint a srác, miközben a hangok alapján az ajtón dörömbölt.

- Takarodj már innen! - a dörömbölés és az ordibálás abbamaradt, gondolom elment a fiú. Blair egy hatalmasat sóhajtott.

- És ezért is bocs - amennyire ismerem, most éppen a hajába túrt.

- Semmi baj - ismételtem magam, majd ezúttal én sóhajtottam egy nagyot, és beletúrtam a hajamba. - Ki ez a srác? Aki miatt hanyagolsz - tudtam, hogy az utolsó mondtatom szíven üti majd, de ez volt az igazság. Másfél napja nem hajlandó felvenni a telefont, és megnézni az üzeneteimet. Azaz hanyagol. De nagyon durván.

- A-a barátom, W-will - édesen eldadogott mondata szíven talált. Összeszorult a torkom, keserű ízt éreztem a számban. Talán csalódtam. De nem benne. Hanem magamban. Megint egy olyan embert kedveltem meg, akinek nem kellek.

- Értem - lehangoltan suttogtam, közben az ágyneműm piszkáltam. - Azt hiszem, én megyek - ahhoz képest, hogy percekkel ezelőtt mindent megakartam vele beszélni, már az életkedvem is elment.

- Shawn... - tétova hangja felcsendült, de korántsem volt olyan vidám, ahogy én őt ismertem. - Baj van?

- Nem - semleges, sokkal inkább kedvtelen hanglejtéssel válaszoltam, majd kinyomtam a hívást. Telefonomat az ágyamra hajítottam, de elvétettem a mozdulatot, így az lepattant a fal és az éjjeliszekrény közé.

- Fantasztikus - két kezemmel hajamba túrtam, megtámaszkodtam a térdemen. Mindent elbaszok. Percek múlva felkelek, és elhúzom a szekrényt. Kihalászom mögüle telefonomat, és egy apró mosollyal nyugtázom, hogy nem tört darabokra, mint az én szívem néhány perc leforgása alatt.

Nervous 《S.M.》Donde viven las historias. Descúbrelo ahora