Nervous 《S.M.》

37. AZ ENYÉM

Shawn

- Blair - keltegettem gyengéd simogatással a teljesen rám dőlt lányt. - Nézz ki az ablakon - vigyorogtam rá, mikor álmos tekintetét rám szegezte. Elmosolyodva fordult az ablak felé, ahol lassacskán kirajzolódott a következő ország körvonala. - Isten hozott Dániában - nyomtam puszit a vállára, majd államat rá is támasztottam.

- Tubicáim - fordult hozzánk vigyorogva Andrew, és felénk tartotta a telefonját. - Új háttérképem lett - és valóban, a háttérképe mi voltunk, egy pillanatokkal ezelőtti képen. - Na jó, csak vicceltem - legyintett és maga felé fordította a készüléket.

- Hülye vagy, Drew - motyogta Blair fejét ingatva.

- Ó, már becézed is - néztem nagy szemekkel rá. - Én elég rég hallottam azt a bizonyos Shawniet - villantottam meg szúrós szemem. Nyakát behúzva vigyorgott fel rám, és egész felsőtestével felém fordult, átkarolta a nyakam és puszit nyomott a számra.

- Bocsi, Shawnie - suttogta lebiggyesztett ajakkal. Vigyorogva puszit nyomtam az orrára, aztán mindketten visszafordultunk az ablakhoz.

- Maradj Andrewval, elmegyek fotózkodni a rajongókhoz - nyomtam puszit a homlokára. Blair lelkesen vigyorogva bólogatni kezdett, és izgatottan nézett körbe. Andrew még átkarolta a vállánál fogva, és ketten szegődtek a nyomomba, hogy kicsit távolabb megvárjanak.

Mosolyogva léptem oda a népes csapathoz, és sorra vettem el a mobilokat, és ajándéktasakokat.

- Shawn, ő a barátnőd? - éppen egy szőke, egészen magas lány lépett el tőlem mosolyogva, mikor egyikőjük a bal oldalamról Blairre mutatott, aki a menedzseremmel beszélgetett.

A kérdést meghallva kíváncsian felém fordult, előcsalva belőlem egy boldog vigyort.

- Igen, ő az - bólintottam kivillantva fogaim.

- Vele is lehet képet csinálni? - kérdezte egy másik lány, akitől éppen akkor vettem el a telefont.

- Ez tőle függ - készítettem el mosolyogva a képet. - Hé, Blair - nagy szemekkel fordult felém, arcán levakarhatatlan mosoly ült. - Jössz fotózkodni?

- Dehogy - rázta meg a fejét nevetve. A tömeg egyöntetűen hallatott egy noszogató "naaaa" szócskát, de barátnőm hű maradt a makacs természetéhez, és nevetve rázta a fejét. - Ez Shawn terepe, nem az enyém - tárta szét a karját. Az éppen hozzám lépő lány szemét forgatva felmordult, gondolom nem éppen kedveli Blairt, mert elvett engem tőle. (Tipikus rajongói viselkedés.) Aztán felém nyújtotta a telefonját és ezerwattos mosolyt villantott. Egyáltalán nem tűnt zavartnak, ijesztően magabiztos volt, amit én még fanomnál nem tapasztaltam.

- Szia - a kép közben a lehető legszorosabban hozzám préselődött, és vörösre kent szájával puszit nyomott az arcomra. Ijedtségemet igyekezve jól leplezni, Blairre kaptam a tekintetem. Ugyanolyan mosollyal nézett egy aranyos kislányt, aki az anyukájával állt a sorban, így reménykedtem, hogy mégha látta is, nem tulajdonít neki nagy figyelmet.

■■■

Blair

- Jó sokan voltak - jegyeztem meg lehuppanva hotelszobánk ágyára. Shawn mosolyogva lekapta a pólóját és hassal a matracra dőlt.

- Olyan meleg van - dünnyögte bele a takaróba.

- Ilyen a nyár, Shawnie - nevettem fel, és mosolyogva kisétáltam az erkélyre.