Nervous 《S.M.》

15. VÉGEZTEM

Blair

Két hét. Pontosan ennyi idő telt el, mióta beszéltem Mr. Rockkal. Brit semmit sem sejt, eddig semmi jele sincs az orvosok szerint egyre közeledő halálának.

Halál...

Gyűlölöm ezt a szót. Mióta kiderült Brit betegsége, irtózom már a gondolatától is. Nincs egy éve, hogy észrevették a rákot, de ez a borzalmas betegség máris elveszi tőlem a kishúgomat. Rémes belegondolni, hogy ő fiatalkora ellenére mennyit tud egy olyan dologról, amiről egy normális ember talán még felnőttkorában sem tud eleget.

Anyuékat lesújtotta a hír. Anya zokogva borult apa vállára, apu pedig annak ellenére, hogy erősnek akarta magát mutatni, teljesen összetört. A családunk nehéz időket él meg. Lelkileg mindhármunk egy roncsra kezd hajazni, egyedül Brit az, akinek az utóbbi két hétben csak őszinte mosoly látszott ajkain.

Pénzügyileg is bajban vagyunk. A londoni lakás miatt jelentősen nőtt a kiadásunk. Apát a főnöke kirúgta egy óvatlan hiba miatt. Munkát találni errefelé egyáltalán nem könnyű. Az emberek rögtön lecsapnak a munkalehetőségekre, szinte lehetetlen, hogy bárhol is üresedés legyen. A családunk így véglegesen mélyponton van. De a pénz semmi a húgomhoz képest.

A kapcsolatom Willel... Megvagyunk. Az utóbbi időben csak telefonon tartjuk a kapcsolatot, főként miattam. Minden percemet Britnek szentelem. Furcsállta is, de elintéztem annyival, hogy nyár van, ideje a családra is figyelni egy kicsit. Ha tudná, hogy neki ez az utolsó nyara.

Sasha. Ő mindenben mellettem áll. Tiszteletben tartja, hogy most a családommal szeretnék lenni, néha át is jön, olyankor bájosan cseveg mindenkivel. Örül a kapcsolatomnak, és én is az övének. Sasha élete legjobb hétvégéjét élte, mikor én a rémálmaimban fulladoztam. Egy buliban megismerkedett egy Sean nevű sráccal, és elég jól alakulnak köztük a dolgok.

És végül Shawn. Ironikus, nem? A Sean név pont rímel rá. De ez most nem tartozik ide. Azt hiszem Shawnnal szerdán beszéltem életemben utoljára. Nem vesztünk össze, inkább csak összetörtük a másik szívét.

 "- Hát nem veszed észre, hogy nem csak barátként tekintek rád?- kiáltott Shawn a telefonba."

A sokk hatása miatt már őszintén fogalmam sem volt, hogy miről beszéltünk előtte, de ez a momentum beleégett az emlékezetembe, és azóta nem hagy nyugodni.

 "- Mi? - elnyílt ajkakkal, sokkosan és teljesen összezavarodva álltam a szobám közepén, ahol előtte fel-alá járkáltam.

 - Jól hallottad - hangja fájdalmasan távolinak hatott. - Nekem több vagy, mint egy barát - olyan letörtnek, szomorúnak, és zavartnak még sosem hallottam a hangját.

 - Shawn - idegesen, már-már a sírás szélén állva túrtam bele a hajamba, - nekem barátom van! - kiáltottam kétségbeesetten a telefonba.

 - Hát éppen ez az! - kiáltott fel, majd valamire erősen rácsapott. Talán egy asztalra. - Azt hiszem jobb lesz, ha mi nem beszélünk többet - kimért, semleges hangja szíven ütött. Fájt, pokolian fájt minden elhangzott szó."

Mint kapcsolatban lévő ember, nem lenne szabad ezt mondanom, de... Nekem ő sosem volt közömbös. A kedvenc énekesem volt, oh, hogy én mennyit álmodoztam arról, hogy visszaír Instagrammon, vagy észrevesz a koncert tömegében, megtetszem neki, felkeres, és boldogan élünk, míg meg nem halunk. De így, hogy közeli barátommá vált, olyan rémisztőnek tűnt ez az egész. Mikor bekövetett a közösségiken, rengetegen pletykáltak rólunk. Voltam a barátnője, a terhes barátnője, később pedig már a menyasszonya is. Shawn hiába bizonygatta a barátságunkat, egyre abszurdabb pletykák láttak napvilágot, aztán szerencsére leálltak. Már egyáltalán nincs miről pletykálniuk. Nekem leállt az Instagrammom, és nem kedveltem Shawn képeit. Neki nem is volt mit, így a rajongói leálltak. Privátba tettem a fiókom, és egy teljesen újat hoztam létre, amiről senki sem tudja, hogy én vagyok.