Nervous 《S.M.》

21. MÉZES PUSZEDLIM

Blair

- Annyi idióta cikk van - morgolódott Shawn a kanapén ülve, a laptopommal az ölében.

- Hagyd már - tettem le a konyhából hozott limonádét az asztalra, és Shawn elé lépve lecsaptam a gép tetejét.

- Idióta! - kiáltott fel fájdalmasan, miközben kezeit kirántotta a laptopból. - Ez rohadtul fájt!

Sóhajtva leültem mellé, kezét megfogva puszit nyomtam mindkettőre, elvéve az öléből a gépet hozzábújtam.

- Bocsi -cirógattam kezeit hüvelykujjammal.

- Már nem is fáj - hallottam hangján, ahogy egyre nagyobbra nő a mosolya. Egyik kezét kiszabadította az enyémből, és átkarolta a derekam. - Olyan idegesítőek ezek a cikkek - rázta meg a fejét.

- Szard már le! - sóhajtottam és unottan ránéztem. Szikrákat szóró szemekkel nézett rám, félrelökve engem, felkelt a kanapéról.

- Nem szarom le, mert téged aláznak benne. Nem nyugszok addig, amíg ezt abba nem hagyják.

- És mégis hogy akarsz véget vetni neki?

- Mit tudom én, legyél a barátnőm! - legyintett indulatosan, aztán mindketten csak döbbenten meredtünk a másikra az előző mondata miatt.

- Te teljesen hülye vagy - nyögtem ki nagy nehezen, még mindig pislogás nélkül. Shawn zavartan elfordult tőlem, és torkát köszörülve a szobában kezdett járkálni. - Kapar a torkod? Ott a limonádé, igyál! - vigyorodtam el haragos tekintete láttán.

- Ne hülyéskedj, kérlek - csóválta meg a fejét.

- Most mi van? - próbáltam a legártatlanabb arcomat felölteni, mire Shawn ismét megrázta a fejét.

- Rémes vagy.

- De te így szeretsz - vigyorogtam rá, és felpattanva elé álltam a legédesebb kiskutya szemeimmel. - Igaz? - végre ő is elmosolyodott, és derekamnál fogva magához húzott. - Bubukám - kezdtem el az állát cirógatni a lehető legnyálasabb hangomon. - Édes, kicsi bogaram - másik kezemmel átkaroltam a nyakát és a tarkójánál göndörödő tincseivel kezdtem játszadozni. - Mézes puszedlim - nyomtam puszit az állvonalára.

- Beléd meg mi ütött? - nevetett fel szemét lehunyva. Látszott rajta, hogy élvezi, amit csinálok, és őszinte leszek, nekem sem volt ellenemre.

- Igazzá teszek pár pletykát - nevettem fel, mire szemét kinyitva kérdőn nézett rám.

- Mesélj, Habcsókom - kezdett el nyálas hangon beszélni.

- Hát a cikkek szerint együtt vagyunk. És az előbb láttam Twitteren, hogy valaki olyanokat írt ki, hogy én hogyan szoktalak becézni. Kitalálod ki az? Nem? Hát Sasha - nevettem fel, és újra simogatni kezdtem az arcát. - Én kicsi mézeskalácsom - vékonyítottam el a hangom, mire felnevetett.

- Oh, pici mézes puszim, ezt úgy megtudnám szokni - temette arcát a nyakhajlatomba.

- A becézést?

- Nem. Ezt - mutatott a tarkójára, ahol a kezem még mindig szorgoskodott. Nevetve adtam puszit pólón keresztül a vállára, és kezemmel jobban a hajába túrtam.

- Nem akarsz leülni, kicsi szívem? - váltam el tőle vigyorogva, és a válasszal nem törődve levágódtam a kanapéra.

- Nincs választásom, Babuskám - ült mellém, és akár egy kisgyerek, hozzám bújt. Elfeküdtem a kanapén, ő befeküdt a lábam közé úgy, hogy arca a nyakhajlatomnál legyen, keze pedig derekamnál pihent.