Nervous 《S.M.》

6. HÚJJJÁ!

Blair

- Na? Mi volt? - Shawn egy cukorkát helyezett szájába, és feszült figyelemmel fürkészett engem a kamerán keresztül.

- Zúzódás, semmi több - vontam meg a vállam mosolyogva. Shawn rosszallóan megrázta a fejét, és a cukron rágva egyet, szigorúan megrázta mutatóujját:

- Te csak ne vigyorogjál! Nagyobb bajod is lehetett volna.

- De nem lett - ismét vállat vontam, és még szélesebben mosolyogtam.

- De lehetett volna - motyogta.

- Hol a pozitivitás?

- Elveszett - vágta rá rögtön, és a zajongó tévére félre nézve megforgatta a szemét. - Már megint a videóidról van szó.

- Azt hittem, tetszett - kicsit elszontyolodtam, ahogy bosszús arcát néztem, amint azt a felvételt ócsárolja, amiben szerelmemet bizonyítottam.

- Persze, hogy tetszik. Le is van mentve - vonta meg a vállát. - De ez a sok teória, meg szarság amiket kitalálnak - csóválta meg hitetlenül a fejét, és elkapcsolta az adót.

- Például?

- Ne beszéljünk róla. Szarságok és kész - rántotta meg a vállát, majd mosolyogva rám nézett. 

- Hagyd a francba ezeket - legyintettem.

- Igyekszem - morogta, majd még egy cukrot kibontott. - Sulival mizu?

- Holnapra kiírtak - vigyorodtam el, majd egy nagyot sóhajtottam. - Hülyeség, de arra gondoltam, hogy elmehetnék Torontóba. Liyah-nak hamarosan szülinapja lesz, vasárnap meg lenne időm hazajönni.

- Tanulni mikor fogsz? - vonta fel szemöldökét.

- Te fontosabb vagy, mint a szaros tanulás! Képzeld Mendes, rohadtul szükségem van az ölelésedre - Shawn szélesen elvigyorodott, és megcsóválta a fejét.

- Add oda szüleidnek a telefont.

▪▪▪

- Na? - több órás beszélgetés után (ami alatt én szobafogságra lettem ítélve) belépett a szobámba anya, és átadta a készülékemet.

- Azt hiszem, pakolhatok neked három napra a bőröndbe - sóhajtott megjátszott gondteherrel, és a kezembe nyomta kinyomtatott jegyemet.

- Hogy mi? - kiáltottam fel döbbenten. - Dehát ez a mai járatra szól! Ezt hogy?

- Andrew - legyintett anya szórakozottan, és vigyorogva előkotorta bőröndöm. - A felsőbb polcokról leszedhetnél pár ruhát.

- Máris - vigyorogva, de azért mégis csak vigyázva lábamra kipattantam az ágyból, és vidáman dúdolva kezdtem válogatni ruháim közt.

- Fél tizenkettőkor indul a gép, apáddal kiviszünk. Shawnnal majd átszállásnál találkozol, megvárnak téged a magángéppel, és azzal mentek tovább Torontóba.

- Hol kell átszállni? - néztem anyura értetlenül.

- A jegy Shawn jelenlegi tartózkodási helyére szól. Minneapolis-ba.

- De az az USÁ-ban van - ráncoltam össze szemöldököm. - Nem lenne könnyebb rögtön Kanadába repülnöm?

- De, de Shawn ragaszkodik ehhez a megoldáshoz. Próbáltam meggyőzni, de hajthatatlan, és mindenképp veled akar utazni egy kicsit - nevetett fel anya, egy pólómat összehajtva.