Nervous 《S.M.》

36. TE TETTED AZZÁ

Blair

- Jobbat komolyan nem tudtál kitalálni? Megkarcolt ez a fém izé? - nevettem Shawn idiótaságán, amivel a szívásnyomokat akarta letagadni rajongói előtt. - Senki sem olyan hülye, hogy ezt beveszi.

- Jól van már - ismét átkarolt és a fülemhez hajolt, amit ma kicsit sokat csinált. - Legközelebb egy kicsit fogd vissza magad. Én híresség vagyok, Babám, nyakamon a sajtó. Nem akarom kiteregetni a szexuális életem, a te hibádból.

- Mi az, hogy az enyém? - mordultam fel és ellöktem magamtól.

- Jó, az én hibám. Túl jó vagyok a korhatáros dolgokban, és annyira elvoltál kábulva tőlem, hogy megfelejtkeztél az önkontrollról.

- Ez az egész nagyon beképzeltnek hangzik - nevettem fel és próbáltam palástolni a vörös arcom.

- Csak az igazat mondom - közelebb hajolt a számhoz, és átölelte a derekam.

- Bizony, csak azt - kuncogtam fel, és hagytam, hogy röviden megcsókoljon.

- Ember, menjetek szobára - kiáltott oda nekünk Josiah, és felénk dobott egy cipőt, ami az én fejem találta meg, aztán onnan a vízbe pottyant.

- Ember, te meg vigyázz, ledobtad a barátnőm - reagált Shawn azonnal, és puszit nyomott a cipő helyére.

- Az kié volt?

- Nem t'om. Itt volt a fedélzeten - vont vállat.

- Mindjárt jövök - álltam fel Shawn mellől, és átültem a másik oldalon ülő Andrew mellé.

- Tudnál nekem segíteni?

- Mi kéne? - fordult felém.

- Olyan fél hét körül el kéne mennem egy olyan indokkal, hogy görcsölök. És jó lenne, ha Shawn olyan nyolcra visszaérne a szobánkba. El tudnád valahogy intézni? - suttogtam.

- Aha, persze. Hé, Josiah - hívta oda magához. - Majd ő elkísér, mert túl feltűnő lenne, ha teljesen egyedül mennél - magyarázta meg, aztán halkan beavatta a férfit.

- Minden világos? - kérdeztem meg őket utoljára.

- Igen - bólintottak.

- Oké, akkor negyed hét körül megyünk. Köszi, fiúk - mosolyogtam rájuk, majd visszamentem Shawn mellé.

- Miről sutyorogtatok? - ölelte át fél kézzel a vállam. Fejemet vállára döntöttem, és a körmét kezdtem el piszkálni.

- Üm, csak a turnéról, hogy akkor meddig is maradhatok, meg, hogy hogy is megy ez - rántottam vállat.

- De ezeket már elmondtam. És tőlem is megkérdezhetted volna - nézett rám értetlenül.

- Igen, tudom, de most inkább arról beszéltünk, hogy én hol leszek, mikor színpadon vagy. Arról nem mondtál semmit.

- De ezt tőlem is megkérdezhetted volna - ismételte.

- Nem akartalak ezzel nyaggatni a szülinapodon. Egyszer vagy húsz éves, nem kell ma a turnéval foglalkoznod.

- Hát, oké - vetett rám még egy furcsálló pillantást, és visszakapcsolódott a beszélgetésbe. Én végig csendben ültem, hiszen a színjátékom már most tartott. Nem kezdhetek csak úgy "görcsölni", ha az előtte lévő pillanatban még röhögtem.