Nervous 《S.M.》

1. PERCEKNEK ÉRZÉKELT ÓRÁK

Blair

- Szia - suttogtam mosolyogva, ahogy Shawn felvette a telefont.

- Szia, Kicsim - vigyorodott el Shawn, és az ágyban fekve az oldalára fordult.

- Késő van nálad?

- Nem, csak kicsit elfáradtam. Gondoltam, pihenek egy kicsit, amíg te a suliban szívsz - csúnya nézést magamra erőltetve mutattam be a fiúnak, aki jól ki is nevetett érte, aztán egy puszit küldött a kamerába. - Te nem tudsz csúnyán nézni.

- Khm, múltkor nem ez volt a véleményed - tetettem köhögést és vigyorogva megforgattam a szemem.

- De akkor tényleg mérges voltál - rántotta meg a vállát. Aztán percekig csak a nyugodt csendben bámultuk egymást. Shawn mosolyogva legeltette szemét főleg a számon és szememen, de megcsodálta az apró anyajegyemet is a jobb szemem alatt milliméterekre.

- Énekelsz nekem? - súgtam közelebb hajolva a telefonhoz. Hangom a lágy szellőhöz hasonlóan terjedt szét a szobámban, halk volt és nyugodt. Nem zavart senki és semmi. Még Will és Sasha sem, és lehet hülye döntés, de amíg nem vészes a dolog, titkolom Shawn elől. Csak idegeskedne miattam a turnéján, azt pedig nagyon nem szeretném.

- Do ya? Do you think about me? - kezdett bele régi kedvencébe, amit mai napig szívesen előad és énekel. Ruin. Hogy én mennyire szeretem ezt a számot.

Magánkoncertje alatt én vigyorogva tekergettem a gyűrűt az ujjamon, és szinte le sem vettem szemem vőlegényem vidám arcáról. Valahányszor elkaptuk egymás pillantását, hangján is lehetett hallani mosolyát, de annak látványa mindent megért.

- Tetszett?

- Még - néztem csillogó szemmel rá, aztán lehajtva a fejem újra a gyűrűt vizsgálgattam.

- Mit nézel ennyire? - kérdezte Shawn, mire csak megvonva a vállam, felemeltem a kezem. - Ó - húzta szélesebb mosolyra a száját, aztán panaszosan felnyögve a hátára fordult, így féloldalasan látszott a kamerában. - Úgy átölelnélek most. A nyárban ez volt a legjobb. A karjaimban voltál egy hónapig.

- Ne mondj ilyeneket, mert már így is szenvedek - nevettem fel, mire mosolyogva visszafordult az oldalára.

- Hogy telt az első nap?

- Elment - csak ne szóld el magad. - Egész sokat tudtam olvasni. Meg igazából egész nap velem voltál a fülesemnek hála - mutattam nevetve a fülemre, utalva a tárgyra. - De egyébként semmi különös nem volt ma. Ez az évünk is tanulós lesz, mint gimiben az összes eddigi - vontam meg halvány mosollyal a vállam. - Csak a végzős évtől tartok - sóhajtottam fel a plafon felé nézve.

Shawn mosolyogva hallgatta a semmiről szóló beszámolóm, és nevetve reagálta le a holnapi dupla töri kezdésemet... Két óra Mrs. Walkerrel - tényleg rohadt vicces, Shawnie.

- Fel fog adni egy csomó tanulnivalót - nyüszítettem fel újra, aztán egy nagyot morogva elterültem az ágyon.

- Majd segítek, Kicsim. Egyszerű lesz az, hidd el.

- Mondod te, aki szerette a törit - ültem fel újra, és a plédemet kezdtem gyűrögetni.

- Nem lesz vészes. Segítek - kuncogott fel, majd kikelve az ágyból sétálni kezdett. - Itt a teád - rázogatta meg a telefon előtt a dobozkát, mire szélesen elvigyorodtam.

- Igyunk együtt. Csinálok én is.

▪▪▪

- Anyaaa, hol az irodalom könyvem? - kiáltottam, miközben még a díszpárnáimat is letúrtam a földre, és a takarót is felrántottam.