Nervous 《S.M.》

41. VEDD FELESÉGÜL

Blair

- Nem hiszem el, hogy végre hazamehetünk egy kicsit - Shawn a kezemet fogva sétált fel a repülőbe, és vigyorogva konstatálta, hogy leülve rögtön a vállára hajtottam a fejem.

- Fáradt vagyok - motyogtam, felnézve rá. Vigyorogva átnyúlt köztem és az ülés közt, és átölelt.

- Mozgalmas volt a tegnap esténk - kacsintott rám vigyorogva, mire kuncogva fúrtam arcom a vállába.

- Fúj már! - csattant fel Zubin, mire Shawn meglepetten nézett rá, és győztes-gúnyos mosolyra húzta száját.

- Edzettünk egy kicsit, Blair pedig volt olyan aranyos, hogy kellőképpen motivált - vont vállat, mire Zubin elhúzta a száját.

- Ágytornával?

- Nem. Egy jól megcsinált gyakorlat, egy puszi - rázta meg fejét Shawn.

- Blair abban hogy fáradt el?

- Azt mondta: edzettünk. Többes szám Zubin. Shawn után én is edzettem a puszikért - emeltem fel fejem nevetve. Zubin rám nézve bámult egy ideig, aztán vállat vont és előre fordult.

- Aludj egy kicsit - húzott vissza vállára Shawn.

- A szüleiddel találkozhatok majd?

Shawn döbbenten nézett rám, ahogy vigyorogva nézek rá egy cseppnyi idegesség nélkül.

- Apukádat ismerem már, de anyudat is szívesen látnám. Aaliyahról ne is beszéljünk - nevettem fel, visszahajtva a fejem Shawn karjára.

- Találkozhatsz velük, persze. Majd valamelyik nap átmegyünk hozzájuk - simított végig vállamon, és fél fülhallgatóját odaadva segített álomba merülni.

▪▪▪

- Végre! - kiáltott fel Shawn beborulva az ágyba. A magas fiú teljesen szétterült a franciaágyon, ujjai már le is lógtak, így ha akartam volna se tudtam volna lefeküdni mellé.

Mosolyogva dobtam le a kézitáskám a padlóra, és arrébb lökve egyik lábát lehuppantam az ágy végére.

- Nem jössz ide hozzám? - emelte fel két karját, ahogy a gyerekek szokták, mikor ölelésért nyújtózkodnak felénk.

- Hogy? Nincs is melletted hely - nevettem fel, feljebb mászva az ágyon, és ráültem a csípőjére.

- Hát én valahogy így gondoltam - vigyorodott el, és felülve elkapta a derekam, és magára fektetett.

- Ennyire szeretel? - kérdeztem kislányosan, és csillogó szemeibe néztem.

- Igen - nevetett fel, és a hajamat simogatva vigyorgott tovább. - Olyan aranyos, amikor így nézel rám.

- Hogy? - ültem fel mellkasára támasztott kézzel.

- Ilyen csillogó szemmel -csuklómat elkapva összekulcsolta az ujjainkat.

- Te beszélsz? Olyan, mintha csillagszóró lenne a szemed helyén - hajoltam közel hozzá nevetve és egy rövid puszit nyomtam a szájára.

- Te ne mondj semmit a tűzijáékaiddal.

- Haha - forgattam meg a szemem, és lemászva róla kimentem a konyhába. - Kérsz valamit? - kiabáltam vissza neki.