Nervous 《S.M.》

42. MEGTETTE

Blair

- Shawn, ez undorító! - ripakodott rá Karen, ahogy Shawn jóízű falatozása után egy aprót böfögött.

- Most mi van, minden ember csinálja ezt - tárta szét a karját értetlenül, és gyermeki örömtől csillogó szemekkel kapta rám a tekintetét, ahogy felnevettem a köztük játszódó szituáción.

- Örülj, hogy eszik a fiad - jegyezte meg Manuel, és Aaliyah felé biccentett. - Már ha a lányod nem - Liyah duzzogva összefonta karját, mikor Manny szétborzolta a haját.

- Ja, húgi, hogy bírsz csak, érted csak kettő muffint megenni? - dőlt előre "vallatópózban" Shawn.

- Te meg a másik véglet vagy. A felét eltűntetted, és a tegnapról maradt palancsintát is beverted reggelire - szemöldökömet felvonva rákönyököltem a pultra. Shawn vállát vonogatva pillantott rám.

- És? Te nem etted meg, én meg igen. Ezzel mi a baj?

- Shawn - tettem kezem az övére, amolyan "jól figyelj rám" stílusban. - Hét darabról beszélünk. És lásd be, nem a legkisebbekre sikerültek - Karen hangosan felnevetett, Manuel megköszönte, hogy ellátom a gyermekét, Aaliyah pedig konyhamalacnak titulálta testvérét. Shawn értetlenül, széttárt karral fordult körbe, aztán fejét rázva felröhögött.

- Csak érjünk haza. Garantálom, hogy véged lesz, West - suttogta vészjóslóan.

- Nehogy bántsd - Karen ijedten bámult a fiúra, aki jóízűen felnevetett és anyjára hagyta a dolgot.

- Szerintem nem bántaná a menyasszonyt - vette el előlünk a tányért Manny, és közben rám vigyorgott.

- Tényleg - csapott a pultra, majd a homlokára Shawn. - Hiszen nekem menyasszonyom van!

- Okééé, szerintem vége a játéknak - simítottam meg a vállát nevetve, de Shawn a fejét rázva felállt, felhúzta a cipőjét és visszaballagott a konyhába.

- Mentem gyűrűt venni - nekem egy puszit adott a számra, Karennek a homlokára. Húgának és apjának intett, és a kocsikulcsot felkapva kisétált a házból.

- Ez most... Mi? - kérdezte Liyah teljes sokkban, és homlokát ráncolva nézett rám.

- He? - kultúrált módon eltátottam a számat, és Shawn után szaladtam, ki a házból. - Te ezt most komolyan gondolod? - kiabáltam ki neki az ajtóból, de csak a kocsiból integetett nekem, ahogy elhaladt a kapu előtt. - Shawn, ugye csak viccelsz? - hiába volt már hallótávolságon kívül, egy utolsó próbálkozással értetlenül széttárva a karom, neki támaszkodtam az ajtófélfának.

- Most komolyan elment? - jött a család többi tagja a konyhából. Karen aggódva mellém lépett és kinézett az utcára. Shawn már méterekkel távolabb járhat, én mégis várom, hogy röhögve visszatolasson, hogy így egy jó poénként tudjunk gondolni az egészre.

- Ez meghülyült vagy meghülyült? - kérdezte karba tett kézzel Aaliyah. Manuel döbbenten, szemét le sem véve az ajtóról, vállával félig felé fordulva válaszolt:

- Szerintem csak szerelmes.

- De most... most komolyan elmegy gyűrűt venni? - fordultam hátra hozzájuk, Karen pedig sopánkodva megragadta a karom.

- Ne érts félre, de remélem nem. Istenem, te még csak tizenhét vagy ő meg húsz, nagyon fiatalok vagytok. De biztos Shawn sem olyan hülye, igaz? - fordult segítségkérően férje felé.

- Őszintén? Én bármit kinézek belőle - vont vállat.

- De ugye nem kéri meg a kezem? - Aaliyah, Karen és Manuel szörnyen furcsán néztek bepánikolt arcomra, így kénytelen voltam magyarázatot adni félelmemre. - Fiatalok vagyunk, ilyen hülye nem lehet. Karen szeretem a fiadat, esküszöm senkibe nem voltam még úgy igazán szerelmes, de tudom, hogy Shawnnál egy nagyon, nagyon mély érzelemről beszélünk, de... de nem mennék még hozzá! Most töltöttem be a tizenhetet, ha komolyan megkéri a kezem és nemet mondok, egy életre megutál. Márpedig én nem fogok igent mondani! Tizenhét évesen nem leszek feleség!