Nervous 《S.M.》

19. UNDORÍTÓ

Shawn

Blair összes izma megfeszült, saját nyugtatásképpen körkörös mozdulatokkal masszírozni kezdte fejbőrömet hajamba vezetett kezével.

- Blair - továbbra is kapkodtam a levegőt, remegtem, a testem és a hangom is. De már nem a tömeg miatt. A választól féltem.

- Ne itt, és ne most, kérlek - arcát az izzadságtól göndörödő fürtjeim közé temette. - Nyugodj le. Elmegyünk Brithez, aztán este az albérletben mindent megbeszélünk, jó? - kisebb erőfeszítéssel felemelte fejemet a hasáról, és mélyen a szemembe nézett.

- Jó - válaszoltam suttogva, szememet lehunyva államat ismét hasának támasztottam. Arcomat égette a nap, éreztem, ahogy a rajongók továbbra is kitartóan figyelnek minket, és esetleg videóznak, fotóznak is. Ebből tuti címlapsztori lesz...

  - Jobban vagy? - Blair hangja visszarántott kábulatomból, amit arcomon érzett cirógatása okozott. Bólogatni kezdtem, és a felettem álldogáló angyal szemébe néztem.

- Annyira örülök, hogy végre velem vagy - karomat szorosabban fontam köré, arcomat oldalra fordítva visszadőltem a hasára. Blair lehajolt és óvatos puszit nyomott a fejem búbjára.

- Elnézést - lépett mellénk a sofőr, kissé feszengve. - Láttam a fiatalember állapotát, meg minden. De szerintem lassan indulhatnánk. A fiú táskáját és tokját is elraktam már a csomagtartóba. Minden készen áll - Blair villámokat szóró szemmel, és hatalmas lendülettel fordította fejét a férfi felé.

- Addig nem vagyok hajlandó innen elmozdulni, amíg Shawn azt nem mondja - semleges, kimért hangjától, komor arcától, megfeszült izmaitól a hideg futkosott a hátamon. - Nekem az ő egészsége és nyugodtsága a lényeg.

- Ez nagyon jól esik, Blair - fúrtam orromat rövid időre a hasába. - De már jól vagyok - húzódtam el tőle, és rendesen beültem a kocsiba.

- Biztos? - hajolt be aggódva a kocsiba. Bólintottam, és kezénél fogva őt is behúztam az ülésre.

- Indulhatunk, uram - szóltam előre a bepattanó sofőrnek. - És köszönjük a türelmét - mosolyodtam el. Szemem sarkából láttam, ahogy Blair megforgatja a szemét.

■■■

- Mennyi lesz...? - kérdezte tárcáját elővéve Blair, de a férfi közbeszólt.

- Ingyen, egy kis szívességért cserébe - sandított rám a visszapillantó tükörben.

- Mi lenne az? - kérdezte Blair összehúzott szemöldökkel.

- Nos, az én lányom nagyon szeret téged - fordult hátra és rám mutatott.

- Kép és aláírás? - kérdeztem.

- Igen.

- Kizárt! - csattant fel Blair, mire mindketten összerezzentünk. - Hogy képzeli? Shawn most van túl egy pánikrohamon! - csapott idegesen a vezetőülésre.

- Nyugi - fogtam le a kezét, és biztatóan elmosolyodtam, majd a férfihez fordultam. - Megcsinálhatjuk a képet és aláírást is adok - mosolyogtam rá. Blair dühösen fújtatott, és kipattant a kocsiból.

- Annyira agyatlan vagy - magyarázott Blair, mikor már a kórház liftjében álltunk. - Pánikroham után te még játszod a hős sztárt, és pózolsz a sofőrrel!