Nervous 《S.M.》

5. AGGÓDOK

Blair

Will és Sasha nyugdíjba vonultak. Nem kerestek, nem szekáltak, nem keserítették tovább a hetemet. Gondolnom kellett volna a vihar előtti csend effektusra, de pihent agyam csak örülni tudott a kerülésüknek. Ez tartott szeptember tizenháromig, mikor egy ember számára látszólag balesettel visszatértek a mindennapjaimba:

- Jól van osztály - lépett be a testnevelés tanárunk a pályára, és lerakta válláról a kézilabdákkal teli zsákot. - Ma kézizünk!

- Éljen - utálta a kézit. Most mégis kicsattanó örömmel, és gonoszan vigyorgott. Sejtenem kellett volna, Sasha nem készül jóra.

- Bemelegítés után csapatot választunk. Jim és Justin, ti választotok majd - a fiúkra mutatva bólintott egyet, aztán sípját megfújva három körre ítélt minket a műfüves pálya körül.

- Akkor én választoooom... - nézett körbe a lányok csapatán Justin. - ...Mondjuk Hannaht - bökött a lány felé.

- Én pedig Sashat.

- Blair - intett nekem Jus, mire halványan elmosolyodva vettem el tőle a kék mezt és Hannah-val lepacsizva beálltam a sorba.

- Szerencséd. Blair szinte az egyetlen, aki tud játszani - dünnyögte Roy a csapatkapitány mögött.

Justin szemét forgatva, nevetve fordult hátra, aztán mosolyogva rám nézett.

- Gondolom te leszel a beálló - biccentett felém.

- Naná - röptében elkaptam a tanárnő által felém dobott labdát, és a pálya közepéhez sétáltam.

A sípszó hallatán rögtön lepasszoltam a labdát az irányítónak, és felfutottam az ellenség hatos vonalára, de közben ügyeltem a labdára. Kezdő voltam még, mikor sokszor visszapasszolták nekem a labdát, de addigra én már másfelé sprinteltem, háttal az én térfelemnek.

George, a fehér csapat beállója rögtön felfigyelt rám, és a hatoson elém állva fogott engem. Justin és Roy lélekszakadva rohangáltak egymás után a labdával, és igyekeztek feljebb szállítani azt.

- Roy passzolj Hannahnak! - kezemből tölcsért formálva kiabáltam át a pálya túloldalára, mire a srác magának biccentve egy aprót, passzolt a szélső játékosként mozgó lánynak.

- Mérgezett kisegér! - oldalra fordítva a fejem megláttam az edzőmet, aki a pályát körülvevő háló mögött nevetve kiabált és rázta felém a kezét. Én is nevetve álltam az engem védő George elé, és igyekeztem szapora léptekkel mindig a labda oldala felé szaladni, mozdulni. Fehér ellenfelem nehezen tartotta velem a tempót, így kétségbeesetten kiabált az irányítójának, akinek muszáj volt csatlakoznia védésemhez.

- Basszus - szisszentem fel nagyon halkan, ahogy erőlködéseim ellenére sem tudtam megkerülni a velem egy ütemben mozgó srácokat. Közben Angelina, a fehér csapat átlövője labdát szerzett gólt lőtt.

- Mit csinálsz? - rivallt kapusunkra Roy, ahogy szegény srác átpasszolta neki a labdát. Séta közben megkaptam a bőrt, és a felezőre állva végeztem el a középkezdést, majd futottam vissza a hatosra.

- Most nem fogsz ki rajtam - morogtam az orrom alatt, és Georgeot kikerülve felfutottam a hatos és a középvonal feléig.