ANGELO!✔

1. - Conti! /C./

- Ezt nem mondhatod komolyan! - kiáltok fel mire az öcsém csak csítitani próbál de nem tiltakozik. Mert nem tiltakozhat. - 19 évesen férjhez adsz? Ezt te sem gondolhatod komolyan... - most már zokogok mire Carlo kisétál a szobából. Rá nem sokára kiabálást hallok kintről de nem foglalkozom vele. Csak karba tett kézzel ülök és nem nézek apámra.

- Lenyugodtál? Fantasztikus. Ez már el lett döntve. Különben meg kár kiborulni hiszen Caterina úgyis előtted házasodik. Csak egy évre szakadtok el egymástól. Most távozhatsz! - adja ki a parancsot apám mire kiviharzok az ajtón és felrohanok a szobámba.

Nem telik bele sok idő és Caterina, a nővérem jelenik meg mellettem, hogy vigasztalgasson. Mellém ül, az ölébe veszi a fejem és a hajam kezdi simogatni. Látom, hogy valamit kérdezni akar de nagyon óvatoskodik.

- Nincs kedved egy bulihoz? - hát elhiszem, hogy ezt tényleg óvatosan akarta megkérdezni.

- Miféle bulihoz? Mikor engedtek el minket valaha is bulizni Cat? Soha! Most miért engednének? - kérdezem dühösen, hiszen Ő is tudja, hogy ez nem a mi világunk.

- Ki mondta, hogy kell bárki engedélye? - kérdezi sunyin.

- Igazad van! - hirtelen felülök mert felbátorodok. - Apánk már nem parancsol nekünk. A vőlegényeink.. fúj, de utálom ki mondani is ezt a szót. Ők pedig New York-ban vannak szóval senki nem akadályozhat meg benne! Megérdemlem! Tönkre tették az életemet ez a minimum amivel kárpótolhatnak. - egyre jobban fellelkesülök és Cat-et is lázítani akarom egy kicsikét. - A legrövidebb ruhánkat kell felvennünk!

- Cam nem biztos, hogy ez jó ötlet... - kezdi Cat de belefolytom a szót.

- Ugyan Cat! Te nem akarsz élni egy kicsit mielőtt örök száműzetésbe küldenek minket? Nem érzed azt, hogy minket teljesen elnyomnak amíg Ők megtehetnek bármit amit akarnak? Még ha ezért meg is büntetnek akkor is megéri mert legalább nem úgy fogunk rágondolni, hogy mi lett volna ha. Olyan bulinak kell lennie, hogy még ha meghalunk akkor is arra gondoljunk, hogy ez legalább megérte. - hadartam el egy szuszra de megérte mert Cat nem tiltakozott tovább ellene.

A bulit - mint kiderült - egy távolabbi maffia család fia tartja, akinek szülinapja van így eléggé nagy a hepaj. Drog, alkohol, fegyverek mindenhol amerre csak elnézel. Nagyon nem kellene itt veszélyesebb vizekre evezni. De kit érdekel? A Capo dei Capi fiának a felesége leszek. Majd megment ha akar. Küzdjön ha kellek neki. Mert én nem Caterina vagyok. Kicsit sem hasonlítok a nővéremre. Nem egyezzek bele könnyen abba, hogy döntéseket hozzanak a fejem felett. Én harcolok. Nem vagyok közel sem annyira erős mint Cat. Lelkileg legalábbis. Viszont harcolni én tudok jobban. Én nem alkuszok meg a sorsommal.
Ő jing és én vagyok a jang. Ő szőke, zöld szemű, gyönyörű de nagyon kitűnik közülünk. Ezért is ragaszkodott hozzá olyan nagyon Domenico, mert Ő csodaszép.
Én barna hajú vagyok és kékes-barna szemű. Semmi különleges nincs bennem. Talán csak annyi, hogy mindig megszerzem amit akarok és mindig elérem amit el akarok érni. A kitartás az én szuper képességem.

Rengeteg testőr van a buliban, csak sajnos - vagy nem - egy sem a miénk. Mi otthon hagytuk a sajátjainkat. Az öcsém, Carlo, mióta elkezdte a kiképzését simán elmehetne testőrnek is. Nagyon nem látszik rajta, hogy még nálam is egy évvel fiatalabb. Véd minket és vigyáz ránk. Bár inkább Caterina-ra. Szerintem engem talpraesettebbnek gondol azért nem óv annyira mint a nővérünket.

- Hello szépség. - köszön rám egy írtó helyes srác akinek egy korona van. Valószínűleg Ő a szülinapos.

- Hello szülinapos.

- Miből tudtad? - kapja el a derekam és húz közelebb magához.

- A koronádból szép fiú. - fejtem le magamról a karjait.

- Hogy hívnak édeske?

- Camila. Camila Conti. - mondom mire srác csak vigyorog.

- Rokon leszel hamarosan. Angelo már nagyon kiszemelt magának. Tudod drága? - kérdezi mire az arcomról azonnal eltűnik a mosoly.

Mire csípősen visszaszólhatnék már az öcsém mellettem terem és elkezd húzni a kocsi felé.

- Mi van? - kérdezem

- Húzzunk innen mert nagyon nem jó fele veszik a kezdetét a dolgok. - ahogy kimondja valaki piát kezd szétlocsolni a kertben így ennek köszönhetően csöpög belőlünk az alkohol.

Szót fogadok mert tudom, hogy Carlo megérzései csalhatatlanok és a pia öntözgetés tényleg rossz fele viheti a dolgokat.
Az öcsém a csomagtartóhoz lép és ki kap három pólót. Kettőt nekünk dob oda, egyet pedig felvesz.
Mivel még egyikünk sem akar hazamenni ezért a törzshelyünkre megyünk. A város határában lévő hegytető kilátójába. Csak ülünk, beszélgetünk, hülyülünk mert már sokáig úgysem tehetjük hiszem hamarosan elszakítanak minket egymástól.
Csináltunk közös képeket és facebookra feltettem azt amin Caterina-val feszítünk. Épp puszit ad az arcomra , én pedig vigyorgok. Ha valaki olyan nézi aki nem ismer minket az egy teljesen átlagos testvérpárt láthat. Mintha soha semmi gondunk nem lenne az életben. De tudjuk, hogy ez olyan hazugság amivel sokszor magunkat is szeretnénk megtéveszteni.

A képhez egyetlen szót írok, azt is olaszul : Fedeltá! azaz Hűség!

Mert azok vagyunk. Hűségesek egymáshoz. Közösek voltak a céljaink, a terveink és az álmaink. Mára már csak egy álmunk/vágyunk maradt közös, hogy bárcsak máshova születhettünk volna és élhetnénk átlagos életet. De nekünk nem ez jutott így megpróbáljuk ebből kihozni a maximumot.

Otthon a házba osonunk - mindenki a saját szobájába - és lefekszünk aludni. És bár egyszer felriadok arra, hogy hangos kiabálás hallatszódik a nappaliból de nem foglalkozom vele.
Egy kellemes gondolattal a fejemben alszom vissza. A legkellemesebb gondolattal.

Kapja be Angelo!
Kapja be Domenico!
De még maga a Capo dei Capi is bekaphatja!

Engem nem lesz olyan könnyű megszelídíteniük.