ANGELO!✔

7. - Sul serio?! /C./

Még, hogy Ő mondja meg nekem, hogy mit tehetek meg mit nem!
Hát ki a jó istennek képzeli ez magát? Jah. Persze. Istennek képzeli magát!

Csak én nem hiszek Istenben!

Már 1 hónap eltelt az esküvő óta és annyira nehezen szokok bele a minden napjaimba Caterina nélkül. Főleg így, hogy Angelo minden levegő vételemet ellenőrzi.
Hiányzik a nővérem. De tudom, hogy Domenico-nál jó helyen van.
Mert bár Angelo és Ő testvérek, mégis ég és föld a kettő fiú.
Ha Angelo lenne az új Capo akkor elszabadulna a pokol!
Angelo-nak szörnyű természete van. Soha nem szabad ekkora hatalmat a kezébe adni. De szerencsére ez a veszély nem fenyeget mert ha a Capo meghal akkor Domenico lesz a soron következő.

- Min gondolkodsz? - ijeszt halálra, az ágyamon fekvő öcsém.

- Mit keresel a szobámban? - támadok neki azonnal mert nem vagyok ehhez hozzászokva.

- Így, hogy az egyik nővérem elment, úgy döntöttem, hogy a másikat fogom boldogítani. - néz rám teljesen komolyan.

- Micsoda? Itt hagyott a kedvenc nővéred és akkor hirtelen eszedbe jut, hogy létezek én is?

- Ugyan Cami, ne légy ilyen drámai.

- Nem vagyok drámai. Tény, hogy Caterina a kedvenced. De nem baj mert nekem meg Claree.

- Na ne viccelj már. - még Ő sem hisz nekem. - Csináljunk valamit unatkozom.

- És ugyan mit? Angelo minden lépésemet figyeli. A házból sem tudom, úgy kitenni a lábam, hogy Ő nem tud róla.

- Majd fedezlek!

- Nem akarom, hogy miattam bajba kerülj.

- Nem fogok. Készülődj össze és gyerünk.

Tudom hova akar menni. Találkozni akar a barátaival, de, hogy enyhítse a találkozót ezért hívja az én barátnőimet is, hogy biztos elmenjek vele.
Caterina-nak, Claree-nek és nekem sok minden meg van tiltva. Nem találkozhatunk iskolán kívül fiúkkal és az iskolába is testőrök kísérnek. Nem igazán mászkálhatunk máshova szinte csak iskolába. Mindig figyelnek ránk, hogy véletlenül se keveredhessünk veszélyes közelségbe egy fiúval.
A férjünknek kell tartogatnunk magunkat. Ezért korán férjhez adnak egy befolyásos emberhez, vagy jelen esetben, egy befolyásos ember fiához.
Barátnőnk több is lehet, de soha nem hozhatjuk haza őket. Nem azért mert akkor lelepleződnénk - az a legkevésbé sem érdekel senkit. - hanem mert akkor plusz biztonsági intézkedéseket kellene eszközölni és jobban oda kellene ránk figyelni nehogy olyanra vegyenek rá minket a barátaink amikre nem lehetne. Így tehát a barátnőinkkel csak az iskolában találkozhatunk.
Persze az öcsémre a fent elsorolt intézkedések közül egy sem igaz. Ő úgy éli világát ahogy szeretné, a kutya nem szól bele. És bár rettenetesen szigorú - még velünk is - attól függetlenül néha épp Ő az aki segít nekünk egy kis 'szabadságot' teremteni.
Ő megért minket!

- Induljunk! - lép be Carlo a szobámba és annyira ideges vagyok, hogy már szinte csak akkor merek levegőt venni mikor a visszapillantó tükörből látom a villát.

- MEGCSINÁLTUK! - kiabálok rá nevetve mire Ő sem bírja sokáig visszatartani és nevetni kezd.

- Hihetetlen, hogy kis apróságoknak is mennyire tudsz örülni.

- Neked lehet, hogy ez kis apróság de nekem nem.- tájékoztatom mire legalább annyi van benne, hogy elszégyelje magát.

Az út tovább 10 perce csendben tellik. Leparkol oda ahova én is a múltkor. A mozi elé. Kiszállunk és a mozi mögötti parkba vesszük az irányt. Ide csak akkor találhatsz ide ha ismered a várost. Mi pedig ismerjük.

Hatalmas nevetést hallok ami tudom, hogy a két 'legjobb' barátnőmtől származik. Elém rohannak és megölelnek majd közvetlen utánuk jön három fiú is akikből nekem kettő ismeretlen.

- Camila. Ők itt a barátaim. Alex-et már ismered. Ők pedig Nick és Vic. - integetek nekik mire az öcsém ràjuk néz. - Srácok. Ő pedig itt Camila. A húgom. - nevet.

- A húgod mi? A nővére vagyok. - nyújtom a kezem a fiúknak akik mind megrázzák és jót vigyorognak rajtunk.

- Mi van öcsi? Lenyom a nővéred? - nevet Alex rajtunk.

- Viccelsz? Persze, hogy le. Nézd azokat a bicepszeket! - és emeli fel a karom behajlítva mire szinte mind sírunk a nevetéstől.

- Gyere dagi. Még a hátamon is elbírlak.

- Azt szeretném én látni! - mondja Vic

Azzal a lendülettel Carlo a hátamra ugrik majd kb 5 percig tudom tartani, utána pedig mindketten eldőlünk a fűben mint két zsák krumpli.
Nevetve kecmergünk álló helyzetbe és Vic finoman megfogja a karom és a derekam, hogy egyenesben tartson és segítsen.

Mkkor stabilan állok sem ereszt el ami kissé ugyan kellemetlen, de jól eső érzéssel tölt el.

- Cami ez nem a te telód? - kérdezi az öcsém és fülel.

- De igen. Alig hallottam. Biztos levettem a hangot. - mondom majd arrébb sétálok, tőlük elnézést kérve.

Mikor meglátom ki keres csak megforgatom a szemem.
Felveszem de időm sincs beleszólni mert azonnal lerohan.

- Mondd meg annak a seggfejnek, ha mégegyszer hozzád ér hallott ember! - és letette.

Istenem mi vár rám ha hazaérek?!

* Sul serio?! - Komolyan?!