ANGELO!✔

31. - Notifica! /A./

- Gratulálok Camila. Ön ikrekkel váradós. Egy kislány és egy kisfiú. - nem merem elhinni amit hallok. A feleségem éppen ma négy hónapos terhes. A pocakja még alig látszik de már lassan ideje lesz elmondani a családnak amit ma fogunk megejteni. Domenicoékhoz megy vacsorára mindenki. 

- Köszönjük doktor úr. - áll fel Cami és felöltözik majd távozunk. - Boldog vagy?

- Még nem merem elhinni, hogy ekkora csodák érkeznek az életünkbe. Annyira hihetetlen. Ikrek. El sem merem hinni. Alig várom, hogy a karomban tarthassam a kislányomat.

- A lányodat? - néz rám döbbenten Camila

- Persze. Mi ebben ilyen hihetetlen?

- Azt hittem a kisfiúnak jobban örülsz, hiszen Ő lesz az örökös. Aki tovább vihet mindent. Nem a lány. 

- A lányom lesz a szemem fénye. El fogom kényeztetni. Mindkettőnek örülök természetesen de soha nem gondold, hogy a fiút jobban várom. Láthatod, hogy bánok Chloeval. Őt is szeretem, pedig lány.

- Igen. De Ő nem a te lányod.

- Azért kicsit olyan mintha az lenne.

- Miért? - kérdezi nevetve

- Azért mert most én vagyok a családok feje és kicsit olyan mintha hozzám is tartozna.

- Tartozik is. Szeret téged. Ne aggódj. - ad egy puszit az arcomra majd beszállunk a kocsiba és haza megyünk. 

Azon gondolkodom haza felé menet, hogy miként mondjunk el Domenicoéknak a nagy hírt. Na meg persze Carlonak. Szerintem az a legjobb ha csak úgy szimplán bejelentjük. Úgyis mindenki meg fog döbbenni. Na jó, talán Caterina annyira nem lepődik majd meg, de rajta kivül mindenki megfog. Nem is baj. Szeretem néha sokkolni a családot. Ez sűrűn megtörténik de most legalább jó dologgal sokkolom őket nem pedig valami bajos helyzettel.

- Min töprengsz? - kérdezi Camila miközben a kezét a kezemre teszi.

- Azon, hogy este be kell jelentenünk mert sokáig már nem rejtegetheted a folyamatosan növekedő pocakodat. 

- Nem is akarom már sokáig rejtegetni. Hogy tervezed a nagy bejelentést?

- Hát tekintve, hogy Domenicoékhoz megyünk vacsorára úgy gondoltam, hogy akkor mikor mindenki ott lesz az asztalnál. Így egyszerre tudja meg mindenki.

- Az öcsém is. - suttogja rémülten de én meghallom és elnevetem magam

- Ne aggódj. Kicsit meglepődik, talán el is hord minket mindennek de aztán jobban fogja imádni a gyereket mint mi. - mosolygok Camilára.

- Úgy legyen. 

Hazaérünk és Ő lefekszik aludni egy kicsit mert mindig kimerül. Eddig csodálkoztam rajta de most, hogy tudom, hogy kettő gyermeket hordoz magában már annyira nem vagyok meglepődve.

Kb másfél órával később keltem fel, hogy el tudjon készülődni az induláshoz. Sokat szerencsére nem kell utaznunk hiszen csak feljebb megyünk egy emelettel. 

- Örülök, hogy nem kell órákat utazgatnunk ha mondani akarunk valamit. - mondja miközben tördeli az ujjait. Megfogom őket és a számhoz emelem egy csókra.

- Ne idegeskedj. Semmi baj nem lesz. Mindenki örülni fog. - kicsapom az ajtót és belépek. 

- Imádom, hogy mindig úgy jössz ide mintha haza érkeznél. - nevet mellettem a feleségem

- Én annyira nem. - sétál ki Domenico a konyhából kócos hajjal.

- Csak nem rosszkor érkeztünk? - kérdezem vigyorogva mire Ő is elmosolyodik és a hajába túr.

- Szörnyűek vagytok! Megyek inkább Chloehoz mert van egy olyan sejtésem, hogy Cat még nincs olyan állapotban, hogy vendégeket tudjon fogadni.

- Te nem vagy vedég! - kiállt utána Dom

- De akkor sem akarok kompromitáló helyzetben rátalálni a nővéremre. 

......................................................................

A vacsora jó hangulatban telik. A desszert elött szólok a többieknek, hogy figyeljenek.

- Srácok mondani akarok valamit. - hirtelen mindenki elcsendesedik de csak Cat az aki mosolyog továbbra is. - Camila terhes. - mindenki sokkot kap. Szó szerint. Domenico nem pislog, Carlo pedig lehet, hogy még levegőt sem vesz.

- Hogy micsoda? - kérdez vissza az öccse teljesen hideg hanggal

- Terhes. Tőlem. Ikrekkel. Egy lány és egy fiú. - mondom mosolyogva.

Mindenki feláll az asztaltól és gratulál nekünk. Bár Carlo azért tovább ölelgeti Camilat mint kellene és furcsán suttog a fülébe, de Dom észreveszi a feszültségem és Cami felé mutat mikor nevetve rázza le magáról az öccse hülyeségeit. Hihetetlenül boldog vagyok.
Vacsora után haza megyünk és mindketten alig várjuk, hogy lepihenjünk. Főleg Cami aki most még fáradékonyabb mint máskor. De nem baj, ha ez ezzel jár akkor boldogan vállalom, hogy akár egésznap örzöm az álmait. 
Mikor már pizsiben vagyunk halljuk, hogy valaki csönget. Cami van közelebb az ajtóhoz ezért Ő nyitja ki, hogy letudja azt az idegesítő rokonunkat akire számítunk. 

Az ajtó nyílik, Camila ledermed, Én pedig nézem, hogy kilephette meg ennyire de mire reagálhatnék már hallom is a pisztoly utánozhatatlan hangját ahogy elsül.

- Leo! - suttogja Camila majd vérezve összeesik...

* Notifica - Hírek *