ANGELO!✔

28. - Gravidanza! /C./

Mikor Domenico távozott, én akkor értem haza.

- Légy vele türelmes. Szüksége lesz most rád. Ne engedd, hogy ellökjön magától. - mondja miközben beszáll a liftbe. Értetlenül nézek utána de csak addig míg be nem lépek a lakásba. Akkor mindent megértek.

Angelo a kanapén ül és csak bámul maga elé a semmibe. Nem tudom, hogyan viszonyuljak hozzá azokután amit Domenico mondott. Mindenesetre azért nem rohanom le mert az tényleg igazán nagy sokkot okozhatna neki.

- Szia. Minden rendben? - kérdezem miközben mellé ülök és végig simítok az ujjaimmal a fürtjei között.

- Nem. Azt hiszem, most éppen nem. - mondja majd megragadja a kezemet és felfelé húz a lépcsőn. Nem kérdezek semmit csak megyek utána a szobába és hagyom magam mikor vetkőztetni kezd. Óvatosan vesz le rólam minden ruha darabot majd közelebb húz magához és az ajkait az ajkaimra tapassza - Mindig annyira édes vagy. - átkarolom a nyakát és közelebb húzom magamhoz, majd hirtelen elengedem és az ingéért nyúlok, hogy kigomboljam. Utána a kezem egyre lejebb csúsztatom és a nadrágjából is kihámozom. Mikor már teljesen meztelenül állunk egymás előtt, arccal a falnak fordít és a kezeimet a fejem fölé szorítja. Nem tudom mit akar, de meg akarom adni neki azt amire szüksége van. És ha az most ez, akkor ezt fogja megkapni tőlem. A péniszét a lábam közé csúsztatja és párszor végig simít a nedvességemen mire csak még felajzottabb leszek. Ez persze nem kerüli el az Ő figyelmét se - Imádom, hogy mindig ennyire készen vársz rám. - Szavai hallatán egy nyögés hagyja el a számat és érzem, hogy lassan hatol belém folyamatosan tágítva engem míg alkalmazkodni nem kezdek a méretéhez. Utána már nincs megállás. Keményen, erősen és mélyen tesz a magáévá, én pedig az élvezettől legszívesebben a falat kaparnám amihez hozzászorít,de nem teszem mert helyette inkább csak felé tolom a fenekemet, hogy még mélyebben fogadhassam a támadásait. A légzésem egyre felületesebbé válik míg hallom, hogy Ő is folyamatosan a nevemet mantrázza és akkor megérzem, hogy elélvezett, már én sem bírom visszafogni magam és megfeszülök körülötte annyira, hogy szinte úszunk a kettönk élvezetében. Érzem, hogy ráomlik a hátamra és egy csókot ad a nyakamra majd távolabb húzódik tőlem és kimegy a fürdőbe. 

- Most már el tudod mondani azt, hogy mi zavart össze ennyire? - kérdezem kicsivel hangosabban, hogy a folyó víz mellett is tisztán hallhassa a kérdésemet

- Domenico volt itt.

- Tudom. 

- Honnan? - les ki az ajtón

- Akkor lépett be a liftbe mikor én léptem ki belőle. Akart valamit?

- Igen. Leginkább csak egy valamit de azt fontosnak tartotta, hogy most közölhesse.

- Tényleg fontos lehetett ha már este jött át elmondani. Mit akart?

- Azt mondta, hogy Ő ezt alaposan átgondolta, de neki fontosabb Chloe és Caterina mint az élete vagy mint én és ezért hozta meg ezt a döntést. Nem akarja elveszíteni a családját és bízik bennem, hogy mindent jól fogok csinálni de neki ez már nem megy tovább.

- Ang kikészítesz. Mondd már miről van szó mielőtt megőrülök... - kértem meg és várakozva figyeltem az előttem fel- alá sétáló meztelen férfit.

- Én vagyok az új Capo dei Capi. 

Csak nézek rá és várom, hogy a szavak eljussanak az agyamig mert ezt még fel kell dolgoznom. Erre a hírre pont annyira nem voltam felkészülve mint ahogyan Angelo sem. A legkiábrándítóbb azonban mégis az az egészben, hogy nem félelmet érzek hanem inkább csalódást...
Csalódást mert az időzítés nem is lehetne rosszabb.... Nem akarom, hogy Angelo még nagyobb sokkot kapjon a hírtől...

A hírtől, hogy terhes vagyok!

* Gravidanza? - Terhesség! *